fabion blogja

Gyász
fabion•  2019. augusztus 28. 19:47

ELMÚLÁS …

ELMÚLÁS …
Nekem nagyon kell hogy szeressenek ,
Hisz e nélkül boldogtalanok az emberek .
Szeretet nélkül az élet semmit sem ér,
Mint a kovász nélkül sült fehérkenyér !
Mig fiatal az ember nem gondol rája ,
Telve van szerelemmel minden órája !
A szerelem gyönyörü , nincs is rá jó szó
Egy olyan érzés ami nem kézzel fogható !

Talán mindanyiunk életében az ősz is egyszer eljön ,
Mikor számadást kell tartani és a fájó emlék is előtör,
Ha szerelmes az ember , elmúllásra gondolni sem mer ,
Akkor mi lesz ugyan , a magára hagyott kedvesével ?

Az életünk oly csalóka és minden más ,
Tiszta , vagy zavaros mint egy látomás !
Megadtad e szivednek azt amit szeretett ?
Mert ettől lesznek boldogok az emberek !

Most , most rám tör egy régi emlék ..
Felnézek az égre és látom a két szemét ,
Miközben megtalálod a mosolygó csillagot ,
A szemeiben látom még a szerelem ragyog !

Oly régen volt , és mondják a szerelem vak ,
Nézem a csillagokat , és látom a hold sápadt .
Pedig Ő is fényessen világitott régen ,
Minden változott a földön és az égen !

Érzem az élet súlyát a testemben és ide benn,
A szívem nehéz , most már sivár és kietlen .
Az élet túl hosszú volt nélküled én nekem ,
Érzem hogy itt van az Ősz a lelkemben !

Ez a megfáradt test , már felkészült az útra ,
Szomorúan nézek a holdra és a csillagokra !
Ez az Ősz nem olyan mint szokott , más ,
Reménykedem , de tudom ez az elmúllás !

Titokban még legurog egy könnycsepp az arcomon ,
De ez nem változtat semmit sem a gondolataimon !
Régen szembe fordultam bármi jöhetett ,
Volt cél, a test sem volt fáradt , lüktetett !

Mikor életed alkonyán visszagondolsz a szépre ,
Látod majd minek nem és minek volt értelme ,
Szeretni szivből , csak azokat lehetett ,
Akik Téged viszont ugyanúgy szerettek !

Itt van az ősz , az elmullás nem is lehet szebb,
Lassan potyognak és peregnek le a falevelek ,
Szeretet , szerelem itt már mindennek vége lett ,
A sors könyvére ott fennt már rátették a pecsétet .

Jött egy friss szél és borzolja hidegen a börödet ,
Gyarló ember nem halhatatlan , ugyan mit tehet ,
Ősz hajad kibontod , vigan szalad a homlokodra ,
Kicsit bele mosolyogsz ebbe a világba , de jó volna !

Örökké élni ? Halhatatlannak lenni ? Ahh ugyan már !
Itt nincs jövő már semmi , nincs aki és ami haza vár !
Magányossan vártad az Őszt mégis mikor eljött,
Megtorpansz és félsz , talán, talán nem is érted jött !

Aztán lassan ólom lábakkal indulsz el , haza ,
Összehúzod a kabátod , mert hideg a szél szava !
Ugyan már tudod ez az utolsó utad volt ,
Magányodban is szép volt ez a telihold .

Mikor otthon vagy már haza érkezel ,
Elbúcsúzol mindentől és lefekszel ,
Már jöhetnek érted , nem fogsz ellenállni ,
Viszont láttad a múltat , már jöhet bármi !

Most érzed igazán , mennyire fáradt a tested ,
Mennyire magányos a szived és a lelked !
Mégegy sóhaj ,a sziv megáll , libben a függöny !
Végre visznek az angyalok ,s megszünik e börtön !

Már nem látod a hold hogy ontja könnyeit ,
És mikor viszik el majd földi maradványaid ,
De igazából ez már nem is érdekel ,
Hisz jó helyen vagy , a tündérekkel !


Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 28. 18:47

Némán egyedül...

Némán egyedül...



Némán egyedül járok a hideg sírok körül ,
Fel - fel jönnek a képek a fejemben belül .
Mennyi - mennyi szerettem pihen itt ...
A jó isten nem nézett senkit , csak vitt !

Nincs nékem már senkim , akit így szerethettem ,
Nincs jó apám mellettem , a párom is eltemettem
Egyedül járok , ohh ezen a földön most már ,
Szívem sajog , a lelkem sír nincs ki hazavár

Némán egyedül járok már a temetőbe ,
Fájó lelkem burkolom az emlékeimbe .
Számomra megszűnt a boldogság létezni ,
Nincs már senkim , csak Rátok emlékezni

Hiszem a mennyországban nem fáj semmi ,
Hiszem hogy így is boldogan fogtok létezni ,
Talán nem is sokára , egyszer véget ér az én utam ,
Találkozunk ott fent akkor nevetünk felszabadultan !

