fabion blogja

Add nekem a napot ....

Csak egyetlen szó mi éltet,

Ha hallhatnám mindig tőled.

Add nekem a napot a fényt,

Életünkért, boldogságunkért.

Ölelj örökké csak arra vágyom,

Legyél te a társam s az álmom.

Akiben mindig is megbízhatok,

Légy a valóm és veled álmodok.

Reggeli fényben köszönts mindig,

Mond ki ha szeretsz ne légy irigy.

Megszépíted vele a mát, az életet,

Boldoggá teszed az árva lelkemet.

Add szívedből a napod s az éjt,

Mert együtt vagyunk lesz miért.

Az élet nehéz, de így könnyebb,

Legyen életünk mindig könnyed.

Mosolyogj rám akkor is nagyon,

Ha sírni látsz majd egy napon.

Érezzem hogy itt vagy velem,

Te vagy életem, kellesz nekem.

 

Add nekem a napot ....

h1 { margin-bottom: 0.21cm; }h1.western { font-family: "Liberation Sans", sans-serif; font-size: 18pt; }h1.cjk { font-family: "Droid Sans Fallback"; font-size: 18pt; }h1.ctl { font-family: "FreeSans"; font-size: 18pt; }p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }

h1 { margin-bottom: 0.21cm; }h1.western { font-family: "Liberation Sans", sans-serif; font-size: 18pt; }h1.cjk { font-family: "Droid Sans Fallback"; font-size: 18pt; }h1.ctl { font-family: "FreeSans"; font-size: 18pt; }p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }

Tűzpiros szoknya amely fellibben,

Acsarkodó szélben, napsütésben.

Kis csónakom szalad a folyó vizén,

Elmélázom néha, én a csókod ízén.

 

Hamis, álnok, minden szó s érintés,

Hazug szavak s tettetett a szeretés.

Makacsul hittem, annál többet érek,

Mint a tűzpiros szoknya, mi levétetett.

 

Elmegyek hát, elhagyom a kis falum,

Hiába kérnél már, elindultam a kapun.

Sokszor és sokat csalódtam már én,

Lengedezik csónakom, a folyó vizén.

 

Hirtelen jött tán, ez a heves szerelem,

Ami fáj, miben nem találom a helyem.

Nem akarom azt, hogy sírni lássanak,

Fájó szívvel felállok és sírva elhagylak.

 

Kérded miért, de válaszom nem hallod,

Egyre csak a saját kis szavaidat hajtod.

Miért érzem én úgy, ez mégse szerelem,

Kűzd'tél míg tűzpiros szoknyám levetem.

 

Utána már nem voltam eléggé érdekes,

Se nem szeretetre, sem másra érdemes.

Közönyös lettél, érzem nem is szerettél,

Csak játszottál velem s könnyen feledtél.

 

Tűzpiros szoknyámban, tovább libbenek,

Most már feladom, a férfiak csak ilyenek.

Szívem mielőtt újra magányba fojtanám,

Egyszer még felveszem a tűzpiros ruhám.

 

Ahogy dobál a vihar, kicsi csónakomban,

Arra gondolok, tán még bizzak férfiakban.

Erre gondolatomra, túl hevesen reagálva,

A felborult csónakból nem maradt mása,

csak a kalapja s a tűzpiros szoknyája..

 

Budapest. 2021. 04. 20.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2021/04/21/tuzpiros_szoknya

Mit üzen a holnap, ha hallanám,

Mit üzen az ég csak láthatnám!

Mit üzennek nekem a csillagok,

Hisz oly bús és egyedül vagyok!

 

Ezer gondolat száguld fejemben,

Mitől ma, csak szomorúbb lettem.

S nem akarok jó lenni e világban,

Hisz néha ördöggel cimboráltam!

 

Láttam sok szépet, de több rosszat,

Voltam gonosz, de szeretnék jobbat!

Éltemben szeretni, ne halálomban,

tudjam meg, ki szeretett igazában!

 

Néha mikor nem tudok aludni éjjel,

Kimegyek s bámulok szerte széjjel.

Mikor a fényes tele holdra felnézek,

S még a kedves arcodra emlékszek.

