fabijoe blogja

fabijoe•  2011. május 22. 12:29

A száj, a szó, a szív

 

(Játék az idézetekkel)
2010. április 12.

 


"Jól vigyázz, kicsi száj, mit beszélsz!"
"A szó veszélyes fegyver,
És van, aki fegyvertelen."
"Jól vigyázz, kicsi szív, mit kívánsz!"
A szív veszélyes fegyver,
"és van, aki fegyvertelen."

"Jól vigyázz, kicsi száj, mit beszélsz!"
"A szó veszélyes fegyver,"
És van, aki szívtelen.
"Jól vigyázz, kicsi szív, mit kívánsz!"
A szív veszélyes fegyver,
Te ne legyél szívtelen!

 

Ez meg azért került ide, mert nem sok eredeti ötlet van benne: egypár különböző helyekről származó idézetet  variálgattam benne mindössze.

 

fabijoe•  2011. május 19. 18:33

Szonett.

Tavaly írtam néhány verset, amit úgy hittem akkor, hogy szonett forma.Ezek közül az első már fönt van, a második most vár publikálásra. Az alábbiakban az első "szonett" egy kissé módosított formáját teszem ide, amiben a sorok már egységesen 10 szótagosak, (amit a főoldalra tettem, váltakozó sorhosszúságú, 9, 10, és 11 szótagszámú sorok találhatók benne, szinte véletlenszerűen). Az alábbiakban adom ennek a versemnek a "javított" verzióját, amiben a sorokat egységesen 10 szótagosakra alakítottam. A rímképlet  abab cdcd efe fef megfelel ugyan a szonett formának, de még mindig nem az igazi, hiszen még így sincs benne a jambikus lüktetés, azaz időnkét (eléggé gyakran) megbicsaklik, leginkább az utolsó előtti sorban.

Ez a verzió (szerintem) jobb, mint ami a főoldalra került, mégis azt hagyom ott, és az ezután következő (szintén tavaly megírt ) szonett-féléimet is maximum (ha lesz kedvem) itt javítgatom.

 

A szoba

Tíz éve, hogy kis szobámban élek,
Megszoktam már, hogy egyedül vagyok.
A változástól mind jobban félek,
És itt bent másokat sem zavarok.
 
Négy fehér fal fogja körbe létem,
Kicsiny szobácskám üres és sivár,
Nincs ajtó rajta nyitva résnyi sem,
és ablakán sem süt be napsugár.
 
De élni többé itt már nem tudok:
Mert falaim közt senki nem nevet.
Friss levegő nélkül megfulladok,
 
A négy fehér fal élve eltemet.
Meghalok, hogyha ajtót nem nyitok,
És nem sirat majd senki engemet. 

fabijoe•  2011. május 18. 15:02

Kisfiam

Mikor magához tért sérvműtétje után
Fölállt a kiságyban, én csak néztem bután.
Kitépte karjából az infúziót,
Rohant a fél osztály, volt nagy ribillió.
Hiába próbáltuk lefektetni szépen:
Üvöltött, hogy zengett két emelet mélyen.
Ez itt most nem tréfa, gondoltuk mindketten,
Kivettem az ágyból, a karomba vettem.
Mellemre borulva lassan megnyugodott,
Míg föl, s alá jártam, vállamon szuszogott.
Másfél órát, vagy tán többet is sétáltam
A folyosón, míg már sajgott mindkét lábam.
Hiába próbáltuk betenni az ágyba,
Biz' nem állt kötélnek, az a pici drága.
Az lett a sok séta eredménye végre,
Hogy hazavihettük saját felelősségre.
 

2010. április 13.

fabijoe•  2011. május 15. 09:42

Ez a villamos már elment


"Ez a villamos már elment",
és átmentem két parkoló autó között.
Utánam futott egy drabális ürge,
megállt, és belém kötött:

"Ha a táskádat még egyszer
 az autómhoz vered,"
- szólt - " ' úgy segéljen engem,
Hogy lerúgom a fejed."

Fölnéztem rá -
egy fejjel volt nagyobb -,
És azt gondoltam akkor:
"Ezt most nem hagyod".

"Kérem, ne tegezzen,
mert én sem teszem,
de ha tovább provokálsz,
a pofádat beverem." -

Mondtam, s , hogy önérzetemen az eset
ily módon foltot nem hagyott,
elszaladtam, hogy elérjem
a következő villamost.

2010. április 14.

fabijoe•  2011. május 14. 16:45

Január

"Az éjjel hazafelé mentem,
  éreztem, bársony nesz inog..."
                                             József Attila: Hazám

Kurva hideg van már így este.

A lányok, a fél feneket takaró szoknyákban
Melegebb éghajlatra húztak,
És a stricik is inkább
A lokálokban időznek.

Reccsen a jég a talpam alatt a járdán,
Hogy szaporázom lépteimet mielőbb hazaérni;
S a sarokban fekvő
Rongygomolyag megmoccan.

Hajnalra talán, holnapra, megint megfagynak páran:
Cigányok, zsidók is, meg más magyarok.
Így élünk Budapesten,
Kétezer és tíz januárban.


2010. április 7.

 
1...789