fabijoe blogja

fabijoe•  2012. január 25. 14:47

Miért is...

 

Hogy miért is írok én ilyen verseket,
Csak az mondhatja el, aki engem szeret.
És, ha majd lesz, aki elmondja ezt nékem,
Abba is marad talán verselésem.

fabijoe•  2012. január 13. 08:54

Csípjen darázs!

Csípjen darázs bár szemedbe,
ne végy semmit a lelkedre!
Légy csak éles, mint a penge,
szikrázva szúrj a szívekbe:

Ölj és ölelj, ez az ábra.
Büszkén menj a másvilágra!

 

2010. június 23.

fabijoe•  2011. október 18. 08:38

Munkamegosztás

Neked tőkéd, vagyonod van,
Én adós vagyok, s van gyermekem.
Te vagy, aki fogyasztod a javakat,
Én pedig, aki megtermelem.
 

Ajánlatom a következő:
 
Vigyázz magadra, nagyon,
Mert türelmem egyszer véget ér,
És majd ismét nem hagyom,
Hogy hasznomat lefölözve élj,
Abból, mit én termelek,
És magadban azt majd hiába gondolod,
Hogy mindaz jár neked,
Amit én munkámmal adok,
S megszépíti most az életed!
 

Váltogatjátok a "rendszereket",
Nap, mint nap, mint elhasznált gatyát,
De a türelmem nekem sem végtelen,
És azt mondom majd egyszer: nincs tovább!
Felborul újra akkor majd az üzlet,
Hiába őrzi megannyi jogszabály,
Várhat statáriumra újra minden ügylet,
Hol kezed most megint saját zsebedbe jár!

2010. június 9.

fabijoe•  2011. október 14. 13:18

Nyár végén

A jövőd ötven fölött szürke és sivár,
Mert az életedből elmúlik a nyár.
Mit vársz a jövőtől még ezek után?
Szürke tíz-húsz évet, s viszlát kis komám!
 

Amire mindeddig nem jutott erőd,
Amit halogattál, mert "nincs rá időd",
Amit fontos lenne elvégezni még
Később már nem lesz rá több lehetőség.

Amit ez idáig nem érhettél el,
Amit mostanáig nem végeztél el,
Ha nem teszed most meg, sosem teheted,
Az idődet vissza nem perelheted;
Mondj le róla végleg, bármennyire fáj,

Vedd tudomásul, hogy véget ér a nyár.

 

2010. május 22.

fabijoe•  2011. október 12. 11:44

Eltaszítva

 


Még kergetne a vágy hozzád újra,
még mindig csókolnám forrón a szád,
még nem hűlt ki tested után az ágy,
még álmodnék tovább hozzád bújva.
 
De nem kéred már karom erejét,
ellököd ölelni emelt kezem,
hiába kérlelne vágyón szemem,
örökre zártad szíved fedelét.
 
Hasztalan gyötrődöm, tudom, érted,
vágyam mégis őrületig hevít.
Önálló léted tőlem már félted,
 
benned tüzem semmit sem melegít.
Tűzhelyed ajtaja végleg zárva.
Nem feszegetem. Megyek halálba.

 

A verset Ivory (V)iszony című verse ihlette: http://www.poet.hu/vers/75707