Saját szerzemény .
2019 Január 11.
Szerzői jogok fenntartva .

fabion•  2019. augusztus 28. 18:43

Még egy utolsó pillantás….

Még egy utolsó pillantás….



Sápadt a holdfény ami fentről ragyog ránk ,
Farkas ordító hideg van , vacognak a fák !
A madarak is elmentek délre messze messze már ,
Csend van és béke , kietlen ,üres az egész határ .

Az én szívem is üres lett akkor , mikor elmentél ,
Már nem érzem a hideget ,ami sűvit mint a szél !
Bele mar az arcomba , hideg hatol minden csontomba ,
Én csak megyek előre , hiába vagy tél olyan goromba !

Vánszorgok , és egyre céltalan , szívem mily' fagyos ,
Hallok kis dübörgést , elmegy mellettem egy fapados .
Hosszasan nézem , amíg el nem tünik a leszálló ködben ,
Távolodik a hangja , mégis megzavart a merengésemben !

Eljöttem otthonról , mert szeretnék én is szeretve lenni ,
Már kész vagyok a természet lágy ölében megpihenni .
A föld anya óvatosan rám borítja hótakaróját , elringat ,
Csendben dúdolva a szél is eljött , lágyan meg círógat .

A fák és a csupasz ágak suttognak félve körülöttem ,
Mi lesz veled asszony ? Megfagy ! Hallom mögöttem .
Hagyjátok már ! Szól a Földanya ..hisz vérzik a szíve ,
Magányos szegény , azért jött mert már nincs senkije !

Behunyt szemmel hallgatom az erdőt , csevegnek ők csendben ,
A földön reccsennek az ágak , állatok össze gyülnek mellettem .
Föld anya megérint lágyan és szeretettel , féltve a szemében ,
Suttogja nekem , nézd itt vannak , mind , ők laknak erdőben !

Eljöttek hozzád hogy szeretetet kapj , és itt oltalomra találsz ,
Hisz szeretnek , lásd és érezd a szíveddel ezt a nagy csodát !
Félve nyitom ki a szemem , hát ez számomra is hihetetlen !
Ahogy körül nézek , minden kis állat felém fordul hirtelen .

Olyan ez mint egy álom , van itt nyúl , medve , sün , szarvas ,
Az erdő királya az oroszlán , tigris , róka , őzike , és a Farkas !
Ugye Földanyám , ez mégis csak egy álom ?
Szólni akarok , de nem jön hang a számon !

Megindul felém egy nagy szürke farkas , szemében ül a bánat ,
Ahogy megáll felettem , méltósággal , de szeme égő vággyal
tekint rám . Mintha ismerném , lefekszik mellém és megérint ,
Fejem ölébe húzza , majd szorosan átölel és némán rám tekint .

Felemelem a fejem , felülnék , de ez nem megy már látom,
Próbálkozom nagy lendületből , egy , kettő , háááááááárom
Körül nézek talán már utoljára s látom a csillogó szemeket
Ennyi kicsi és nagy állat , jó lelkűek , árasztják a szeretetet!

Ezen gondolat menettel hanyatlok le vissza a Farkasom ölébe ,
A természet sem győzhet , örök mindennel a halállal szembe !
Még egy utolsó pillantás , hogy a szeretet itt legyen velem ,
Még egy utolsó sóhaj és lágyan végigszóróm a szeretetem!

Halk suttogás még szó foszlányok , abból már nem sokat értek ,
Földanya ! Földanya ! Mi ez ? Mi történt ? Ugye nem halt meg ?
Egyre halkabban hallom , csendben , szeretettel állatok körében ...
Nem , Ő nem halt meg , csak megpihent a Farkasa lágy ölében...
Örökre …

Csillag M. Gyöngyi verse Mindenjog fentartva !

Budapest .2019. 01.25.

fabion•  2019. augusztus 22. 13:18

Emlékezünk ...

Emlékezünk ...

Mennyi ? Mennyi idő kell ahhoz hogy csituljon a gyász ?
Évek telnek el nélkülük , a szívben nem halkul ez a láz !
Mennyi mennyi közös szép emlék tartja fogva fájó lelkeket ,
Fájdalmasan kiállt fel szívünk , az ember semmit nem tehet !

