Megleszek nélküled...

fabion•  2019. augusztus 21. 10:04

Megleszek nélküled...

 

 

Érintésed még messze elkísér,

Hova tűnt az a végtelen nyár?


Elmentél és vitted az álmaink,

Még most is érzem csókjaink!

 

Eltemetem én a múltat mi kísért,

Miért hagytál el egy másik nőért,

Nem voltam elég jó neked édes,

Végtelen szerelemre voltál éhes!

 

Többet adhat néked az a másik,

Hiszen szerettelek mindhalálig.

Örülten hiányzol szenved a szív,

Nélküled nincs életem halál hív!

 

Csókjaid nélkül nincs boldogságom,

Csak téged szerettelek ezen a világon!

Hiába kértem maradjon velem imádjon,

Még most is egyre őrültebben kívánom!

 

Eltemetem a múltat hogy ez ne fájjon,

Próbálom megtalálni mikre vágyom,

De nem vagy többé az én vágyálmom,

Hiába is jönnél vissza béby sajnálom!

 

Beletemetkezem ebbe a csodás könyvbe,

Nem akarok rád gondolni és már semmire.

Néha eszembe jut még egy két szép szavad,

Az élet bár milyen furcsa csak előre halad!

 

Megleszek nélküled és még lehetek boldog,

Idővel eltűnnek ezek a kis dolgok , gondok!

Megnyugszik a lelkem és már nem hiányzol,

A tűz is lehalkult és már csaknem is pislákol!

 

Megtaláltam a lelki békém ebben a könyvben,

Már miattad hidd el többet nem könnyezem!

Elmentél, amit itt hagytál csak nekem emlék,

De most eltemettem és olvasom ezt a regényt.

 

Budapest . 2019 . Augusztus . 20 .

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!