fajdalomcseppek

Szívemen seb keletkezett,
Vajon egyszer még beheged?
Mit kellene tennem,
hogy jó legyen?
Nem mondja meg senki se nekem.
 
2012. október 03. 6:42

Könnyek gördülnek arcomon,
Fájdalom könnye, az alkonyom.
Bánat utcájába tévedtem,
Segíts belőle kikecmeregnem!
 
Zsákutca: eleje volt, vége nincs,
Megrekedtem, lelkemen bilincs.
Mint egy űzött vad, ki keresi anyját,
Nem találja most, riadtságának szavát.
 
2012. október 03. 6:24

Kevesebb, néha több.
Elfelejtetted? Te kis csöpp.
 
Minek adod ki önmagad?
Nem tudtad?
A lélek ezzel szakad.
 
2012. október 03. 6:26

Sír a lelkem, nótája vészes.
Keserűség, mit belül érez.
Fájdalma egyre csak erősödik,
emlékek özöne felőrlődik.
 
Ily mélyen lehet szenvedni?
Egymás kezét könnyedén engedi?
Kiben hitted, mindened,
az hátat fordít s integet.
 
Csak játék volt az egész?
 
Az nem lehet!
Ennyire naiv nem lehetsz.
 
2012. október 03. 6:08

Hova lett a boldogságom?
Felhőtlen mosoly orcámon.
Bánat ül a szívemre,
Bilincs került a lelkemre.
Belső rabságom fogva tart,
s nem érti ezt a zűrzavart.

2012. október 03. 6:48