fabion blogja

Személyes
fabion•  2019. szeptember 8. 09:15

Gyötrő lelked...

Mikor azt hiszed életed jó úton halad,

Aztán jön egy nem várt rossz pillanat,

Onnan egyszerűen képtelen vagy felállni,

Nem tudsz már, vagy nem is akarsz kiszállni.

 

Aztán előtted nincsen már két járható út,

Ez az élet, választanál már nincs egérút,

Az élet zümmögésében, hiába agyalsz,

Életed a tét, bár most is felfelé kaparsz.

 

A gödör amiből csak felfelé van ki út,

A sötétségben azt érzed csak egy alagút,

Aztán rá jössz ez mégis kicsit keményebb,

Ekkor érzed hogy ettől már nincs lentebb.

 

Élet maga döntött, így végig kell járnod,

Sokszor újra kell álmodni ezt a valóságot,

Nem elég, hogy hoztál egy döntést merre ,

Végig kell játszanod előtte úgy jön helyre.

 

Életünk egy körhinta, nem szállhatsz ki,

Neked sem, másnak sem fog ez megállni,

Az idő megy csak halad, soha meg nem áll,

Élni akarás erős akkor, lelked szembeszáll.

 

Lehet utolsó esélyed hogy megtedd a lépésed,

Tudod hogy vissza nem vonhatod a döntésed,

Pedig kiáltasz, és még sincs segítség sehonnan,

Érzed nem soká bírod, tested már összeroppan.

 

Mikor látsz majd egy kis fényt valahol távol,

Lelked nem hagy el még élni akarásra kódol,

Más mindenki elhagyott, de lelked veled van,

Tested érzi a lelkeddel együtt vagy a harcban.

 

Csak gyötrő lelked tud meg győzni játssz még,

Ne akard életed végét ha jön egy kis nehézség,

Lélek erősebb mint bármilyen kő vagy vasakarat,

Figyelmeztet rá hogy ne add fel van még feladat.

 

Majd később vissza nézed ezt a nehéz pillanatot,

Rájössz hogy a lelkedre kell mindig hallgatnod,

Csak ő van ki jóban rosszban veled van mindig,

Gyötrő lelked ha rossz is neked, halálod napjáig.

 

Budapest . 2019 . szeptember 05 .

 Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet ha olvastál !

 

A linkre kattintva a blogomban találsz zenei élményt mellé :)

Gyötrő lelked ...

fabion•  2019. augusztus 31. 17:49

Talán egyszer ...

Talán egyszer , megérted azt miért féltettelek én ,
Óvtalak méhen belül , és majd kivül voltál az enyém .
Mikor félve engedtem el a kezed ,
Hogy igy óvjam első lépéseidet .

Talán majd egyszer , megtudod miért e szülői szigor,
Pedig hányszor készült ki a bolondságra a belső vigyor !
Hallgattalak csendben Benneteket ,
mikor az szobában cseverésztek !

Ó de hányszor kértétek , meséljem ezt még el ...
Boldogan meséltem , pepecselve a részletekkel !
Nézegettük az albumot a régi emlékeket ,
Jó érzés volt , hogy érdekel Benneteket .

Sokszor nevettünk , sokszor sirtunk együtt,
És a közös játékokat is nagyon szerettük .
Ország ,városoztunk aztán jött a kártya ,
Meg mikor ráéheztetek az ubiskatonákra !

Ohh istenem de rég is volt már ..
Az óra meg egyre csak körbe jár !
Múlnak az órák, a napok, az évek
Oly gyorsan múlik el ez az élet !

Ami elment , nem jön vissza már ,
Ez a természet rendje , akárhogy is fáj !
Kicsiből , nagy lesz , aztán felnőtt leszel,
a hazának és a családnak erős férfi kell !

Majd egyszer ,ha én már nem leszek ,
Majd vissza gondoltok és emlékeztek ,
Milyen jó volt akkor még gyereknek lenni ..
Szerető szülökkel apró csinyeket tenni !

Talán egyszer , majd rátok is igy emlékeznek ,
A gyerekeitek ,mikor eljön az az idő is Nektek .
De addig is nagyon szeressétek Őket ,
Igy lesznek majd , a szép emlékek !

Sajnos egyszer tényleg eljön az idő
akkor is a szép emlékek jöjjenek elő !
Ha már én nem is leszek veletek ,
akkor majd a csillagok mesélnek !


Budapest . április 23, 2017

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 31. 17:43

Tövisként hordom...

Mikor a düh tombol benned ,
A céljaid reményt vesztettek !
Mikor nem látni a kiutat ebből,
S várod valaki jöjjön segitségül !

Hiába fohászkodsz istenedhez,
Mikor úgy érzed senki nem hallgat meg !
Talán nem elég hangosan szólok,
Nincs elég hangja a kimondott szónak ?

Miért érzem naponta a poklot ?
Mikor nap mint nap húzom a béklyót !
A lelkem is kalitkába van zárva ,
És soha nem nyilik már a zárja ...