Élünk addig forognak e filmtekercsek ,
Mely színesé teszi az elmúló életeket ,
Néha eltávozik egy egy szereplő a filmekből ,
Kik maradtak , erőt meríthetnek az emlékekből !

A föld meg csak forog , úgy jön el mindig egy új nap ,
Hálával tartozunk azoknak kik színessé tették a múltat !
Most már nélkülük járjuk az utunkat , és rajtunk múlhat ,
Milyen színes lesz a saját filmtekercsünk ,az utókornak !

Igen ! A gyász nehéz dolog nagyon , az idő tán' homályosít ,
De feledni nem lehet , hisz életünk egy darabkája veszett itt ,
Azért örüljünk annak , hogy azok a szép emlékek maradtak Velünk ,
Életükben boldogságot , szeretetet , sok szépet hagytak itt , Nekünk !

A földi lét nem örökre szól , annak kín aki itt ragad !
Nehéz annak ,mikor egy ágy egy szék üres marad !
Nincs többé , ki haza várja férjét illetve feleségét !
De híven őrizzük örökre meg , szeretteink emlékét !

Budapest , 2019 04.29.

- Csillag M . Gyöngyi


Saját vers !Szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 22. 13:15

A film megszakadt…

A film megszakadt…
Pedig most lenne az 52. szülinapod ……..




A fájdalom csak nem csitul a lelkemben,
Nincs ki haza várjon , nincs már életem !
Kimondatlan szavak , amik égnek bennem ,
Nem búcsúzhattunk el , ezért fáj a lelkem !


Oly hirtelen történt minden , egy téli reggelen ,
Ma sem foghatom fel , hogy végleg elmentél ,
Életem !
Régóta siratlak , hiába szólítlak , néma a csend ,
Mely körbe vesz az üres kis szobámban ide benn ...


Tudom a lelked ott fenn most szárnyalhat szabadon ,
Nincs többé kín , nincs többé szenvedés , fájdalom !
Nagy beteg voltál , de próbáltad titkolni , hogy semmi baj...
Nem panaszkodtál , nem siránkoztál , talán ez volt a baj !


Tudom ez már nem változtat semmin , nem hoz vissza ,
A fájdalmon sem enyhít , de mégis a szív már nem ordít ,
Mert valahol bent maradt , ott legbelül egy űr , hiányzol ,
Létedre hogy nem vagy már mellettem , a csend válaszol .


Tudom hogy jobb így , hisz nem fáj már semmi ,
Magamat is siratom , mert tudom el kellett menni !
Hiányzol és hiányod nem tudja pótolni már semmi ,
Veled minden oly egyszerű volt , történhetett bármi !


Az élet is megy tovább , Nélküled , de sokszor kérdezem ,
Mi a célom , ohh ! Nem tudom , néha már nem is létezem !
Ídő mi sokszor kiesik , csak nézek elém , nincs időérzékem ,
Olyankor gondolatban Veled szárnyalok fenn a fellegekben !


Néha nézegetem a képeket amit itt hagytál emlékbe idelenn ,
Olyan érzéssel mintha örökre itt maradtál volna csak Velem !
Aztán furcsa érzéssel , mintha itt lennél, behunyom a szemem ,
Megjelenik előttem egy utolsó képkocka , megremeg a szívem !


Sajnos a film megszakadt , vége lett , a kockák üresek ,
A szívem itt megszakadt , magányos vagyok Nélküled !
Tudom , majd nekem is el kell menni e világról egyszer
De hiszem , hogy ott fent várni fogsz rám a lelkeddel !


Neked már könnyű , hiszen nem kell már itt lenni ,
A céljaidra most már nem kell tenni-venni , figyelni !
Tőled csak annyit kérek , védj a rossztól és légy itt ,
Míg csak élek , adj erőt nekem beteljesíteni céljaim !

Adj erőt nekem , hogy megleljem újra a lelkem,

Adj erőt ahhoz hogy újra érezzek, a szerelmet,

Adj erőt ahhoz hogy újra értékeljem az életem,

És adj erőt ahhoz hogy újra élhessek nélküled!



Adj erőt nekem ahhoz hogy tovább éljem az életem ,
Adj bizonyságot arról , hogy a jót tegyem míg élek !
Egyengesd utamat , míg el nem jön utolsó órám , a vég ,
Megváltás a kimúlás , nem büntetés , erre vágyom rég !


Vigyázz reám , Te Angyal , most már biztos az lettél ,
Csillagok közt vagy már , onnan figyelj rám segítsél !
Szívemnek dobbanása és lelkem sírása , soha ne fájjon neked ,
Egyszer az én filmem is véget ér majd, akkor ott leszek Veled !


Budapest 2019 . Augusztus 19 .


Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !