fajdalomcseppek

A szívem törékeny, vigyázz,
mint egy kirakodó játék,
darabjaira esik szét,
ha bánat, kétség gyötri őt...
 
Óvatos légy! nehogy elkeverd,
mi jóval távolabb szóródott,
a részek társukat keresik,
ők magányukban mind halottak...
 
Segíts! Vigaszra vár, szedd össze már...!
Oly elhagyatottan él így árván.
Tudom, hogy van hibám, de kinek nem,
cáfold, ha van merszed, figyelek rád...!

2013.05.25. 20:37

Szomorú szerelem

szomorú szerelem az enyém,
fájdalmas kínban élek most én...
nem tudom mit tegyek, mi lenne jó,
álmaimat összetörve feledni a bút...
 
De ki tudja azt megtenni? - ha fáj a szív,
egyetlen egy ember után, ki már nem hív...
azt mondják távolodó szekérre
sose kérd fel magad...nem tehetem,
hisz bennem a remény, még árad...

2013. 05. 25. 14: 54

Míg itt többen a nyertesek versein idegeskednek, vitáznak...
...engem teljesen más dolgok zaklattak fel...
ilyen helyzetekben érzem azt...
annyira felesleges minden ellenállás, vita...
mikor éppen másért is örülhetnénk...
... sokat változtam magam is...
s aki még nem...
ő is változni fog...

...

zokog a szomorú szívem...
tudja, nincs semmilyen mentség...
a segítség nem jöhet el...
az agy dúl, s el nem fogadja...
"talán van"- ezt zakatolja..
minduntalan kiabálja....
 
itt vagy velünk... hallod hangunk...
reagálsz még mindenben ránk...
de a hangulat csendesebb,
mozdulataid lassúbbak...
úgy fáj a tehetetlenség...
ordít bennem a fájdalom...
 
Segítenék nagyon, de hogy?
Magam sem tudom igazán...
felvázoltak egy bú utat...
mely visszafordíthatatlant...
tudom jól... rajtad ez segít...
eszem lassan felfogná már...
szívem, lelkem taszítja el...
 
pörögnek elém emlékek,
mikor még oly piciny voltál...
karmaid élesítetted,
s a bútorok sínylették meg...
függönyt másztál... virgonckodtál
boldogságot adtál, hoztál...
 
imába foglaltuk neved...
kényeztettünk, jót akartunk..
szép macskafiút pótoltunk,
vígan doromboltunk neked...
boldog is volt minden napunk...
bölcs, komoly felnőtté váltál...
 
10 év... sok idő... hozzánk nőttél,
édes, drága, kis Foltikánk...
10 év... ez kitörölhetetlen...

2013. 04. 30. 10:52

Mondd meg nekem!
Miért kell, hogy fájjon a szerelem....?
Miért kell, hogy egymást bántva,
okoljuk a másikat mindenért.....
Miért van az, hogy egyszer jó,
majd összedől minden, mint a kártyavár...
Sötét lesz az éj.... sötét és komor,
magamba roskadva fázom, remegek a szeretetért...
keresném... könyörögnék....de büszkeségem fog...
 
Mondd meg nekem!
Miért kell, hogy ugyanúgy minden ismétlődjék....?
Eldobok mindent... büszkeségem hátrahagyom...
mert tudom kellesz nekem nagyon...
Sírok, zokogok... szenvedek...
hiányodtól meghalok....
Kérve kérlek, ne tedd velem...
bizonyosságom elvesszen...
Eddig hittem és reméltem....
ma börtönömbe zárva élek...

2013. 02. 25

Mondd miért?

Fuldoklom, sodor az ár,
minden remény tovaszáll.
Emlékképek peregnek,
szívem kamrái remegnek.
 
Vad vihar dúl bennem,
tudtad: lesz majd veszted.
Hinni, oly nehezen akartad,
minden jelzés mi jött, takartad.
 
Fejed homokba dugni nem szabad,
gondot a szőnyeg alá söpörni sem kamat,
megtanulod egyszer végre,
nem lehet mindent felírni az égre.
 
Nem alakulhat úgy, ahogy szeretnéd,
hiszen ebben nem csak te lehetnél.
Egy célért kellene küzdeni,
nem pedig egymás ellen véteni.
 
2012. október 03. 18:51