Kártyavár

fabion•  2020. március 17. 13:57  •  olvasva: 9

 


Néha engem is elfog a félelem,

Mondd kérlek szeretsz engem?

Mikor belém hasít néha a kétely,

Nem pont te szíved, a búvóhely!

 

Soha nem mondod hogy szeretsz,

Ha kérdem mindig csak nevetsz!

Akkor én honnan is tudhatnám?

De hidd el jólesne ha halhatnám!

 

Érzem csak játszol a szívemmel,

Pedig nekem is öröm ha érkezel!

A bizonytalanság mégis megöl,

Hiába a szép szemed megbűvöl!

 

A szívem, lelkem nem érzi már,

Noha forró testem néha hazavár!

Nincs az a régi tűz a szemedben,

Nem érzem vágyadat lelkedben!

 

Rájöttem velem csak játszottál,

Egy ideje nagyon megváltoztál!

Ha te nem is mondod ki hogy vége,

Én úgy is érzem már nincs értelme!

 

Kérlek ezért most mégis menj el,

Ne játssz többé sajgó szívemmel!

Vágyok én a szeretetre de nem így,

Minden találkozás csak elszomorít!

 

Felejtsd el ezt a szívet ő nem játék,

Pedig érzéseim feléd még őszinték!

De hidd el én nem fogok belehalni,

Bár nem akarsz, én fogok szakítani!

 

És ne mondd hogy én üldöztelek el,

Mert én szerettelek fájó szívemmel!

Én nem arra vágyom amit oda dobtál,

Néha gondolj arra te tőlem mit kaptál!

 

Törődést, aggódást, őszinte szerelmet,

Én nem illettem Tőled soha figyelmet!

Elég volt vége már szedd a sátorfádat,

Késő bánat leromboltad a kártyavárat!

 

Budapest. 2020. 03. 15.

Blogom likje:

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/03/16/kartyavar_430

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom