fabion blogja
A halál árnyékában 8. Rész
Előző részből ...
Folytatás:
- Dr. Krepp! Dr. Paul keresi Önt! - szólt ki az ajtó elé Kreppnek az asszisztens. A Főorvos elnézést kért és bement az irodájába.
- Itt vagyok Paul! Mit tudtál intézni a kisasszony ügyében? - kérdezte mindjárt a lényegre térve Krepp a barátját.
- Beszéltem a Bizottsággal, ha beleegyezel áthozatjuk a pszichiátriára a hölgyet. Ott tudunk vele foglalkozni is. - felelte Paul.
- Természetesen , de mivel rendőrségi őrizet alatt van így biztosítani kell a rendőri szolgálatot ott is a lánynak. - felelte Krepp.
- Természetesen mindent megteszünk a lány biztonságáért. - válaszolta Paul.
- Mikor szállíthatjuk a beteget? - kérdezte Paul.
- Ha láztalan és beáll a vérnyomása akkor talán már a héten átkerülhet.- mondta Krepp.
- Rendben Barátom , akkor jelezd mikor vihetjük. De azért később át megyek és megnézem. - mondta búcsúzóul Paul.
Aztán elköszöntek és Krepp elővette a másik lány dossziéját Gina- ét és átolvasta. Egy egy helyen megállt és jegyzetelt . Nem tetszett neki egy – két dolog de még nem tudta a választ.
- Talán Krisztin majd tudja … már mint ha emlékezni is fog... - morfondírozott magában és vissza tette a dossziét majd kilépett a folyosóra és elindult az intenzívre a lányt megnézni.
Mikor belépett a szobába , a lány felnézett nem aludt.
-Szép napot kisasszony! - köszönt neki Dr. Krepp.
- Jó napot Főorvos úr. - üdvözölte a lány.
- Hogy van Krisztin? Fáj még a feje?- kérdezte Krepp.
- Kicsit érzékeny a kötés alatt, úgy érzem húzódik, de jobb már... sokkal jobb. - mosolyodott el Krisztin.
- Látom már jobb a kedve is kicsit. - mosolygott a doki.
- Hát nem mondanám, mert irtóra idegesít hogy Gina nem jött be még! - válaszolta a lány és elszomorodott.
- A szüleimet se értesítette senki? Miért? - kérdezte a lány kissé ingerülten.
- Nézze amíg nem emlékszik jóformán semmire mi is történt magukkal, magával…- javította ki az orvos saját magát és gyorsan elhallgatott, majd folytatta:
- Addig hiába is kezdem magának elmondani hogy miért van itt, mert most így se úgy se értené meg akkor ha nem emlékszik semmire. - válaszolta nyugodtan Krepp és belenézett a lány szemébe.
- Doktor! Ahogy a szavaiból kivettem valami történt velünk, velem? Giná-val is? Ő is itt van a kórházban? - kérdezte a lány már idegesen és látszott rajta kitör belőle a sírás ...
- Nézze kisasszony, ami történt annak magának kell tudnia, én csak a következményeket tudom… Amint tapasztalta műteni kellett, emlékezzen! Próbáljon vissza emlékezni, hol volt, kivel volt és mi történt.- mondta szelíden az orvos. Közben a folyosón nagy hangon voltak, a főorvos kinyitotta az ajtót és óvatosan kinézett. Egy fiatal ember kiabált a vigyázó rendőrrel hogy be akar menni Krisztin-hez.
Krisztin mikor meghallotta Roby hangját rögtön kezdett dolgozni az agya.
- Dr. úr ez Roby a szerelmem engedje be kérem, könyörgöm!- kérlelte Krisztin a dokit.
- Talán Roby tud segíteni nekem és tud valamit ő is … kérem Dr. Úr legyen szíves engedje be hozzám! - már már elsírta magát a lány.
Krepp kiment az ajtó előtti őrnek mondott valamit és így Roby bemehetett Krisztin-hez.
Roby egyből oda lépett és átölelte a lányt majd zokogott. A lány nem tudta miért , és csititgatta a srácot. Majd mikor lecsillapodott Roby, Krepp doktor leültette Krisztin mellé az ágyra és így szólt.
- Maga Roby Viliem ugye ?
- Igen én Krisztin udvarlója vagyok. Én voltam a lakásba aki rátalált Krisztinre. - felelte Roby.
- Ezt ...ezt most nem értem! Magyarázd el Roby mert kiesett az emlékezetemből sok minden ami történt velünk. Gina is hol van? Mi történt? Tudnom kell Roby!!! - könyörgött a lány Robynak.
Roby ránézett a Főorvosra.
- Igen Roby Viliem! Krisztin nem emlékezik semmire, át kell vitetnünk a pszichiátriára hogy megvizsgáljuk mitől került ebbe az állapotba. - fordult Roby felé az orvos.
- Értem és nem lehetne elmesélni neki? Talán jobban vissza térne az emlékezete?- kérdezte a srác.
- Nem lenne jó ötlet, mivel nem tudjuk hogyan reagálna a szervezete. - válaszolt a doki.
- Akkor most mi lesz? Én rám emlékezett… - folytatta Roby, és Krisztin felé fordult.
- Kell beszélnem az idegsebésszel. Pill és mindjárt jövök , addig ne mondjon semmit mert nem tudni hogy reagál rá.- kilépett az ajtó elé Krepp telefonálni.
- Paul! Azonnal gyere át Krisztin-hez az intenzívre ! Most! Kérlek! - tette hozzá Krepp. És letette a telefont majd gyorsan bement nehogy baj legyen.
- Várjuk meg Dr. Paul Romen idegsebész Főorvos urat. Mégis csak szakember és ne hogy itt megint valami baj legyen. - mondta Krepp Roby-nak és ránézett Krisztin- re akinek már tiszta fehér volt az arca az idegességtől. A doki odalépett és megnézte a pulzusát, majd visszanyomta a fel kellni akaró lányt.
- Maradjon fekve Krisztin… kérem.- kérte a Főorvos.
Paul Romen Főorvos nagyon hamar megérkezett. Kezet fogtak és Krepp bemutatta Robyt Paulnak.
- Üdvözlöm Roby! Nagyon jókor jött,és nagy hasznunkra válik hogy itt van. - mondta Paul és megveregette a fiú vállát. Majd Krisztinhez fordult.
- Szóval maga kisasszony emlékezik a barátjára, mennyi időesett ki azt kell kiderítenünk. - mondta Paul a lánynak.
- Gondolom még nem ugrott be hogy a barátnőjével mi történt?- kezdte szép lassan Paul és közben megfogta a lány csuklóját hogy lássa a reakciót.
- Nem tudom… de könyörgöm mondják már el mi ez a nagy felhajtás és titkolódzás? Nem értek semmit… - állt sírásra Krisztin szája..
- Nyugalom! Sajnos nem sok jót mondhatunk el, De amit tudunk az sem kevés, de nem elég, apró részletek hiányoznak amit csak maga tudhat… Érti Krisztin? Szükségünk lenne arra hogy mi történt azokban az apró részletekben hogy össze álljon a kép… - folytatta Paul.
- Szóval Roby! Magán a világ szeme! - mondta Paul Robyhoz fordulva.
- De mégis honnan kezdjem? Krisztin mire emlékszel? Kezd Te, és majd folytatom. - mondta Roby és a lány felé fordult és könyörgőn a szemébe nézett.
Közben Krepp a kis magnót bekapcsolta a kabátja zsebébe...amit majd átad Roger barátjának a rendőrségen.
Krisztin csak nézett Robyra és nem tudott semmit mondani….
- Kicsim! Arra emlékszel hogy ismerkedtünk meg ugye? -kérdezte Roby.
- Igen a metró alagútba ott találkoztunk, mikor elestem. - mosolyodott el a lány.
- Mindig ott szoktunk ta….. - aztán hirtelen felcsillant a gyilkos szeme Krisztin előtt és megrázkódott erősen… Azt a szemet míg élnem felejti el … él…. igen…él... és kezdtek pörögni össze vissza a dolgok a fejében a lánynak.
- A gyilkos követett igen látom a szemét még most is előttem van… - felkiáltott a lány.
- A véres kéz a csapban! A hotel …. úristen Gina a tűz…. Megvan honnan volt ismerős a Krepp doktor, Ő volt ki Ginát műtötte és közölte hogy Gina nincs többé….És már kezdett vissza térni szép lassan minden Krisztinnek a fejébe… akit nagyon elkapott a zokogás.
Krepp kiszólt a nővérnek hozzon be egy nyugtató injekciót a lánynak.
Oda fordult Paul és intett Kreppnek.
- Ma elég lesz azt hiszem ez most sokkolta újra… holnap folytassuk mert hátha még jobban károsodik az agy… - suttogta Paul. Majd mikor látták a lány lehunyja szemeit a nyugtató hatására, akkor elköszöntek a fiútól.
- Dr. azért még maradhatok ugye?- kérdezte Roby.
-Persze maradhat de ha felébredne akkor se mondjon semmit. Holnap folytassuk ! Rendben?- mondta Krepp.
- Természetesen, hisz látom most mennyire sebezhető Krisztin… - majd leült az ágyra és megsimogatta a már alvó lánynak a kezét, és az arcából elfésülte a vörösen omló gyönyörű haját és csak nézte hogy alszik a lány.
Erre Paul és Krepp kiléptek és behúzták az ajtót maguk mögött... Roby pedig oda ült az ablak melletti székre és onnan figyelte hogyan szuszog Krisztin.
Sok minden a fejében járt Robynak, és szerencséje volt nagyon, hogy az ügyészség ejtette a vádat ellene. Így szabadlábra helyezték, mert a vizsgálat kiderítette az ártatlanságát. Akkor adtak ki körözést George ellen.
Közben Billy kitalálta, hogy Krisztin fiúját meglesi nem e vezeti el a lányhoz… Tudta hogy a metróban jár állandóan és azt is kiderítette hol lakik és hol dolgozik.
Egyik nap nem a munkahelyére igyekezett, Billy pedig szépen észrevétlen a nyomába eredt. Most kis kőrszakállt viselt a gyilkos és jól belehúzta a fejébe a sülti sapkáját, hogy nehogy felismerjék , hiszen Őt is körözték…
Így jutott el ahhoz a kórházhoz ahol Krisztint kezelték. Be ment érdeklődni , de nem kapott semmi infót róla … Így elindult az emeleteken körül járkálni… tudta hogy elég veszélyes, főleg ha valaki felismeri…
Feljutott egészen az intenzív folyosójáig, ott mikor balra nézett látta egy rendőr ül az ajtó mellett… Kétsége se volt, hogy ott fekszik Krisztin. Aztán jól körbe nézett ahogy tudott és elindult lefelé mintha valakit várt volna…
- Szóval ide gáz lesz bemenni… de majd kitalálok valamit, én ráérek… az intenzívről nem kerül ki gyorsan … - morfondírozott magában és elindult haza. Azért bántotta hogy most nem tudta halálra rémiszteni a lányt… de… majd annak is eljön az ideje… és ezen jól mulatva haza felé vette az útirányt.
Miközben George és Leó az ügyvéd szalagra rögzítettek minden kérdésre George válaszait. Igy szólt :
- Most pedig menj és tedd magad rendbe és pihenj le holnap hétvége , hétfőn bemegyek veled a rendőrségre.
