fabion blogja

Emlékezünk ...

Mennyi ? Mennyi idő kell ahhoz hogy csituljon a gyász ?
Évek telnek el nélkülük , a szívben nem halkul ez a láz !
Mennyi mennyi közös szép emlék tartja fogva fájó lelkeket ,
Fájdalmasan kiállt fel szívünk , az ember semmit nem tehet !

Élünk addig forognak e filmtekercsek ,
Mely színesé teszi az elmúló életeket ,
Néha eltávozik egy egy szereplő a filmekből ,
Kik maradtak , erőt meríthetnek az emlékekből !

A föld meg csak forog , úgy jön el mindig egy új nap ,
Hálával tartozunk azoknak kik színessé tették a múltat !
Most már nélkülük járjuk az utunkat , és rajtunk múlhat ,
Milyen színes lesz a saját filmtekercsünk ,az utókornak !

Igen ! A gyász nehéz dolog nagyon , az idő tán' homályosít ,
De feledni nem lehet , hisz életünk egy darabkája veszett itt ,
Azért örüljünk annak , hogy azok a szép emlékek maradtak Velünk ,
Életükben boldogságot , szeretetet , sok szépet hagytak itt , Nekünk !

A földi lét nem örökre szól , annak kín aki itt ragad !
Nehéz annak ,mikor egy ágy egy szék üres marad !
Nincs többé , ki haza várja férjét illetve feleségét !
De híven őrizzük örökre meg , szeretteink emlékét !

Budapest , 2019 04.29.

A film megszakadt…
Pedig most lenne az 52. szülinapod ……..




A fájdalom csak nem csitul a lelkemben,
Nincs ki haza várjon , nincs már életem !
Kimondatlan szavak , amik égnek bennem ,
Nem búcsúzhattunk el , ezért fáj a lelkem !


Oly hirtelen történt minden , egy téli reggelen ,
Ma sem foghatom fel , hogy végleg elmentél ,
Életem !
Régóta siratlak , hiába szólítlak , néma a csend ,
Mely körbe vesz az üres kis szobámban ide benn ...


Tudom a lelked ott fenn most szárnyalhat szabadon ,
Nincs többé kín , nincs többé szenvedés , fájdalom !
Nagy beteg voltál , de próbáltad titkolni , hogy semmi baj...
Nem panaszkodtál , nem siránkoztál , talán ez volt a baj !


Tudom ez már nem változtat semmin , nem hoz vissza ,
A fájdalmon sem enyhít , de mégis a szív már nem ordít ,
Mert valahol bent maradt , ott legbelül egy űr , hiányzol ,
Létedre hogy nem vagy már mellettem , a csend válaszol .


Tudom hogy jobb így , hisz nem fáj már semmi ,
Magamat is siratom , mert tudom el kellett menni !
Hiányzol és hiányod nem tudja pótolni már semmi ,
Veled minden oly egyszerű volt , történhetett bármi !


Az élet is megy tovább , Nélküled , de sokszor kérdezem ,
Mi a célom , ohh ! Nem tudom , néha már nem is létezem !
Ídő mi sokszor kiesik , csak nézek elém , nincs időérzékem ,
Olyankor gondolatban Veled szárnyalok fenn a fellegekben !


Néha nézegetem a képeket amit itt hagytál emlékbe idelenn ,
Olyan érzéssel mintha örökre itt maradtál volna csak Velem !
Aztán furcsa érzéssel , mintha itt lennél, behunyom a szemem ,
Megjelenik előttem egy utolsó képkocka , megremeg a szívem !


Sajnos a film megszakadt , vége lett , a kockák üresek ,
A szívem itt megszakadt , magányos vagyok Nélküled !
Tudom , majd nekem is el kell menni e világról egyszer
De hiszem , hogy ott fent várni fogsz rám a lelkeddel !


Neked már könnyű , hiszen nem kell már itt lenni ,
A céljaidra most már nem kell tenni-venni , figyelni !
Tőled csak annyit kérek , védj a rossztól és légy itt ,
Míg csak élek , adj erőt nekem beteljesíteni céljaim !

Adj erőt nekem , hogy megleljem újra a lelkem,

Adj erőt ahhoz hogy újra érezzek, a szerelmet,

Adj erőt ahhoz hogy újra értékeljem az életem,

És adj erőt ahhoz hogy újra élhessek nélküled!

Férfi lélek

A magány megbetegít,
Tennem kell valamit!
Egy hölgyet szerettem,
A szívem oly védtelen!

Meggyötört elhagyott,
Egy másikért hazudott!
Még a férfiak a csalfák ?
Nem ! A férfiak gyávák!

Nem merjük mi kimutatni,
Mennyire tudunk szeretni ,
Mert a hölgyek nem ezt várják,
Hiszik a megcsalás csak nekik fájt?

A mi lelkünk ugyan úgy sír és fáj,
Nőknél ez még sem nagy akadály,
Nekem épp úgy tud fájni a múlt,
A szerelmem mikor belém unt !

Azt hittem megleltem életem asszonyát,
Sajnos ma csalódtam benne de akkorát,
Pedig én nagyon szerettem a kedvesem,
Mégis megcsalt és elhagyott engemet!

Tenyeremen hordoztam, imádtam!
Minden nap , percében kívántam!
Mégis másra vágyott és elhagyott,
Feledni nem tudom a sírás elkapott!

Nehéz szívvel ülök e kínpadon,
Ahol egykor az első csókot adom!
Hogy történhetett nem tudhatom,
Bele betegszik a szívem nagyon!

Egy éve hogy együtt voltunk már,
Nem jelentett semmit odébb állt,
Hiába könyörögtem maradjon velem,
Mondta , értsem meg el kell mennie!

Sír a fájó szívem némán e padon,
Lelkemből hiányzik, fáj nagyon,
Üres lett nélküle az egész életem,
Pedig semmi rosszat nem tettem !

………. ..csak őrülten szerettem !
És.….………..így sem kellettem !

Budapest , Május 15 2019  - Csillag M . Gyöngyi •

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Szeretlek !

Még nem gondoltam, ettől majd félek,

Féltem!! Hogy túl közel kerülsz hozzám,

Attól is hogy megkedvellek úgy igazán!

Magamtól is tartok tudok e szeretni még,

Felenged e szívem ami jéggé fagyott rég,

Ha velem vagy egyszerű, vidám az életem,

Sok csalódást, sérelmeim veled el feledem!

Közelséged, elvarázsol, szebbé teszi napom,

Nem tudom hogy mi lesz, nem baj hagyom,

Érzem most is, szükségem van a közelségedre,

Boldogan dobban a szívem minden ölelésedre!

Úgy érzem én, minden ölelésed lágy kedvesen,

Féltőn óvnál bajtól, bánattól is védenél hevesen,

Repdes a szívem, ha olykor hallom is a hangod,

A vonal túlsó végén, ekkor érzem csak hiányod!

Köszönöm hogy szebbé teszed a napjaimat Életem,

Lehetne e igazán megköszönni hogy vagy Nekem?

Érzem, mióta találkoztunk, betelik a szívem Veled,

Bízom nem csak én érzek így, és ez jó érzés Neked!

Igaz féltem, attól ha szeretek sebezhető leszek,

Lehet e a szívnek parancsolni ha így szeretek?

Csalódásaim , fájdalmam elmúlik egy csapásra,

Soha nem gondoltam, van ezeknek is gyógyírja!

Oly melegség tölt el hogy nem vagyok egyedül,

Nincsenek magányos óráim, kínlódás veszettül,

Ha ad istenem egy esélyt hogy boldog lehessek,

Akkor majd idővel kitudom mondani, Szeretlek!

Budapest . 2019 . Augusztus . 14 .

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Mondd, sírnak ott e az angyalok ... ( Emlék vers , a  férjem , Köves Pál emlékére )

Egy sóhajtás ami még belefér ,
Egy pillantás , ami rég elkísér ,
A szavak , amelyek bennem égnek ,
A neved kiáltom tova a szélnek !

Bárcsak itt lennél még most is velem ,
Hiába mondom , de nehéz a szívem !
Bárcsak hallanád halk sóhajom ,
Eljutna hozzád minden óhajom !

Mondd, sírnak e ott fent az angyalok ?
Hisz angyal is valakit egykor itt hagyott !
Mondd ha nem bírom , eljössz e értem ?
Mikor már elfogy az utolsó reményem !

Nem kérnék én mást , csak légy velem itt ,
Mert az élet könyörtelen és a halál elvitt!
Bárcsak még egyszer láthatnálak ,
Elmondhatnám , mennyire imádlak !

Itt állok most szótlan és némán ,
Sose éreztem magam ilyen árván !
Nem maradt más csak egy sírhalom ,
És a döbbenet , a magányos sóhajom !

Talán egyszer majd veled ott fent ,
Találkozunk ha én is ott leszek !
Addig se potyogtasd a könnyeid értem ,
Nagyon szerettelek és hiányzol nekem !

De Te ne sírj , ha szenvedni látsz nagyon ,
Még éltél addig is Te voltál az Angyalom !
Minden szép emlék ami feltőr bennem ,
Szertefoszlott álmok ohh mit vétettem !

Minden apró kis csillagot sorra veszek az égen ,
Kereslek azóta is , de szétfoszlott a reményem !
Elmentél olyan messze , utol nem érlek ,
Fájón sajgó lelkemmel , de még remélek ...

Budapest , december 24, 2018

Saját szerzemény ,Szerzői jogok fenntartva !