 

Egykor, együtt nevettünk és sírtunk,

Életünkben nagy csatákat vívtunk.

De lelked már szárnyakat kapott,

Lelked tovább él, de tested halott.

 

Olyant mint te voltál, olyan, nincsen,

De lehet az életben még egy kincsem.

Ha megtalál engemet, aki szeretni fog,

Hajnalonként, szemem csak reá ragyog.

 

Felnézek az égre, mosolyogni kéne,

Felhőkön járok s festem őket kékre.

Mert mit üzent az ég nekem, hallom.

Szerelmet szívemnek, de én vállalom!

 

Budapest . 2021. 03. 23.

 

Blogomban képpel illusztrálva a linken :

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2021/03/24/mit_uzen

Akarom, a szemed szépnek lásson,

Ne legeltesd már, soha senki máson.

Minden vágyam, hogy engem szeress,

Mert igazán most, csak nekem kellesz.

 

Lelked az érzékeny lelkemet megérintve,

Mint levélhez a harmatnak kicsi cseppje,

Melyben, nap csillogása lesz a szivárvány,

Szívemben ég és nem marad lelkem árván.

 

Egyetlen ki nem mondott szó, hangtalan,

Mit csak szív érezhet s lélek, mi arctalan.

Amit hazudni, sem mimmelni nem lehet,

Mert az őszinte, igaz szív ilyet nem tehet.

 

Akarom! Szívből adni, szebbet nem lehet,

Mikor valósággá válik az álom, a képzelet.

Szerelmesen összebújva a vágyaink felé,

S el gondolod, hogy te jó ég, mi bújt belé!

 

Semmi csak a szívedre hallgatsz olykor,

Hogyha még az eszed néha mást gondol.

Az élet bizony nem olyan egyszerű, tudod,

Történhet bármi, de megbánni nem fogod.

 

Akarom, hogy még egy pillanatra eljöjjön,

Hogy a szíve és lelke újra belém költözzön.

Mert nincs szebb a világon mint szeretni,

S nincs rosszabb, mint mikor azt elveszti.

 

Élet és halál, az élet mikor mit produkál,

De a boldogság megjár s neked is dukál.

Mert kell az embernek, a csöpp szeretet,

Ami rendben tartja szívedet és a lelkedet.

 

Budapest. 2021. 03.25.

Blogban itt olvasható képpel :

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2021/03/24/akarom_578

 

Néha engem is elfog a félelem,

Mondd kérlek szeretsz engem?

Mikor belém hasít néha a kétely,

Nem pont te szíved, a búvóhely!

 

Soha nem mondod hogy szeretsz,

Ha kérdem mindig csak nevetsz!

Akkor én honnan is tudhatnám?

De hidd el jólesne ha halhatnám!

 

Érzem csak játszol a szívemmel,

Pedig nekem is öröm ha érkezel!

A bizonytalanság mégis megöl,

Hiába a szép szemed megbűvöl!

 

A szívem, lelkem nem érzi már,

Noha forró testem néha hazavár!

Nincs az a régi tűz a szemedben,

Nem érzem vágyadat lelkedben!

 

Rájöttem velem csak játszottál,

Egy ideje nagyon megváltoztál!

Ha te nem is mondod ki hogy vége,

Én úgy is érzem már nincs értelme!

 

Kérlek ezért most mégis menj el,

Ne játssz többé sajgó szívemmel!

Vágyok én a szeretetre de nem így,

Minden találkozás csak elszomorít!

 

Felejtsd el ezt a szívet ő nem játék,

Pedig érzéseim feléd még őszinték!

De hidd el én nem fogok belehalni,

Bár nem akarsz, én fogok szakítani!

 

És ne mondd hogy én üldöztelek el,

Mert én szerettelek fájó szívemmel!

Én nem arra vágyom amit oda dobtál,

Néha gondolj arra te tőlem mit kaptál!

 

Törődést, aggódást, őszinte szerelmet,

Én nem illettem Tőled soha figyelmet!

Elég volt vége már szedd a sátorfádat,

Késő bánat leromboltad a kártyavárat!

 

Budapest. 2020. 03. 15.

Blogom likje:

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/03/16/kartyavar_430