Tövisként hordom a kint mig élek ,
Most már az élettől semmit remélek !
Naponta kinoz a sorsnak bélyege ,
Sokszor gondolom életnek van értelme ?

Ha ma én is valamit kivánhatnék ,
Szárnyaló madár az égen bár lehetnék !
Szabadon szárnyalhatnék , ágrol ágra ..
Szegény , szomorú vállára szállva !

Az énekemmel én is felviditanám ,
És kicsit boldogabb is lenne talán !
Dalommal vinném a szeretetet és a békét ,
A kapzsiságnak , háborúknak a végét !

Elhoznám a boldogság holnapját ,
Kérném a napot hozza el a napsugarát !
Mindennap örömet hozni az embereknek ,
De ahhoz elkel hallgatni a fegyvereknek !

Békét hoznék a kegyetlen világba !
Hol éhezés , kin és ne legyen több árva !
Levenném százezrek béklyóit örökre ,
Hogy a világot béke és boldogság övezze !

Budapest .április 29, 2017



Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !



fabion•  2019. augusztus 28. 19:41

Az én édesanyám

Az én édesanyám



Oly sok mindent megértem már ,
Azt is tudom hogy Édesanyám vár !
Sokszor elképzeltem gondolatban
Milyen is lesz az a szép pillanat !

Mikor aztán álmomban meg öleltelek..
Pillanat alatt az álmom semmivé lett !
Rettegés , öröm hogy újra megtaláltam,
Gyötrődés , elveszithetem egy perc alatt !

Félve és bátortalanul enged az érzés ,
Azért kinoz az álmom és az ébredés !
Pedig bolyongtunk csak oly sok év alatt ,
A bennünk felgyülemlett szeretet maradt !

Talán egyszer eljön Nekünk is az a nyár,
Amit szeretnènk és akarunk règóta már !
Mindegy a másik hol van, mit csinál,
Ha az ember gondolatban nála jár !

Talán egyszer kebledre hajthatom a fejem,
Amit olykor rég , milyen volt elfeledtem ,
Talán még az idő is oly kegyes hozzánk ,
Azt gondolom hogy Ő is dolgozik értünk !

Azt hiszem már rég elkellett volna mondanom,
Igaz , ürt hagytál , de reményt adtál egy napon ,
Arra hogy isten is velünk van , tudom és megsegit ,
A gyermeki szeretet lángja akkor is bennem ég !

Hiába sodort egymástól messze az élet,
Mégsem lehet ez túl messze , végtelen.
Hisz már itt vagyunk egymásnak itélve ,
Hogy majd a szeretet kárpotól mindenért.

Én halkan , csendben fognám két kezed,
Hiszen olyan védtelen, érzi szivem a csöndet,
Mely belopozva a lelkembe azt sugja meg ...
Hogy mekkora szeretet van e öreg testben !

Ősz haja homlokára hullik , mig a két szeme könnyben ég ,
Annyi mindent szeretnénk elmondani egymásnak már rég !
De itt csak lelkünk beszélget , és beburkolt némaság ,
A tekintet mindet elmond , nem kellenek szavak ide már !

Köszönöm hogy életet adtál , és testeddel testemet ,
Sivár életemben hagytál , el nem múló szép perceket !
Talán adtál volna mégtöbb szépet , ha az élet nem sodor el ,
De igaz szeretet mindig ott van , nekünk megtalálni nem kell !

Szeretni és szeretve lenni egy Szülőanyától ,
Ugy lehet , hogy ha tested a testéböl jött elő ,
Ez a szülöi szeretet ! Mert hiába volt , van távolság,
Ő az egyetlen, aki várni fog mindig reád ,az Édesanyád !

Budapest . 2014 március . 07 .

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !


fabion•  2019. augusztus 28. 19:21

Így túl az 50-en …

Így túl az 50-en …



Hát megértem ezt is , így túl az 50 -en ...
Ki tudja , még a másik 50 -et hol lelem :D
 
De nem adom lejjebb , nem állok meg 100 -ig !
Csak csillag fényben mérjék rám ezt az időt is :D

Nahh , én már erre a kis időre nem változom ,
Akinek így nem felelek meg azt le is tiltom :)
 
Mert szívvel él az ember , és mit nem merek ?
Boldogan élek és másokat jó szívvel szeretek !

Én merek bizalmat adni és oly jó szeretetet kapni ,
Ezt sorsomból , életemből sosem tudnám kihagyni !

Jó lecke volt a sok bukás ,így utólag vissza gondolva ..
Megtanultam a leckét , élek is isten árnyékába bújva :)

Mert rám Ő vigyáz , őrzi minden léptemet és fogja két kezem ,
Bátorít ha megbotlok egy erőpróbán és a helyes úton vezet !

Én bárányaként élem le az életem , mert istent nagyon szeretem ,
Ő persze viszont szeret , és megőrzi szívemben a szeretetem :)�


Budapest . április 29, 2017