- De Leó nem, ezt nem kell elég ha a bíróságon ott leszel. Nehogy bajba keverd magadat…- mondta George.
- Fiam! Látom hogy megzavarodtál, és azt is hogy a lány nem megy ki a fejedből. Így azt a döntést hoztam hogy bemegyek veled és a jelenlétem nélkül ne mondj nekik semmit , mert belezavarnak és azt is rád kennek amit nem akarsz. - válaszolt Leó.
- Jól van, értem már miért akarod végig csinálni, de kérlek bármi történik anyámnak egy szót se szólj. Nem szeretném ha valami baja lenne… mert valamikor óvott Krisztin-től … De én nem is hallgattam meg mi a baja vele. Csak mentem a szívem után. De most már mondhatok bármit…- mondta szomorúan George.
Majd elindult a fürdő felé lefürödni, Leó pedig a másik szobában megvetette neki az ágyat és tett ki neki pizsamát , majd vissza ment a dolgozószobájába. Újra és újra meghallgatta a szalagot. Hogy ne tudjanak fogást találni rajta a rendőrök.
Mikor George végzett lement Leóhoz.
- menj fiam a vendégszobába ágyaztam meg van ott pizsama is feküdj le holnap hosszú napnak nézünk elébe. Jó éjszakát !
- Jó éjt Leó Neked is , és hálásan köszönöm amit értem teszel… - mondta George Leónak és hálásan ránézett az idős barátjára, majd elfordult és egy könnycseppel elindult lefeküdni a szobába. Leó pedig leült és maga elé nézve próbálta össze rakni a dolgokat, hogy mivel fog érvelni az ügyészségnek, hogy ne kapjon a fiú börtönbüntetést. Remélhetőleg gyorsan kitűzik a tárgyalást és azért mivel bemennek, szabadlábon védekezhet George. Legalább is így képzelte el Leó.
Közben a Kapitányságon már nem húzhatták tovább az időt az ügy felgöngyölítéséig. Pár nappal ezelőtt küldtek Nekik egy sürgönyt amiben értesítették őket hogy az érkezésükkor tartózkodjanak otthon.
Roger felkérte Kreppet hogy utazzanak el a lányok szüleihez vele. Így másnapra volt az időpontjuk. Reggel Rogeris befutott még az irodájába és utasításokat adott a többi dolgokra, aztán ment Kreppért a kórházba. Roger kocsijával mentek, így Kreppkocsija ott maradt a kórház előtt.
Az úton megbeszélték a hivatalos dolgokat majd Roger mondja el , a halott lányról és krisztinről pedig a Főorvos mondja el a dolgokat. Először elmentek Gina szüleihez. A legnehezebbjén hamarabb essenek túl, hiszen tudták egy szem lány nagy lesz a fájdalom a szülőknek.
Mikor a ház elé értek az asszony már szaladt is kaput nyitni… Betessékelte őket a nappaliba és leült a férje mellé és megfogták egymás kezét , majd várták mi következik …
Roger elmondta pár mondatban mi történt és hogy a lányuk elhunyt. Részvétet nyilvánítottak és Krepp kérdezte van e valami kérdésük.
Az anya csak annyit kérdezett sokat szenvedett e a lányuk. Krepp nem tudott volna hazudni ennek a szegény családnak és elmondta hogy nagy fájdalmai voltak Ginának, de próbálták csillapítani infúzióval és egyéb módokkal, de sajnos a szervezete feladta hamar. Roger mondta nekik hogy a héten menjenek be a további intézkedések miatt, mert a kórház kiadhatja már Ginát hogy eltemethessék. A szülők tudomásul vették és kikísérték a két férfit. Mialatt beszálltak az autóba hallották hogy az asszony milyen keservesen kezdett el sírni mikor vissza ért a lakásba…
Krepp és Roger egymásra néztek és elszomorodtak, mindkettőjüknek van családjuk. Hirtelen ez futott át rajtuk … tudták hogy ezen már nincs segítség.. de Krisztin életét még megmenthetik ha megtalálják a Gina gyilkosát.
Aztán átmentek Krisztin szüleihez is … akiknek épp úgy egy szem lányuk Krisztin.
Tudták nem lesz könnyebb ez sem... de a lány még él…
Krisztin szülei nagyon tartózkodóak voltak, nem mutattak semmiféle érzelmeket. Így elmondták Nekik a lány állapotát és csak annyit kérdeztek hogy mikor látogathatják meg a lányukat. Meg mi a garancia arra hogy elfogják Gina gyilkosát, mert addig a lányuk veszélyben van.
- Mindent elkövetünk hogy megtaláljuk a gyilkost és elzárják egy életre. - válaszolta a szülőknek Roger és elköszöntek.
- Te Krepp! Hát micsoda emberek ezek??? Egyáltalán tudatában vannak hogy mekkora veszélyben van a lányuk? - tűnődött el Roger.
Hát Barátom … csoda hogy a leány úgy viselkedik, mint aki ki van fordulva magából. Ilyen érzéketlen emberekkel se mostanában találkoztam… - mondta Krepp és beültek a kocsiba és elindultak a kórházba mert Kreppnek a kocsija a kórház előtt maradt.
Leó és George közben elindultak a rendőrségre, hogy feladja magát önként. Minden készen állt a tárgyalásra és ha nem olyan ítéletet hoznak akkor abban a percben Leó beadja a fellebbezést.
Roby elbólintott a széken ahogy az ablaknál üldögélt, és sikoltásra ébredt. Krisztin csapzottan ült fel az ágyában és csak csapkodott a kezeivel, az infúziós tűt is kirántotta és csak lógott a levegőben himbálózva. Roby oda ugrott és kezdte csitítgatni. Simogatta a hátát, vállát, mire kicsit lenyugodott a lány. Közben Krepp és Roger is betoppantak és látták Krisztin valamitől nagyon megijedt.
Próbálták szóra bírni, de a lány csak nézett maga elé úgy mintha rémeket látott volna… tisztára sokkolta valami.
Krepp ránézett Rogerre és intett a fejével menjenek ki.
- Most vagy vissza tért Krisztin emléke, ha igen az nekünk jó , de neki nem lesz olyan jó már…- mondta Krepp. Roger csak biccentett a fejével…
- Át kell vinni holnap Krisztint a Pszichiátriára. Nem halogathatjuk… ott megfelelő kezelésekkel vissza térhet az emlékezete. - folytatta Krepp.
- Rendben mindent meg kell tenni hogy megtudjuk hogy nézett ki az a férfi aki üldözi a lányt. Gina haláláért is ki a felelős? Egyértelmű… de míg bizonyíték nincs... addig tehetetlenek vagyunk.- mélázott el Roger. Aztán elbúcsúztak egymástól és mentek ki ki a maga kis dolgára. Kreppnek még be kellett mennie Krisztinhez, mert megvárja Pault.
- Krisztin mit álmodott vagy mit látott amitől ennyire megrémült, tudnom kell! Kérem mondja el … - kérte Krepp a lányt. Roby csak ölelte és simogatta hogy nyugtatgassa.
- Muszály ezt most főorvos úr? Nem ér rá később? - kérdezte Roby.
- Sajnos nem, Krisztin látta Gina gyilkosát… emlékeznie kell rá… ha nem kapjuk el akkor Ő kaphatja Krisztint…
- Láttam !!! Láttam a szemét …. azt a gyilkos tekintetet láttam újra ,mint akkor a metróban …- és zokogni kezdett a lány.
Ekkor ért be Paul is a kórterembe, jókor már Krepp nagyon várta.
Közben Kreppnek megcsörrent a telefonja. Roger volt az.
- Szevasz ! Az Őr aki Krisztin ajtaja előtt állt látott ma délelőtt egy furcsa alakot. Gyalogosan ment fel és amikor meglátta azt hogy Őr áll a folyóson... a fejébe húzta még jobban a sapkáját és elindult vissza le a lépcsőn. Krisztint azonnal el kell távolítani az osztályról , de most! - mondta Roger és nagyon is határozott hangon.
-Jól van Barátom , már itt van Paul és haladéktalanul áthelyezzük a lányt az idegosztályra. - válaszolta Krepp.
- Most mennem kell és hívlak ha valami lesz változás. - mondta Krepp és elindult vissza a lány szobájába.
Paulnak halkan elmondta a tényeket így hívattak egy nővért tolószékkel és Krisztint beleültetvén átvitték az udvaron keresztül a másik osztályra ami a túlsó épületben volt.
Közben Krisztin agya kattogott… Egyszer csak újra látta … Azt a szemet ...Még jobban meresztette a szemét….Képzelődik? Nem !! Nem !!! A túloldalon állt vele szemben...az a szakállas férfi, lent a kórház udvarán ...Ez a szem …. vérben forgott mint egy őrült úgy nézett rá..… Krisztin bele rándult és felsikoltott … Paul odaugrott segíteni Robynak különben felborult volna a tolókocsi a lánnyal együtt.
Folyt. köv. a 9. részben .
https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/05/06/a_halal_arnyekaban_8_resz
A halál árnyékában 7. Rész
Előző részből…
Közben Billynek fogyóban az eltulajdonított pénze, így újabb gyilkosságon kellett törnie a fejét. Majd esteledett és elindult a bérelt lakásból körútra hogy pénzt szerezzen….
Folytatás…
Zsebre dugott kézzel sétálgatott Billy és sas szemekkel figyelt minden mozzanatra. Mint a vadász ki a zsákmányát keresi… Mialatt sétálgatott előjött belőle a jobbik énje egy pillanatra és megállt hirtelen.
- Miért kell ezt csinálnod Billy fiú?- kérdezte Tőle.
- Ne hallgass rá ! - súgta a másik fele…
- Mi jó van ebben hogy elveszed mások életét? Nem teheted meg! - folytatta az a belső hang a fejében…
- Szard le mit hallasz ! Rám figyelj! Pénz kell Neked és bármi áron de megszerzed! Neked nem dirigálhat senki! Mert Császár vagy! Érthető??? - folytatta a másik énje.
- Nyomd el magadban a rosszat és add fel magad! Nem elég már mennyi ártatlan ember meghalt és mennyien szenvednek még a szeretteik miatt??? - csak győzködte Billyt a jobbik énje...
Billy ide oda kapkodta a fejét… most elég nagy bizonytalanságban volt, eléggé megzavarodott.
- Aztán mi lesz ha feladod magad, meghalsz! Mert villanyszékben végzed Te szerencsétlen!!! Ez jobb lesz??!!! - csengett a feje Billynek és már már vissza tért lassan … De meglátott egy középkorú férfit egyik bank automatánál az utca másik oldalán. Gyorsan elhessegette magától a hangokat és arra koncentrált amit lát. Elcsendesedett a fejében a hang és megint a rosszabbik énje lépett életbe és gonoszan vicsorított egyet. Behúzódott egy sötétebb kapu alá és onnan figyelte az eseményeket.
De a férfi mikor ellépett az automatától, átment a másik oldalra és mikor Billy előbújt hogy kövesse akkor beszállt a kocsijába, majd elhajtott.
Így Billy tovább sétált abban a reményben ma még prédára lel… Majd hajnalig sétált és már hűvös is volt már, megborzongott. Sűrű káromkodások közepette hazafelé vette az irányt.
- Ma nem jött össze! De nincs veszve semmi, majd este elsétálok a másik irányba …- motyogta magának dühöngve, miközben beért a lakásba és magára zárta az ajtót és elment lefürödni, majd bekapcsolta a tévét.
- Megnézte a híradót, amiben bemondták hogy egy fiatal lányt a tegnapi nap folyamán oly annyira megütöttek, hogy most kómában fekszik. De nevet nem említettek és az elkövetőt most keresi a rendőrség. Mutatták a képét, aki bármilyen infót tud a férfi hollétéről, jelentse a legközelebbi rendőrőrsön, vagy a rendőrkapitányságon. Ekkor Billy nézett nagyot! Krisztin főnöke volt a körözött személy!
- Azt a betyárkurva !!! No csak no csak!!! - kiáltott fel Billy meglepetten.
- Csak nem elorozta előlem azt a lányt??? - tiszta lelki beteg lett. Szinte robbanásig feszült volt már Billy és csak járkált a lakásban. Tudta most nagyon résen kell lennie , de imádta a forró helyzeteket.
- Meg kell tudnom mi lett a lánnyal… - forrt az agya a férfinek, olyan düh kapta el gondolkodni sem tudott. Csak az járt a fejében hogy elvették tőle a kedvenc játékát.
Miközben Billy törte a fejét hogy tudhat meg valamit is a lányról addig a kórházban kiderült hogy Krisztin-nek egy vérrög zárta el egyik agyi artériáját. Az esésnél kaphatott egy vérömlenyt ami átalakult vérröggé.
Ezért hamar meg csinálták a szükséges vizsgálatokat és azonnal tolták is a műtőbe. Majdnem 6 órás műtétre volt szükség hogy megtalálják pontosan azt a kis elzáródást, ami a kómát okozta. Krepp főorvos műtötte személyesen a lányt. Végül sikerült a kis rögöt eltávolítani a koponyából. Amikor Krisztin-t vissza vitték az intenzívre, még nem tudták hogy a kóma meddig tarthat. De éjjel nappal megfigyelésen volt egy külön részen ahol egy rendőr szinte egy percre sem ment el az ajtó elől.
George miután az ajtót behúzta maga mögött, szinte sírógörcsöt kapott az anyja miatt. Tudta az anyjának volt igaza, hogy fel kell adnia magát vagy menekülhet egy életen át a rendőrök elöl. Sokat hezitált miután beszállt a kocsijába.
- Feladom magamat, de előtte beszélek az ügyvédemmel. - morfondírozott magában George.
- Azért nem hagyhatom hogy ez miatt a kis szuka miatt börtönt kapjak, még ha szerettem is. - háborgott magában. Elővette a telefonját és felhívta az ügyvéd barátját aki a cégének is a jogásza volt. Ő egy francia származású elismert ügyvéd, aki ismerte már fiatal korától George-t. Az apjának is Ő volt az ügyvédje, meg a vállalat jogásza. A céget az apja alapította már vagy 40 éve és azt George örökölte. Az apja bevezette a fiát a kutatásaiba amit George imádott, szinte vérévé vállt a Favorit vállalat. George imádta az apját és jó cégvezetőnek bizonyult már ifjú korától. Ezért az apja már korán ráíratta a céget ha valami történne vele akkor legyen utánpótlás a cég tulajdonában. Nem is csalódott George- ban az apja , mivel a fiú kitűnő eredményeket ért el még az apja éltében is. Így büszke volt a fia eredményeire. Sajnos az élete hamar megszakadt , így George saját körmén tanult mindenből, de ügyesen koordinálta a Favoritot. Dr. Leopold Machen imádta a fiút és a szárnyai alá vette mikor George apja meghalt. Ezért a fiú majdnem apa - fia kapcsolatban állt az idős ügyvéddel.
- Szia Leó ! Volna kis gondom amiért hívtalak, felkereshetlek most? Otthon vagy? - kérdezte az öreget George.
- Hallottam a tévében mi történt és… nahh gyere itthon vagyok! Neked fiam mindig! Szeretettel várlak , csak légy óvatos. - fűzte hozzá csupa jóindulattal az öreg.
George elindult az öreg barátjához abban a reményben az tud neki valamit segíteni. Kis idő múlva bekanyarodott abba a kis utcába ahol Leó lakott. Akkor tűnt fel neki , már milyen jó ideje nem volt nála … Mióta ez a huzavona volt a 2 lány körül meg sem látogatta a barátját… el is szégyellte magát rendesen. Leállította az autót és kiszállt. Majd körül nézett nem e követte valaki, aztán becsöngetett az öregnek, aki kisvártatva kitárta az ajtót és gyorsan behúzta George-t hogy ne lássák meg hogy ki ment be hozzá.
- Gyere fiam, ülj le és meséld el mi történt! Miben tudnék segíteni? - kérte az öreg. Aztán George elmondott az öregnek mindent, nem hagyott ki semmit.
- Na szóval ez történt, szerinted én ezért börtönt kaphatok? - könyörgően nézett Leóra a srác.
- Khm.. - köszörülte meg a torkát az ügyvéd.
- És a lánnyal mi van azt sem tudod gondolom… - kérdezte Leó.
- Nem! - felelte George és lehajtotta a fejét.
- Még mindig szeretem… pedig csak játszott velem és mást szeret. - fűzte hozzá szomorúan a srác.
- Ott szúrtad el, mikor felvitted Krisztin-t a szobába a baleset után. Mikor elesett rá az asztalra és nem mozdult, akkor kellett volna mentőt hívnod és akkor megúszhattad volna ezt a kalamajkát. - mondta az öreg, de csupán csak jóindulatból.
- De most nézzük a pusztatényeket. - folytatta Leó.
- Szóval... ha önként bemész a rendőrségre, az enyhítő körülménynek számít minden esetben. De büntetőjogi pert indítanak ellened akkor is. Ráadásul két vádirat is van már. Viszont ha bebizonyítjuk hogy hirtelen felindulásból vagy féltékenységből követted el mindkét bűncselekményt, akkor valamilyen szinten enyhébb fokú ítéletet kaphatsz. - folytatta az öreg.
- Na már most olyan, hogy pillanatnyi elmezavar … olyan is előfordult már. Csak bizonyítani kell tudnunk. Folytatta az öreg ügyvéd.
George csendben hallgatta öreg barátját. Közben eltűnődött rajta, mi lesz ha mégis lecsukják. Azt a szégyent az anyja nem élné túl és az apja még a sírba is megfordulna…
- De hát mit tehetnék ? - kérdezte félhangosan.
- Mit mondtál fiam ? - kérdett rá Leó.
- ááá … csak arra gondoltam anyám fejére milyen szégyent hoztam és ha lecsuknak azt nem éli túl… - mondta lehajtott fejjel George. Rejtve a szemét ahogy könnyek gyűltek a szemében …
- Figyelj édes fiam! Nem lesz könnyű meggyőzni a bíróságot, de nem lehetetlen küldetés. Elvileg lehet más is így reagált volna a nő ordítozására, főleg ha szerelmes is az a férfi… Igaz a telefonját azért nem kellett volna felvenned , hiszen ez a privát dolga volt … semmi közöd nem volt hozzá… Nahh de ezt is ki lehet magyarázni, ezért üljünk le és magnóra kérdezz felelek- et játszunk most , hogy tisztán lássunk mindent. De … Elvárom csak is az igazat mond nehogy belekeveredj a hazugságba, mert ha olyan az ügyész akkor végünk van! Értetted? Mert nincs rosszabb annál mint mikor ellenmondásba kevered saját magadat. - mondta George- nek Leó és elment bevitte a régi szalagos magnóját amit néha szokott használni mikor egy egy jogi tárgyalása volt. Leült szembe George- val és kicserélte a szalagot majd bekapcsolta.
Közben a kórházban nagy futkosás lett az intenzíven. Krisztin magához tért és Krepp főorvost hajtották hol van, de műtött épp. Hívatták a nővérek a másik orvost, gyorsan megvizsgálta a lányt, aki még csak érzékelt és nem látott rendesen csak homályos köd volt előtte. Aztán egyre tisztult a kép, felakart ülni de érezte a feje szét hasad az orvos is lágyan vissza nyomta a párnára, hogy ne üljön fel. Krisztin megtapogatta a fejét, érezte a kötést rajta , majd újra feljajdult, piszkosul fájt a feje, nem értette mi történt vele. Nem emlékezett semmire hogy került ide a kórházba és hol van Gina…
- Gina … valaki értesítette a barátnőmet? A szüleim tudják hogy kórházban vagyok? - kérdezte Krisztin.
- Hát nem emlékezik? - kérdezte az orvos meglepetten.
- Mire kellene emlékeznem? Semmi nem jön be, az se hogy kerültem ide és mi történt… - sírta el magát a lány.
- Nyugodjon meg, várjuk meg a Krepp Főorvost és Ő mindent elfog mondani magának hölgyem , csak nyugalom, ne idegesítse fel magát. - majd megsimogatta a lány kezét.
- Most mennem kell , ha szüksége van valamire a nővéreknek szóljon, itt van a csengő maga mellett nyugodtan nyomja meg és ide jön valaki.
Mikor Krepp végzett a műtéttel, kiment átöltözni már rögtön újságolták is Neki hogy a lány magához tért, de nem emlékszik mi történt! Így Krepp halk káromkodást nyomott el ne hallja senki, de bizony dühös volt. De csillapította magát. Megnézi a lányt és ki kérdezi mire emlékszik. Aztán megpróbál beszélni egy neurológus barátjával, aki az Idegsebészeti Osztály Főorvosa és nagy tapasztalata van ebben! A szakmájában Dr. Paul Romen egy elismert Neurológus.
Végig ment a folyosón és befordult az intenzívre , már várták , aztán bementek a lányhoz. Már előzőleg lecsatolták róla a gépeket , látni is hogy jobban van a lány. Kicsit vissza tért a színe is de látta a Főorvos hogy a szemét összehúzza.
- Jó napot Krisztin! Hogy van ma ? - kérdezte Krepp és megfogta a lány csuklóját és a pulzusát figyelte.
- Őrülten fáj a fejem, Doki. Nem tudom mi történt azt sem mondják meg miért néztek rám furcsán mikor kérdeztem, hogy valaki értesítette e a barátnőmet, Gina-t és a szüleimet. Senki nem mond semmit csak azt, hogy majd magától megtudok mindent. - hadarta Krisztin.
- Hohó álljunk csak meg! Szóval nem emlékszik rá mi történt a barátnőjével arra sem? - kérdezte meglepetten Krepp.
- Nem emlékszem semmire, de maga nagyon ismerős valahonnan …. próbálok vissza emlékezni de nagyon fáj a fejem. - pityeredett el újra Krisztin.
- Naa jól van kislány, ne sírjon! - nyugtatta a lányt Krepp és kiszólt a nővérnek hozzon egy nyugtatót és egy fájdalom csillapítós injekciót a lánynak. Beadta neki a nővér, miközben megmérte a lázát és a vérnyomását a lánynak, kicsit magas volt a vérnyomása de láztalan volt szerencsére.
Kis időbe telt míg Krisztin lassan lehunyta a szemét és elaludt. Krepp csak ült mellette az ágyon és nézte hogy lélegzik a lány. Nagyon szívén viselte ennek a lánynak a sorsát, érezte nem szabad, de olyan elesett. Hogy mondja el neki, hogy a barátnője már nem él … Mikor legelőször mondta el neki akkor is rosszul lett .. most mi fog történni??? Nem hagyhatja hogy újra komába essen. Erre magától kell emlékeznie, akár mennyire is nehéz de nem szabad neki elmondania a teljes igazságot. Amíg nem látja a barátja Dr. Paul addig nem mond neki semmit. Aztán eldől mitől nem emlékezik a lány… Ha kell kezelésre kell hordaniuk de előbb kivizsgálják mi a gond nála.
- Most még Roger-nek is kell telefonálnom.. Hát nem fog repesni az örömtől ha megtudja amnéziás a lány. - gondolta kicsit mérgelődve Krepp.
Aztán felhívta barátját a rendőrségen, és elmondta neki az újabb helyzetet. Aki nagyon dühös lett… de hiába.. várniuk kell mit mond a Neurológus… Aztán elköszöntek és ment Krepp vizitelni…
Eközben Billy már az utcákat rótta és vadászott az újabb zsákmányra. Nézegetett örült szemekkel a kapucnija alól minden irányban, vadra várva… Egyszer csak egy bárból hirtelen nagy lárma hallatszott majd ajtó csapódás és nagy káromkodás. A bárból jött ki 4 holt részeg pasi, akik szídták a tulajnőt mint a bokrot , hogy mi az hogy záróra még a piájukat sem ihatták meg… Estek keltek úgy botorkáltak el Billy előtt aki behúzódott egy gyógyszertár oszlop tövébe hogy ne lássák meg őt.
A bárban sokáig égett a villany, kijött két ember , egy nő és egy magas pasas. Megálltak a Bár előtt a Nő bezárta az ajtót és behúzta a rácsos ajtót és lelakatolta azt. Majd a pasi ellenkező irányba ment, a nő meg Billy felé indult. De nem látta meg Billyt, aki észrevétlenül haladt a nyomában. Mikor látta a férfi a túloldalon elfordult másik sarkon, akkor érezte meg van a zsákmánya. Egyedül maradt a nővel , akit szép lassan követett a sötét helyekre belapulva nesztelen. Közben észre vette a másik oldalon volt egy romos épület, a kapu nyitva volt résnyire. Gondolt egyet, levette a nyakából a sálat ami egy vékony anyagból készült hosszú rojtos fekete sál volt. A béléses bőrkesztyűjét levette az egyik kezéről és befogta a sál alá a másik kezével berakta a kését a sál alá úgy hogy a hegye kinyomta a sálat ami úgy látszott mintha pisztoly lenne. Villám gyorsan ott termett a nő háta mögött és a fülébe súgta ..
- Fel a kezekkel! És most szép lassan menjen át az úton… Közben odanyomta a kést úgy mintha pisztoly csöve lett volna. A nő nagyon berezelt és nem mert ellenkezni a gyilkossal… Át ment az úton és az elhagyatott romos épület ajtaja előtt értek át az úttesten. Ahogy átértek Billy belökte a nőt a kapu alá és egy mozdulattal elvágta a torkát, csak hörgés hallatszott semmi más ... a nő pedig összerogyott és meghalt. Billy kimotozta a kulcsokat a nő ruhájából és elment a bárhoz , kinyitotta a rácsot majd az ajtót. A rácsot vissza behúzta és az ajtóra ráforditotta a kulcsot be ne tudjon menni senki nehogy meglepjék. Aztán benézett a kasszába ahol nem vajmi sok pénzt talált. Majd elment körül nézni … ezek úgy is valami páncél szekrénybe tehetik a pénzt...gondolta magában. Azt is fel kell törnöm.. mérgelődött…
Be ment az irodába de nem talált semmiféle páncélszekrényt...így a szekrényeket is átnézte nem talált pénzt ott sem.
- Gondolkodjunk … - morogta magában. Az íróasztal fiókja is zárva , a késével benyomta a zárt és halkan kattant a zár és kihúzta a fiókot, abban volt egy 20x25- ös vas ládikó de nem volt lezárva , kinyitotta hát egy csomó papírpénz volt benne! Gyorsan kiszedte belőle és mindent vissza pakolt amit elvett aztán letörölte az ujjlenyomatokat és kiment az ajtón, bezárta a kinti ajtót a lakatot meg rányomta a rácsra és elindult a tett helyszínére ahol a nőt megölte, majd betette a halott nő ruhájába a kulcsokat és elindult a bérleményébe. Mikor hazaért bedobta a pénzt egy táskába és betolta az ágya alá. Majd elment fürödni és eltette magát holnapra , mert sok munkája lesz. Krisztin nyomában kell maradnia ha törik ha szakad .. meg is volt a terve már félig hogy mit fog csinálni…
Folytatás a 8. Részben…
https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/04/26/a_halal_arnyekaban_7_resz
A halál árnyékában 6. Rész
Előző részből:
- Engedj el te mocsok, ne szorongassál! Elakarok menni innen! Engedj el ez fáj! Azt hiszed ha van pénzed mindent megkapsz? A gyilkosnál se vagy különb … - üvöltött még jobban Krisztin George-ra. Ekkor George adott neki egy pofont hogy lenyugtassa a lányt! Ami kicsit nagynak sikeredett, mert Krisztin elesett és pont az asztal sarkának esett neki! Ahogy földre zuhant úgy is maradt ott… és nem mozdult…
Folytatás:
Roger őrmester magához hívatta az egyik nyomozóját.
- Figyelj Réy! - kezdte az őrmester.
- Be kellene kísérned Krisztin Parker-t. Leone majd adja a címet mert a főnökénél tartózkodik a hölgy.
- Mikor menjek ki főnök? - kérdezte Leone Roger- nek.
- Megyek a főnökségre és beszerzem a kíséreti engedélyeket és mehettek is. - - felállt Roger és kiviharzott a szobából. Fél óra nem telt bele és már lobogtatta a papírt!
- Na srácok ideje indulnotok, ha kell erővel hozzátok be mert az idézésre sem jelent meg Krisztin Parker! - mondta Roger és Réy kezébe adta a papírt , aztán elindult a két nyomozó a lányért.
Közben Roby 1 órája várta már Krisztin-t a metrónál. De csak nem jött és nem is jelentkezett. A fiú próbálta hívni de nem vette fel senki a telefont. Ekkor már nagyon izgatott volt Roby és nem akart várni tovább így elindult a címre ahol Krisztin tartózkodott a főnök lakására. Mikor odaért , nem látott kocsit se az udvaron. Megállt Roby és gondolkodott , megvakarta a fejét aztán úgy gondolta , Krisztin nem hiába akart onnan elmenni … Szerinte valami baj lehet azért nem ment és nem is vette fel a telefonját. Aztán Roby egy ugrással átugrott a kerítésen és ment a bejárati ajtóhoz. De mivel rejtett kamera rendszer volt a házban és arról Krisztin sem tudott. George-nak csippant a telefonja hogy valaki látó térbe került a kamerában, aztán megnézte és megpillantotta a srácot. Lassan a bejárati ajtóhoz ment és mikor oda ért George kirántotta az ajtót és a srácot meg behúzta , szegény köpni nyelni nem tudott , olyan hirtelen történt mind ez… Roby már a földön feküdt hanyatt és George pedig fölötte állt egy puskával.
- Most mit szólnál ahhoz ha lepuffantanálak ? - kérdezte George a srácot.
- Ez az én birtokom és házam , ide te betörtél és én önvédelemből pedig agyonlőlek ! - mondta a srácnak gúnyosan, és a srác fejéhez emelte a puska csövét.
Roby egy szemvillantás alatt felmérte a szorított helyzetét majd egy rúgással földre küldte George-t és a felpattant , majd nézett fel a szobák felé és kiabált Krisztin-nek , de nem válaszolt senki.
- Hol van Krisztin? - kérdezte George-t idegesen Roby .
- Elment .- mondta a srácnak fölényeskedve.
- Nem hiszek neked ! Körül akarok nézni !- mondta Roby. Lépett egyet erre George, oda ugrott hirtelen és a puskatussal odacsapott a srác fejének ! Pillanatok alatt kifröccsent a vér a srác homlokából és neki esett a szekrénynek majd elterült a földön.
Aztán oda ment George hozzá és rászegezte a puskát újra.
- Most pedig búcsúzhatsz az életedtől te kis senki! Engem akartál megleckéztetni??? Ahhoz több élet kell hogy az én eszemen túljárjon valaki! - és George felhúzta a puskát , majd készült hogy a srácot agyon lövi , úgy se kapna érte semmit hisz ez az Ő háza , ez a senki meg betört hozzá…
De mire ezt kigondolta megérkeztek a nyomozók is a házhoz és becsengettek, majd vártak a kapunál.
George egy szempillantás alatt a hátsó kijáratnál termett és kiosont majd a kocsija hátul volt így hamar meg tudott lógni . Roby kitámolygott az ajtón fogta a vérző fejét és intett a rendőröknek hogy jöjjenek gyorsan mert a férfi megakarta ölni őt és most meglóg!
A rendőrök is átugrották a kaput és mentek be a házba. Roby mondta nekik Krisztin-t nem tudja hol van, de valamit csinált vele a főnöke mert nem válaszolt, pedig kiabált neki. Leone felment körülnézni addig Réy kikérdezte Robyt. Kis idő elteltével Leone leszólt Réynek !
- Itt a lány hívjad mentőt de gyorsan! - aztán vissza ment Leone a lányhoz , levette a szíjat a lány csuklójáról amivel kikötözte George mikor lefektette az ájult lányt. Majd óvatosan megnézte a szemét Krisztin-nek, de nem volt magánál a lány. Közben Réy már beszólt a rendőrségre és kérte hogy jöjjenek helyszínelni és hogy George megszökött, aki ellen körözést rendeljenek el... súlyos testi sértés és emberölési kísérlet a vád George ellen…
Hamarosan meg jöttek a rendőrök és a helyszínelők. Körbe szalagozták a házat és az utat is lezárták hogy ne zavarják a nyomozást. Kisvártatva meg jött a mentő is és beengedték a mentősöket , akiket felkísértek az emeleti szobába ahol a lány feküdt.
Megállapították hogy egy éles tárggyal verték fejbe ami koponya sérülést okozott neki és agyrázkódást szenvedett a lány. Azt kell kideríteni milyen tárgytól való és mi történt…. viszont a lány kómában van …
Amíg a helyszínelés folyik és a körülményeket vizsgálják ...addig biztosat nem tudnak és nem haladnak ...
Roby-t őrizetbe vették a rendőrségen miután az orvosok el látták a sebét és megállapították a sérülés fokát. A kihallgatás idejére mivel a bűntény helyszínén tartózkodott és az állítólagos gyanúsítottal is összetűzésbe került … így 72 órára bezárták, addig amíg nem tisztázódnak a körülmények és ki nem derül hogy valami köze volt e a lány bántalmazásához. Aztán ujjlenyomatokat vettek a fiútól és újra meg újra kihallgatták.
A srác nem tudott mást mondani, csak az igazságot. A telefonját pedig elkobozták és lenyomozták a hívásokat is.
Közben George mikor meglógott a házból , bepattant a kocsijába és elment az anyjához, aki nem messze lakott a fiától kb 30 percre. Az apja már nem élt George- nak már évekkel ezelőtt meghalt. Így az anyja csak egyedül élt a nagy házban. Halkan benyitott mikor odaért, körbe járta a lakást. Az asszony a teraszban rendezgette a virágjait. Felnézett.. aztán mikor meglátta a fiát olyan feldúlt állapotban, megijedt.
- Szia Anya ! - köszöntötte a srác az anyját.
- Szervusz fiam! - felelte az anyja , majd oda ment és átakarta ölelni a fiát,de észre vette a csapzott állapotát és kérdőn nézett rá.
- Bajban vagyok de nagyon! Csináltam egy nagy butaságot és most a rendőrség a nyomomban van. - kezdte George.
- Te jó ég ! Mi … mi...történt fiam? - hápogott az anyja az idegességtől.
- Tudod Krisztin és az a másik lány Gina- val kapcsolatos. - folytatta a srác.
- Ők dolgoztak a laborban. És? Igen már tudom, Krisztin-be vagy szerelmes! Ugye? Mi van vele vagy velük? Kirúgtad őket vagy mi van? Bökd már ki! - könyörgött az anyja.
- Gyere menjünk be és üljünk le, mert ez kicsit hosszú történet. - mondta George és belekarolt az anyjába majd bementek a halba és leültek egymással szembe.
Elmesélte Gina meghalt és Krisztin-t magához menekítette és hogy lefeküdtek egymással, milyen boldog volt. Aztán közbe jött a lánynak a fiúja … mert Krisztin Őt szereti és vége lett mindennek. Többé nem akarta George-t mert azt a másik srácot szereti, és ott akarta hagyni George-t hogy elmenjen a sráchoz. De George nem hagyta elmenni így a lány csúnyán beszélt vele és egy pofon miatt neki esett az asztalnak ami a fejét érte és most eszméletlenül fekszik nála és kikötözte hogy ne tudjon majd ha fel eszmél elmenni ahhoz a fiúhoz. - aztán elhallgatott George és maga elé nézett szomorúan.
- És mi történt a lánnyal? Mond már te szerencsétlen!!!! - fakadt ki az anyja és az ájulás szélén állt.
- Én nem tudtam hogy ezek ketten Krisztin és a fiúja lebeszéltek valamit mert beugrottam a céghez. - folytatta könnyezve George.
- Egyszer csak megjelent nálam a srác... az ajtóban állt, és mikor ajtót nyitottam jött nekem … nem is kérdezett semmit. - fakadt ki George!
- Folytasd! - szólt rá az anyja.
- Mikor belépett, ordítozott velem... hol van Krisztin, és kiabált neki a lakásban, aztán nekem ugrott a srác hogy eltüntettem a lányt. Majd dulakodni kezdtünk és mikor elterült a fiú előkaptam a szekrényből a puskát de csak a tusával vágtam fejbe… Aztán megjelentek a háznál a rendőrök, így nem tudom hogy mi lett a sráccal és mi van Krisztin-nel, mert elmenekültem és ide jöttem hozzád. Ennyi a történet. - fejezte be George és szomorúan ránézett az anyjára.
Az anyja meg nem tudott szóhoz jutni csak kapkodta a levegőt, rosszul volt a fiától. Kicsit lecsillapodott de még most is nagyon idegesen ennyit kérdett.
- Most mit vársz tőlem? Én nem tudlak megvédeni fiam! Ez bűncselekmény amit elkövettél. - mondta az anyja és elkapta a sírás. George odaugrott az anyjához és megölelte.
- Anya esküszöm neked, nem volt semmi rossz szándékom Krisztin- nel, hiszen tudod mennyire szerettem! - vette könyörgésre George.
- Nem tudom most mit tegyek! Nem akartam elveszíteni. - folytak a könnyek George arcán végig úgy nézett az anyjára könyörgően, legalább Ő értse meg miért csinálta.
- Fiam ez akkor is vesztett ügy! Te bántalmaztál 2 embert! Így nem lehet egy ügyet elrendezni, hogy megütök csak úgy valakit... és most honnan tudod Krisztin él e és a fiúval is mi történt … - vádaskodott az anyja.
Közben majd megszakadt a szíve a fiáért. Mert tudta mennyire szerelmes volt Krisztin- be , de a lány hajthatatlan volt … nem érdekelte George szerelme. A lány szeretett flörtölni egyáltalán nem volt komoly a magánéletében. Óvta is a fiát ezért, és hányszor mondta neki hogy felejtse el Krisztint nem hozzá való és keressen mást… De a fia hajthatatlan volt. Most tessék ez a ribanc bele vitte a bűnbe … Az anyja dühös lett nagyon. De nem tudott mit mondani a fiának. Akkor sem szabadott volna hogy megüsse Krisztin-t ez tény!
- Most mit akarsz tenni George?- kérdezte tőle az anyja.
- Nem tudom…- felelte George.
- Nem menekülhetsz egy életen át a rendőrök elöl!- szólalt meg komoran az anyja.
- Add fel magad fiam… enyhítő körülmény ha önként bemész és elmondod mi történt. - mondta az anyja neki. És várta a választ a fiától.
George- ban sok minden átfutott, de sok mindent történt még amit el hallgatott az anyja elől is hogy meg kímélje.
- Jól van! Nem akarom hogy bajba sodorjalak, elmegyek! Úgyis itt fognak keresni legelőször. - felelte George.
- Menj és valld be mit tettél, akkor nem kapsz börtönt! De ha elfognak fiam az már súlyosbító körülmény hogy elszöktél. - próbált ráhatni az anyja. De George tekerte a fejét.
- Nem én vagyok itt a bűnös hanem Krisztin! Miért feküdt le velem ha egyszer nem érzett irántam semmit! - fakadt ki George.
- Meg ott a gyilkos aki Gina-t is megölte brutálisan, engem üldöznek! Az meg él mint Marci hevesen mert nem ismerik a gyilkost, azt sem tudják kit keresnek! De Krisztin látta … - és itt megállt. Valójában Krisztin életveszélyben van, hiszen üldözi a gyilkos és amíg meg nem öli addig Krisztin sem lehet nyugodt.
- Most elmegyek! Ha nem jelentkeznék akkor a rendőrségen vagyok. - mondta az anyjának és megölelte az anyját, majd sietősen távozott a lakásból. Az anyja még fel sem ocsúdott már elment a fia. Ő meg leroskadt a kanapéra... csak nézett maga elé és folytak a könnyei.
A kórházba mikor beért a mentő hívatták Dr. Joan Krepp főorvost a sűrgősségire.
Mikor Krepp meglátta a lányt majd elalélt. A rendőrök mondták hogy Roger üzente hívja rögtön mi van a lánnyal, mivel Ő egy fontos tanú.
Bement Krepp megvizsgálta lányt és felhívta Rogert. A lányt elvitette sürgősen a röntgenbe, hogy lássák mi az ábra miért van még kómában.
- Szevasz Roger!
- Szevasz Krepp! Mi van a tanúval? - kérdezte aggódva Roger.
- Nem tudok semmi biztatót mondani, megvizsgáltam de amit tudok az kevés, még folynak a kivizsgálások, de a lány kómában van nincs magánál és így ki sem hallgatható. - folytatta Krepp.
- De megmarad ugye vagy életveszélyes az állapota? - kérdezte Roger.
- Eddig nem tudok semmit Roger. Most vitték a röntgenbe és megnézik hogy mi okozza nála a kómát. Akkor többet tudok majd mondani milyen az állapota. Nem tudni hogy sérült a koponya és van e belső vérzés vagy valami amiért nem tud magáról a lány. Most mennem kell majd hívlak ha megtudok valamit. - fejezte be a beszélgetést Krepp és elköszöntek egymástól.
Közben Billynek fogyóban az eltulajdonított pénze, így újabb gyilkosságon kellett törnie a fejét. Majd esteledett és elindult a bérelt lakásból körútra hogy pénzt szerezzen….
Folytatás a 7. Részben
https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/04/19/a_halal_arnyekaban_6_resz
A halál árnyékában 5. Rész
előző részből:
George oda ült a háta mögé és simogatta a vállát, hátát, próbált megnyugvást adni a lánynak. Hiszen imádta és neki Ő kellett akiért tűzbe ment volna … ezt az énjét viszont nem ismerte a lánynak . Úgy gondolta ha kicsit huncutkodik vele talán előhozza újra belőle azt akit imád.
Ahogy simogatta a lány hátát, hihetetlen lassan elindult a lefelé a keze és becsúsztatta alul a pólója alá majd végig simított a hasán és egyenesen a melléig merészkedett. Majd érezte a lány kissé kapkodva veszi a levegőt….
A folytatás...
Ekkor megsimogatta a mellét és ráhajolt a lányra, majd a pólóján keresztül gyengéden ráharapott a meredező mellbimbójára. A lány felnyögött és felé fordult. Félig nyílt ajka hívogatóan csalta magához George ajkát. A srác lehajolt lassan a lány testére és érezte a forróságát ezért rácsókolt Krisztin ajkára. De George felakart ülni nem akarta kihasználni a lány gyengeségét… akkor a lány átölelte a nyakát és vissza húzta magára majd megcsókolta szenvedélyesen!
- Akarod Kedves? - kérdezte kissé zihálva George…
- Akarom ! - pihegte Krisztin. Erre George lassan lehúzta a lány pólóját és a melltartóján keresztül ízlelgette a melleit. Majd levette a melltartót a lányról és hasát csókolgatva kigombolta a nadrágját aztán rácsókolt a bugyiján keresztül a puncijára. A lány teljesen megfeszülve nyomta magát a férfi szájához, mire Ő lehúzta a lány nadrágját a bugyijával együtt, majd ő is levette a ruháit és befészkelte magát a lány remegő combjai közé. A nyelvével minden porcikáját felizzította a lánynak. Mikor érezte hogy a lány teljesen nedves a kéjtől, George feltérdelt majd felhúzta az ölébe és nagyon lassan, óvatosan mozogva hatolt bele a lányba. Krisztin halk sikollyal szabadult meg a szüzességétől, de folytatásra vágyott! Szenvedélyesen átölelve George-t teljesen magába fogadva őt … aki lassú mozdulatokkal kezdett el mozogni a lány alatt. Krisztin érezte ahogy mozognak egyre mélyebben érzi magában a férfit és szinte elalél a kéjtől amit a férfi nyújt neki. Valamikor hajnalban fulladtak ki és egymás karjaiban aludtak el.
Közben Billy mikor lelépett a ligetből a tett színhelyéről , arra gondolt mégis csak egy lakásban kéne meghúznia magát. Viszont vissza nem mehetett Krisztin lakásukhoz közeli lakásba mert azzal lebukna! Sokat járt az agya és arra jutott hogy pénz kell neki! Még soha nem rabolt csak gyilkolt , így most pedig meg kell tennie ha nem szeretné hogy elkapják, aztán valahol a közelben ahol Krisztinék mozognak vesz ki egy lakást pár hétre. Mivel tudta hogy az idősebbeket kell figyelnie , hisz azok akik spórolósak, ott van pénz. Ezért irányt váltott és vissza ment a külvárosba, majd lassan sétálgatott lehajtott fejjel és nézegetett körbe-körbe a családi házaknál. Gondolkodott a betörésen, de abban nincs nagy gyakorlata, de el sem veti az ötletet hiszen meglátja mi alakul ki ez éjszaka , mert neki sürgősen pénzre volt szüksége! Nem volt buta és nagyszerű helyzet felismerő képessége volt ennek az ördögi énjének, ami teljesen hatalmába kerítette már. Ahogy lassan sétálgatott az utcákon egy sarkon, hirtelen kiabálásra lett figyelmes és ajtó csapódásra! Billy megállt egy sötét helyen úgy hogy rálásson a házra és megfeszülten figyelte mi fog történni. Egy házaspár kiabált egymással és a nő veszekedett a férjével hogy megint elviszi a család elöl a pénzt, mert be kell mennie a városba kártyázni! A haverok többet érnek Neki mint a saját családja, akkor takarodjon is a házból de vissza se menjen többet soha! A férje kiabálta vissza neki hogy ezt még megbánja, hogy így beszélt vele! Ezzel kilépett a kapun és becsapta elég hangosan maga után…. csak úgy puffant, majdnem leesett a vaskapu. Az asszony meg bezárta mikor kilépett a férje és vissza ment a házba! Na ennél sem kellett több Billynek már a férfi nyomában is volt! Már csak a hely és az alkalom hiányzott hogy leterítse a férfit! Nagyon óvatosan minél közelebb került hozzá, és csak ment a férfi rendületlenül Billy előtt, nem nézett se jobbra se balra, még most is nagyon ingerült lehetett. Ami kapóra is jött Billynek. Volt egy iskola épület ahogy jött a gyilkos férfi és emlékezett rá a következő utcánál lesz, ott van egy beugró ahol a valami vezetékek is vannak, annyira nem figyelte meg ...mert nem tartotta fontosnak. De kicsit megszaporázva lépkedett a férj után hogy ott beérhesse , mert ha oda behúzza nem látják meg az utcáról sem. Még pár perc és eléri a férj azt a kis beugrót, Billy még jobban belehúzott a lépteibe. De maradt hangtalan, vigyázva arra hogy pont akkor érjen a férfi mögé amikor eléri azt a helyet. Ahogy mentek egyszer csak megállt a férj, majd hátra fordult mintha megérzett volna valamit. Billynek épp sikerült egy árnyékos helyen a kerítéshez lapulnia ,így nem láthatta meg a férfi. Aztán lassan elindult újra és Billy óvatosságból a kerítés szélén gyorsította be a lépteit hisz mindjárt oda érnek a beugráshoz, közben már fel is húzta a kesztyűjét is. A gyilkos hátulról támadott az ismerős cipőfűzővel! Jól meghúzta ne kapjon levegőt a férfi , aki még védekezni sem tudott. A gyilkos megtekerte hátulról a cipőfűzőt majd egyik kezével fogta jó erősen, a másikban már előhúzta a kését és hátulról belevágta úgy, hogy pont a szívében állt meg a kés. A férj abban a pillanatban holtan csuklott össze egy hang nélkül. Billy behúzta a kerítés beugrásába jobban, hogy csak nappal vehessék észre. Gyorsan megtapogatta a kabátját és megtalálta nála a pénztárcáját is! Kiszedte belőle a nem kevés pénzt és átkutatta a farzsebét is a férjnek ott talált egy borítékot hát abban is volt egy csomó pénz. Örült Billy nagyon... aztán gyorsan zsebre rakott mindent és a személyes papírjait is magához vette, hogy majd valahol megszabadul tőle, minél lassabban fedjék fel a kilétét az ürgének! Aztán Billy elindult a King Ston-i metróra hogy a hirdetéseket az oszlopokon végig böngéssze , ott sokat látott míg Krisztin-t lesni szokta. Ilyenkor már nem jár senki a metró vonalán hiszen hajnali kettő múlt csak! Van ideje bőven szedni egy pár hirdetést. Mikor leért Billy a metróhoz látta ott fekszik a padon egy idősebb férfi, gondolta talán hajléktalan. Így nem sok jelentőséget tulajdonított neki és pár papírt leszedve az oszlopról elindult a metró lejárathoz és bement az alagútba hogy ott aludjon egy keveset.
Joan Krepp Főorvost hívatták a hangosbemondón a boncterembe. Így felkapta a védőruháját és szaladott a lift felé, majd lement az alagsorban található boncterembe. Ott már várták, Roger Vomen Őrmester vezetésével ott volt 3 tisztiorvos és a boncmester. Mikor leért Krepp kezet fogtak és bemutatkoztak egymásnak, majd Roger odaszólt a boncmesternek hogy húzza ki a halott lányt a hűtőből. Majd körbe állták és a boncmester elmondta mit talált a lánynak a halálának a körülményeivel kapcsolatban.
-Tehát uraim! - kezdte és oda fordult a halott lány felé, és szét húzva csipesszel a felmetszett bordán a bőrt. A mellkasból a tüdőlebenyt emelte ki az orvos… mutatva hogy milyen károsodást okozott a fulladás a lebenyen.
- A lányt vízben fojtogatták! - erősítette meg ezzel a gyilkossági kísérlet alapos gyanúját.
- Ezért volt a tüdeje tele vízzel a lánynak, így a halálának oka a tüdőtágulása miatt is bekövetkezett volna, mert olyan mértékben károsodtak a szövetek… hogy az egyszer csak szét robbant volna.
- Szóval azt mondod hogy valaki bele akarta fojtani a pl fürdőkádba! - kérdezte Krepp a boncmestert.
- Ohh hát igen! És most itt vannak az akták arról a napról ! Nézzétek! - mondta Roger és előhúzta a kabátja alól az aktát.
- Egy apartman béli dolgozó azt nyilatkozta hogy volt egy férfi a lánynál, és közvetlen amikor kigyulladt a főépület, ugye minden ajtónál bekopogtak hogy hagyják el addig az épületet amíg a tűzoltók el nem oltják a tüzet mert nem tudni még hogy terjed addig amíg el nem oltják. - magyarázta a könnyebb érthetőség miatt Roger.
- Mikor az a dolgozó bekiabált Ginának akkor egy férfi kiabált ki hogy alszik de felébreszti. Ezért a dolgozó ment a többi bérlőnek szólni… - folytatta Roger majd kis szünetet tartva így folytatta…
- Ez a dolgozó egy idő után amiért nem látta a lányt kimenni az ajtón , így oda ment a lakáshoz és bezörgött , majd eszébe jutott hisz aznap is éjszakás volt a lány és szín tisztán emlékezett rá a férfi hogy egyedül ment haza reggel Gina és nem látta vele egy férfi is ment volna be oda valamikor is.
Aztán mikor rájött hogy a két lányt a rendőrség kísérte az apartmanba... akkor kezdett el aggódni és így betörte az ajtót és a lángoló szobából épp kitudta hozni Ginát, mert a szobában az ajtó háta mögött feküdt eszméletlenül a lány. Mikor kiértek a gáz abban a pillanatban robbant is, épp megmenekültek a robbanástól. Nos erre megtaláltuk a választ is! Tehát emberölés vádjával ismeretlen tettes ellen kell feljelentést tennie hivatalból a kórháznak! - fejezte be Roger és ránézett Kreppre .
- Rendben Roger ,megtesszük a szükséges lépéseket és a hivatalos boncolási jegyzőkönyvet is csatoljuk a feljelentés mellé. - válaszolta Krepp Roger-nek. Majd megegyeztek ha valami fejlemény lesz szólnak , és Krisztin-t is fel kell keresniük most már ...minél hamarabb tegyen tanúvallomást és elemezzék annak a támadónak a kilétét is aki miatt el kellett költözniük ebbe az apartmanba.
Csak így tudnak előrébb lépni mert így csak topogni tudnak mert nincs vádlott… csak ismeretlen tettes. Gyorsan elköszöntek és mindenki ment a saját dolgára.
Krisztin kinyitotta a szemét, és gyorsan benézett a takarója alá. Nagyon megijedt, mert meztelen volt.
- Szóval akkor megtörtént, mégsem álmodtam!- morgott magában. Ettől a pillanattól a régi Krisztin volt...A szobában le volt félig húzva a redőny de látszott már nem reggel van. Gyorsan felkelt és felöltözött és lement a konyhába. A konyhában sem volt George… benézett a fürdőben ott sem találta, így nyugtázta hogy egyedül van a lakásban.
- Biztos bement a céghez. - dünnyögte magában. Aztán eszébe jutott Gina és leroskadt a székre. Mit mondhatnak Gina szülei hogy ha közlik velük a lányuk halott. Már előre felidegesítette a tudat is hogy egyedül maradt és Gina többé nincs. Pedig olyanok voltak mint a testvérek lettek volna! Krisztin sírva fakadt.
- Édes istenem ! Miért teszed ezt velem ? Miért ? - zokogott fel hangosan. Szinte hisztérikus rohamot kapva ezzel hogy felidegesítette magát. Közben élesen megszólalt a telefonja Krisztin-nek.
De nem George volt az, hanem egy ismeretlen férfi hang.
- Krisztin Krisztin Krisztin – mondta a hang hátborzongatóan…. amitől majdnem elájult a lány!
- Hiába bujkálsz és menekülsz előlem, úgy is az enyém leszel! - suttogta a férfihang.
- Fuss, menj úgy sem menekülsz előlem ! Megtalállak! - suttogta a gyilkos és hatalmas vérfagyasztó kacagással szét kapcsolt a telefon. Krisztin kezéből leesett a készülék egy hisztérikus remegés és sírás kapta el … teljesen sokkot kapott a lány.
Ekkor belépett George a konyhába, és hozzá ugrott mert majd nem elájult a lány. George meg nem tudta elképzelni sem mi hozta megint ebbe az állapotba a lányt. Aztán észre vette a telefont a földön, és már kb sejtése volt hogy a lánynak volt egy nem jó hívása aminek nem örült , de ki kell szednie belőle mi volt az . A férfi tudni akarta. Felsegítette a szobába és adott Krisztin-nek nyugtatót majd lefektette de a lány elfordult háttal a férfinek, már csak szipogott és néha rázkódott a válla meg ha hangosan felzokogott. George mégis mellé feküdt majd átölelte és simogatta nyugtatólag, a lány nem ellenkezett de nem is viszonozta.
Krisztin-nek jól esett hogy a férfi nem hagyja magára, de többé nem akar lefeküdni vele, ő Roby-t szereti, azt a fiút a metróból. Aztán már egészen lenyugodott és eltökélte hogy másnap felhívja és elmond neki mindent mi történt Ginával és hogy most mibe van..., de azt nem, hogy a főnökével lefeküdt… El kellene mennie Roby-hoz , ott biztonságban lesz! A fiú sokkal erősebb és megtudná védeni Őt… Majd holnap beszél George- val. Aztán elaludt Krisztin.
Roger idegesen dobolt az ujjaival az íróasztalon, mikor bevitték az újabb jelentést egy kettős gyilkosságról. A ligetben találták meg a fiatal párt. Mindketten fojtogatás nyomaival és a lánynak a torkát elvágták és a felismerhetetlenségig össze volt vagdosva az arca … ráadásul meg is erőszakolta a gyilkos. Egyszerűen felfoghatatlan hogy tudott kettőjükkel végezni a gyilkos egy olyan helyen ahol mindig mászkálnak… Pedig biztos van rá magyarázat...Később a nap folyamán kaptak még egy bejelentést egy férfi áldozatról is. Ahova nem sokára indulnak ki helyszínelni.
Roger úgy érezte ennek a sorozat gyilkosságoknak van egy sajátos történése. A fojtogatás ! Ha vissza jönnek majd a srácoknak kiadja nézzenek utána mikor volt ez a sok fojtogatásos gyilkosság a múltban. Mert volt egy rossz sejtése … De egyenlőre nem mondja senkinek , amíg be nem bizonyosodik az ami átfutott a fejében. 1 óra múlva már a gyilkosság helyszínén voltak a nyomozók és a helyszínelők Roger vezetésével. Megállapították a halott férfit hátulról kapta el a gyilkos és a fojtogatás nyomai szintén látható volt, de a halál a késszúráskor állt be amit szintén hátulról kapott.
A halottnál sem voltak papírok, viszont egy bérlap lapult a hátsó farzsebében amit a gyilkos nem fedezett fel. Rajta volt a név és a munkahely neve és címe. Nem sokáig tartott a címet megtudniuk , így eljutottak a feleséghez. A feleség szinte őrjöngött a dühtől amikor megtudta mi történt a férjével! Elmondása szerint a családját szinte kifosztotta, mert a kártyázás volt a szenvedélye a férjnek, ebből kifolyólag még össze is vesztek és eltávozott otthonról a rengeteg pénzzel a családfő. Azóta nem tudta hova ment a férj, csak sejtette hogy a haverokhoz kártyázni valami lebujba. 3 árván maradt gyermek, pénz nélkül maradt otthon az anyjukkal… az asszony persze kiborult nagyon. A rendőrök felvették a jegyzőkönyvet és meghagyták neki hogy a héten valamikor menjen be a rendőrségre aláírni a papírokat és a férjét is azonosítania kell még. Ezzel elköszöntek.
Roger hívta már útközben Krepp-et és elmondta neki hogy újabb halottat találtak akit boncolni kell.
A tettes ismeretlen, senki nem látott, nem hallott semmit, pedig a környék lakóit is kikérdezték.
Mikor látta George hogy a lány elaludt, kivitte magával Krisztin telefonját és lement a konyhába vele. Majd megnézte , de látta hogy a szám ismeretlen volt. Így feltételezte a férfi hogy nem ismerős hívta fel a lányt. De holnap kiszedi majd belőle mitől kapott ekkora sokkot a lány. Aztán halkan vissza vitte a szobába a telefont és elment a másik szobába aludni.
Reggel korán felébredt, és úgy gondolta hogy bemegy ma is a céghez, de előbb benézett Krisztin-hez aki még mélyen aludt a nyugtató és az altató keverékétől, amit tegnap George beadott neki.
Így letusolt nyugodtan majd felöltözött és elment a Favoritba a cégéhez. A két lány helyére tett más két kutatót akik a terméket már analizálták és készültek a sorozatgyártásra … az élet nem állhat meg a két kiváló kutató hiányából eredően sem. Ezt tudta George is!
Közben reggel Krisztin is felijedt, és fogta a telefonját majd lebotorkált a konyhába. Látta George lefőzte neki a kávét és a teát is és elkészítette az asztalra a reggelit is, de Krisztin-nek nem volt étvágya enni sem. Babrálta a telefonját és nézte a híváslistáját. Akkor fedezte fel hogy Roby kereste többször is! Sorba megnézte volt e hangpostája, de az utolsó hívásánál, beszélgetés volt látható több mint 3 perces. Ezt nem értette hiszen Robyval Ő nem beszélt már majdnem egy hete! Mióta a tűzeset megtörtént és Gina meghalt azóta nem beszéltek. Krisztin nagy levegőt vett és fel hívta Robyt. Aki jó sokára vette fel a telefont! Majdnem kiabálva szólt bele.
- Mit akarsz tőlem még Krisztin? Nem elég neked az a ficsúr ? Hagyj békén engem! - kiabált Roby a lánnyal.
- Roby miről beszélsz Te? - kérdezte idegesen Krisztin a telefonba.
- Kerestelek nagyon sokszor, majd a pasid vette fel hogy hagyjalak békén mert az ő szeretője vagy!- mondta gúnyosan Roby.
- Azt is mondta ne keresselek többet, mert nem akarsz beszélni velem! - tette hozzá dühösen a fiú.
- De Roby ez nem igaz nem vagyok George szeretője, én téged szeretlek!! Itt teljesen másról van szó hallgass meg kérlek! - könyörgött a lány most már sírva…
- Mit tudnál még mondani ezek után? - kérdezte a haragosan fiú.
- Ha nem vagy annak a pasinak a szeretője, akkor miért nem vetted fel a telefont vagy miért nem hívtál eddig? És miért a pasid vette fel, ha te azt mondod annyira szeretsz! - hajtogatta a magáét a fiú.
- Kérlek Roby! Hallgass meg engem is! Meghalt Gina… - fakadt sírva a lány a telefonba.
Hosszú csend lett a vonal túlsó felén.
- Mi történt Krisztin? - törte meg a csendet Roby.
A lány elmondta mégis hogy mi történt és hogy miért van ott a főnökével. De szeretne elmenni tőle Robyhoz, mert ott biztonságban érezné magát a fiúval. George csak zaklatja, mert megakarja szerezni magának. Ki akarja őt teljesen sajátítani és menekülne csak onnan. Azt is elmondta hogy fenyegető telefont kapott tegnap amiben az illető megfenyegette halálosan és az illető Gina gyilkosa volt az biztos!
- Sajnálom Krisztin erről nem tudtam… - felelte szomorúan a fiú.
- Akkor eljönnél hozzám ? Mikor ? Elmenjek érted ? - kérdezte Roby zaklatottan a lányt.
- Igen elmegyek, most nincs itt... bement gondolom a céghez, így összekapom magam és indulok hozzád! Csak a metróig gyere le és várj meg ott!- aztán elköszöntek egymástól és Krisztin felment felöltözni hogy otthagyja George-t. Arra nem számított hogy a férfi korábban haza ér és rajta kapja amint elakarja hagynia házat Krisztin.
Krisztin lement vissza felöltözve a konyhába, felvette a kabátját és kinyitotta az ajtót… szembe találta magát George- al aki épp akart bemenni a házba, így a lány lebukott.
- Hova akartál menni Krisztin? - kérdezte George.
- El ! El innen te mocsok! Egy aljas hazug disznó vagy ! -kiabált Krisztin.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte George és megakarta fogni a lány karját hogy vissza kíséri a házba. De Krisztin elrántotta a kezét és mellbe lökte a férfit úgy hogy nem számított rá és majdnem hanyatt esett a férfi.
- Gyűlöllek Te mocskos gazember! - kiáltotta Krisztin a férfinek.
- Hazudtál Robynak ! De soha nem kapsz meg többé! Érted ? Soha! Én Roby-t szeretem ! Kihasználtál csak te rohadék! - üvöltötte Krisztin miközben George előtt hátrált a konyhába mert annyira szorította a kezét már fájt neki.
- Engedj el te mocsok, ne szorongassál! Elakarok menni innen! Engedj el ez fáj! Azt hiszed ha van pénzed mindent megkapsz? A gyilkosnál se vagy különb … - üvöltött még jobban Krisztin George-ra. Ekkor George adott neki egy pofont hogy lenyugtassa a lányt! Ami kicsit nagynak sikeredett, mert Krisztin elesett és pont az asztal sarkának esett neki! Ahogy földre zuhant úgy is maradt ott… és nem mozdult…
Folyt. Köv. a 6 Részben.
https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/04/10/a_halal_arnyekaban_5_resz
A halál árnyékában 4. Rész
Előzmény:
Mialatt Krisztinék várakoztak a műtőben Gina életéért küzdöttek újra…
Közben a kórházban Ginának rohama volt. Leállt a szíve újra, inkubálni kellett, sokáig küzdöttek mire vissza tudták hozni, de sajnos a keringése összeomlott …. Próbálták a dialízist mert a veséje is feladta….
Folytatás:
De azt már nem bírta ki és újra leállt a szíve. Délelőtt 9,40 perckor beállt a halál Ginánál.
Az orvosok tehetetlenül álltak még mindig az ágya fölött. Tűzesetről hozták be a lányt, égési nyomok nélkül, a tüdejében pedig nagy mennyiségű vízzel… itt valami nem stimmel.. többen is így gondolták. De sajnos az igazat már soha nem tudhatják meg, a lány meghalt. A boncolás majd talán sok mindenre választ ad….
- Van egy olyan sejtésem hogy a lány bűncselekmény áldozata!- mondta a többieknek.
- A rendőrségre írok egy jelentést és ismeretlen tettes ellen feljelentést teszünk. A boncolás után többet fogunk tudni. Beszélnem kell a barátommal a rendőrségen.
- Egyenlőre senki semmit ne szivárogtasson ki erről az esetről! A barátnője ma fog hozzám bejönni , bárkit kérdez, küldjétek hozzám! Rendben? - ezzel ki ment a műtőből a Főorvos.
A Főorvos mikor meglátta Krisztint a folyosón, kicsit szomorú lett. Hogy némi kis időt nyerjen és összeszedje magát, ezért mondta nekik, még van kis dolga , de szól mikor mehetnek be! Ezzel magára hagyta őket a doki.
Bement a szobájába és leült a karosszékébe majd maga elé dörmögve mondta:
- Ez nagyon nem tetszik ,itt valami nagyon bűzlik. - gondolta félhangosan…
De a lánynak nem mondja el, addig amíg nem tudnak a boncolással egy táppontot kapni hogy mi történhetett azon a napon. Viszont lehet a lány is tudja hogy mi vagy ki van a háttérben… Ki kell szednie a lányból ha valamit tud.
Felhívta a Főorvos az egyik barátját a rendőrségen aki Őrnagy rangban van, talán tud segíteni neki…
- Üdvözöllek Roger! Volna egy óriási nagy problémám, azért hívtalak tudnál e segíteni nekem benne. - mondta a Főorvos a telefonba az Őrnagynak.
- Üdvözöllek én is Krepp! Mond csak miről lenne szó pontosan. - válaszolta az őrnagy.
A Főorvos felvázolta a rejtélyes halálesetet.
- Most pedig kint ül a barátnője és várja hogy mondjak a lányról valami biztatót…Még nem tudja hogy meghalt a barátnője... - tette hozzá a Főorvos.
- Mond Krepp ki az a két lány akiről szó van ? - kérdezte rosszat sejtve az Őrnagy.
- Gina Forest és Krisztin Parker 25 évesek ennyit tudok róluk és a Favorit Zrt-nél dolgoznak mert a főnökük is itt van a lánnyal. - felelte Krepp.
- Azt a mindenit ! - káromkodott hirtelen az Őrmester, és beugrott Neki mindjárt ki az a két lány.
- De hiszen pár napja vittük át Őket egy panzióba! - tette hozzá dühösen.
- Krepp be kell jönnöd, addig ne mondj a lánynak semmit. Rendben? - mondta Roger.
- Mikor? - kérdezte Krepp.
- Most! Rögtön indulj el ha nincs műtéted még vagy esetleg más dolgod. - felelte izgatottan Roger.
- Rendben! Valahogy kimentem magamat és indulok! - mondta búcsúzóul Krepp és letette a telefont. Majd felhívta az információs pultot és mondta az asszisztensének hogy mondja be a hangos bemondón hogy keresik azonnal menjen le! Így időt spórol meg és nem kell hirtelen magyarázkodnia Krisztinnek.
Így is lett! 2 perc múlva sürgősen hívatták a Joan Krepp Főorvost az ügyeleti részlegbe! Az meg gyorsan felkapta a kabátját és futás közepette odaszólt Krisztinnek, várják meg, mert el kell mennie most! Majd fog jönni!
Bepattant a kocsiba Krepp Főorvos és meg sem állt a rendőrőrsig. Ott már várta Roger. Bevezette az irodájába és elé rakta a dossziét hogy olvassa el Krepp. Figyelmesen elolvasta Krepp a dossziét és csak nagyokat hümmögött…
- Hmm ... Hát ez nem semmi ! Szerinted az a férfi volt aki Krisztinéknél az ujjat a mosdóba tette ?
- kérdezte elgondolkodva Krepp és ránézett a barátjára.
- Sajnos nagy az esélye hogy ugyan azzal a férfivel állunk szembe . Szerintem kiszemelte a két lányt de miért azt nem tudni .. - fűzte hozzá Roger.
- Hol van most a lány ? A kórházban vár ?- kérdezte Roger.
- Igen a főnökével ott ültek mikor eljöttem szóltam nekik várjanak meg .- felelte Krepp.
- Amúgy eléggé furcsa a lánynak a halálesete . Nincs égési sebe semmilyen törése , nem láthatóak erőszakosság nyomai rajta , mégis meghalt. Viszont a mentőben a jelentésben az áll hogy a tüdejéből sok víz távozott… Ez is elég furcsa mert az ajtó háta mögött találtak rá elájulva és akkor még a tűzoltók sem locsoltak. Rejtély ez !- mondta Krepp főorvos.
- Talán a boncolás több minden titokra ad választ ! - gondolkodott el Roger.
- Viszont van itt még valami ! - mondta Roger.
- A helyszínelők abban a lakásban gyújtogatás nyomait fedezték fel … és de! Nem onnan terjedt a tűz mert ugye a főépület gyulladt ki először … de az még nem derült ki , hogy az most szándékosan történt vagy egy zárlat v bármi más okozta e .. ezen még tart a helyszínelés mert szakértőket is vontak be… Talán ez is egy indulási pont lehet .. egyik nem zárja ki a másikat ..de lehet az is hogy nincs köze egymáshoz a két tűzesetnek ! - vázolta fel Roger a tényeket .
- Van már valami támpont ki az elkövető ? Látta valaki hogy néz ki? - kérdezte Krepp.
- Ez bizalmas információ …. de annyit tudunk a lány Krisztin a metrón valakitől nagyon megijedt és elmondása szerint a férfinek olyan rémisztő volt a tekintete, ezért csak a szemét látta és további személyleírást nem tudott adni , eleve a pániktól, de ami döbbenet a férfi követte őt a lakásig. Azt mondta ha látná akkor felismerné … Most ezen fogunk majd tovább lépni, de ezek szerint várni kell mire lenyugszik, ezt a halálesetet fel kell dolgoznia. Mellesleg az ujjat amit levágott a tettes és a lányok lakásába vitte, megtalálták a tulajdonosát! Egy szemközti lakásban lakott egy idős pár a férj ujját használta fel erre a célra, majdnem egy hetes hullák voltak már a lakásban. A szomszédok bejelentése alapján mentünk ki, mert már furcsa volt nekik hogy nem látják mozogni az idős párt. A tettes valószínűleg arra a célra gyilkolt hogy rálásson a lányok lakására. - mondta Roger Kreppnek és kinézett az ablakon. Majd meg fordult és így szólt.
- Barátom , menj vissza a kórházba és közöld a lánnyal a tényeket , minél előbb tudjuk azonosítani a gyilkost annál előbb tudjuk elkapni.
- Jól van, ha valami fejlemény lesz a boncolás után hívni foglak! - sóhajtott fel Krepp, hisz már nem volt pályakezdő , de ha halálesetet kellett közölnie az mindig szíven ütötte.
Aztán elköszöntek azzal ha valami fejlemény van hívják egymást.
Így Krepp főorvos elindult vissza a kórházba, hogy Krisztinnel közölje a barátnője nem élte túl az esetet. Mikor beért látta hogy ott ülnek még…
- Elnézést kérek , hogy el kellett rohannom , de jöjjenek most kérem be az irodámba. - ment feléjük és mikor felálltak kinyitotta előttük az ajtót és betessékelte őket. Az asszisztensnek szólt hogy ne zavarja őket most senki.
Leültek és Krepp nagy levegőt vett és elmondta hogy sajnos a lány a többszöri újraélesztés ellenére is elhunyt. Keringése is teljesen leállt és károsodott a veséje ezért ez a halálát okozta és amit nem tudtak már korrigálni.
- Sajnálom és részvétem önöknek. - fejezte be a Főorvos.
Krisztin felzokogott és George átölelve a lány vállát csak szomorúan nézte a lányt.
-Köszönjük Főorvos úr! - mondta George és felállította a lányt majd átkarolta és együtt kiléptek az irodából. Majd lebotorkáltak a kocsihoz és elvitte a lányt magához és felkísérte a szobába majd lefektette. Kiment a konyhába engedett egy pohár vizet és vitt fel 2 szem nyugtatót Krisztinnek, aki szinte azt sem tudta hol van annyira zokogott. Még sokáig sírt a lány de George nem hagyta most sem magára. Majd mikor elaludt Krisztin lement George és betelefonált a helyettesének , majd elmondta a tényeket hogy mi történt. Mondta neki hogy most pár napig nem tud bemenni dolgozni , és mit csináljanak a közben, amíg vissza nem tér a munkába.
Közben Billy mikor eltűnt a tett színhelyéről , dörzsölte a markát most megbüntette a kis vörös démont, csak így hívta Krisztint. Eltökélte magában hogy az övé lesz élve vagy halva... de kell neki a nő. Szereti ha szenved a nő és félnek tőle! A félelem már meg van,hisz a nő már fél tőle... de szenvednie kell, hogy miért ? Hát azért mert Ő így akarja! Tudta nem lesz egyszerű de szerette a kihívásokat. Már teljesen előjött belőle megint a gyilkos énje...a vérengzés... a gyilkolás vágya … Vért akart megint …és az a belsőhang nem hagyta nyugodni … Ölj , ölj, ölj!!! Csak egyre hajtogatta a fejében a hang... És ment... az egyik kis ligetbe, ahol vannak egyedüli futók vagy aki sétálgat csak, majd kiszemel valakit! Teljesen mindegy ki... csak vért lásson a szaga … az hiányzik ...A szemei forogtak a medrében annyira kívánta a gyilkolást. Szenvedést akart okozni , félelmet látni ...Ahogy ment a ligeten át, tekintgetett jobbra balra, lesve hol van egy újabb zsákmány. Úgy érezte magát mint mikor a vadász lesi a vadat … Élvezte ...Már kezdett sötétedni és tudta nem sok ideje van, hisz mindenki szállingózik haza felé… Egyszer csak megpillantott egy fiatal párt a padon üldögélni kissé távolabb a bokros részektől. Beszélgettek és csókolóztak … Megpróbálta őket halkan annyira megközelíteni hogy hallható távolságon belül legyenek , hallja miről beszélnek. Egyik közelebb eső bokor mögött bújt meg. Várt és várt … Egyszer csak a srác felállt és elindult a bokor felé ahol elbújt Billy. Megkerülte a bokrot épp hogy meg nem látta Billyt majd háttal állva Neki oda vizelt a bokorba, több sem kellett Billynek az előzőleg kihúzott cipőfűzőjét a srác nyaka köré tekerte és jó megszorította. Egy hang nélkül, halk puffanással esett össze a srác. Majd a bokrot megkerülve hátulról közelítette meg a lányt aki a telefonját babrálva nem is figyelt semmire… Bevetette újra a cipőfűzőt és mikor a lány eltátotta a száját, levegő után kapkodva, gyorsan betömte a zsebkendőjét a lány szájába. Majd mikor kicsit elalélt a lány villám gyorsan hátra kötötte a kezét és vonszolva bevitte a bokorba, ahol a srác feküdt. Körbe nézett nem e látta meg valaki , de már sötét volt és nem járt arra senki. A lány észre vette a srácot és hisztérikusan rángatni kezdte magát. Erre Billy ököllel az arcába vert és oda sziszegte neki ha nem marad nyugton Ő is úgy fog járni. Aztán a lány haját simogatta és a mellét markolászta erőteljesen. A lány rángatózott a fájdalomtól… de Billy ezzel még nem elégedett meg! Letépte a lányról a nadrágját és a blúzát majd a sajátját lehúzva a lányra feküdt.
A lány próbált ellenkezni és kapálózott össze vissza, de csak a levegőt rúghatta ahogy bírta mire szétfeszítette Billy a lábát és azzal az örült erővel nem bírt a lány védekezni! Segítségért sem tudott kiabálni hisz be volt tömve a szája! Billy megfogta a lány nyakát és erősen rászorított majd érezte elernyed a lány mivel nem kapott levegőt, így a gyilkos könnyedén behatolt a lányba, mire végzett a lány már nem élt, megfulladt de Billy vért szomjazott ez nem elégítette ki ... elővette a bicskáját és elvágta a nő torkát majd az arcát össze metélte a felismerhetetlenségig annyira elkapta a gyilkolási vágy. Aztán a két halottat behúzta a bokorba és mint aki jól végezte dolgát elindult hogy keressen valami búvóhelyet ahol meghúzhatja magát reggelig. Tudta abba a lakásba nem mehet vissza ahol az idős párt meggyilkolta. Már felfedezték a halott idős házaspárt és tele volt rendőrökkel a ház mikor ment volna be. Így rákényszerült más felé menni...
Krisztin kinyitotta a szemét és körül nézett. Aztán hirtelen belé hasított a tudat hogy Gina nincs többé… még most is ott csengtek a fülében az orvos szavai…Kitört belőle újra a zokogás, de pont felért George és próbálta vigasztalni… de semmi okosat nem tudott mondani neki.
- Sírd ki csak a fájdalmadat, így könnyebb lesz , én mindig itt vagyok neked. - vigasztalta George a lányt. Aztán mikor lecsillapodott a lány sírása lement és hozott fel neki tálcán kis elemózsiát. Felült a lány és George az ölébe tette a tálcát. Nagyon keveset evett, aztán vissza feküdt az ágyra és George-nak hátat fordítva folytak a könnyei hangtalan…
George oda ült a háta mögé és simogatta a vállát, hátát, próbált megnyugvást adni a lánynak. Hiszen imádta és neki Ő kellett akiért tűzbe ment volna … ezt az énjét viszont nem ismerte a lánynak . Úgy gondolta ha kicsit huncutkodik vele talán előhozza újra belőle azt a kis vad angyalt, azt akit imád.
Ahogy simogatta a lány hátát, hihetetlen lassan elindult a lefelé a keze és becsúsztatta alul a pólója alá majd végig simított a hasán és egyenesen a melléig merészkedett. Majd érezte a lány kissé kapkodva veszi a levegőt….
Folyt. az 5. Részben
https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/04/05/a_halal_arnyekaban_4_resz