fabijoe blogja

A korcsma már rég nem csárda.
A lánynevelde sem zárda.
Nem erdőn fosztogat betyár,
törvényeket tollba diktál.

Ma a hazug tisztességes,
és a Becsületrend fényes,
hogyha loptál milliókat
kifosztva a nyomorgógat.

Bezzeg, ha a lábad fájna,
s leülnél egy kőkorlátra!
Rögtön jön a felügyelő,
hogy bírságot szabjon ki ő.

Törvényt olyat hoznak csendben,
hogy bicska nyílik a zsebben,
s ha még szabadság tiéd lsz,
elmúlik az egész élet.

Szegény, öreg csavargó,
kapu alatt megalvó.
Nincsen neki egyebe,
csak a puszta élete.

Ver az eső, fú a szél?
Jobb életet nem remél.
Utcákon él egyedül,
míg jobblétre szenderül.

Tóth Gyuri, kedvesem,
Fogd meg a kezem!
Menjünk a partra, úgy, mint rég,
Jöjj, sétálj velem!

Irma, édesem,
Tudod, hogy nem tehetem,
A harang már szól, és várnak rám,
Nékem ott a helyem.

Egy fertály órát talán,
Annyit kérek csupán,
Hogy elmondjam néked, azt, ami bánt,
Nem látsz többé azután.

A patakhoz mentek ők,
A lány vett egy nagy levegőt,
És elmondta végre, hogy csak Györgyre várt,
De már nem csak egyedül vár.

Irma, édesem!
Ami volt, nem feledem,
De indulnom kell a templomhoz már,
Ott mindenki már csak rám vár.

Ölelj meg, kedvesem,
Egy csókot még adj nekem!
Azután elválunk örökre, tán,
Az Isten legyen velem!

Magához vonta őt,
Átölelte őt,
Csókolta úgy, mint valaha rég,
Az egykori szeretőt.

A leány a köténybe nyúlt,
A legény szívébe szúrt,
A kis patak vörösen futott tovább,
Mire a fertály óra elmúlt.

Lassan három évtizede már,
munkám mindig van nekem;
mindig volt miből nevelnem
családomat: öt gyermekem.

Segítségre nem nagyon szorultam,
nem is volt, aki segíthetett.
Magam erején boldogultam,
bár kettejük is beteg.

Hogyha kellett, hát alkalmazkodtam,
ha lehetett, dolgoztam, sokat,
ha a helyzet változott, szakmát váltottam,
és sohasem fúrtam meg másokat.

Nem is jutottam "ötről hatra",
szaktekintély sem lettem soha.
Mire egy szakmába beletanulhattam,
máris mehettem tovább, máshova.

Hiába űzöm immár harmadik szakmámat
- harminc év alatt nem semmi arány! –,
lassan megint eladom majd a házat,
hogy a kenyérre jusson margarin még holnapután.

Én csak egy buta melósnak tartom magam,
bár oklevelet többet is szereztem,
de soha sem értettem szavát egy politikusnak,
mikor azt magyarázta, hogyan lesz jobb majd nekem,

és többi vagyontalan honfitársamnak,
akiknek munkahelye bezárt,
hogyha nem lesz itthon többé termelő munka,
és mindenki majd csak vevőre vár.

Aki nem fogott még soha
csákányt vagy lapátot egyik bal kezébe sem,
és nem volt soha olyan ostoba,
hogy iskolában gyereket feleltessen,

jogásznak tanult, de ügyvédbojtárként soha sem dolgozott,
így aztán lövése sincsen róla,
hogy nem a Jézuska hozza
a karácsonyi csomagot,

annál az sem csoda,
hogyha csak hülyeségeket ugat,
és a legfőbb gondja az, hogyan utánozhatja
még jobban Kádár "eetársat", meg a néhai Tanár Urat.

És még csak nem is ez a fő gondom, amit nem érthetek:
azt mondaná el valaki végre, hogyan lehet,
hogy húsz év után - mi valaha elég volt egy város újjáépítéséhez
nyolc felrobbantott hídjával - e "nagyszerű" nemzet

ily "nagyszerű" emberek vezetése mellett megint csak annyit tehetett,
hogy a "független" pozíciókba párthű, saját embereket ültetett,
és, hogy - mára úgy tűnik, csak őszre elhalasztva –
sikerül visszahoznia majd újra az 1944.-es sajtó törvényeket?

A Tabánban minden villamosmegállóban látható egy plakát az alábbi szöveggel:
"Vitorlát bontott a Szent Benedek Két tanítási Nyelvű Iskolaközpont"

"Vitorlát bontott" egy taniskola
Két nyelven szól a remény.
Hajnali széllel úszik tova,
gödör marad helyén.
 
Két nyelven folyik majd az oktatás.
Úszás az első helyen.
Sok szorgos kéz most csatornát ás
át a Várhegyen.
 
"Tudás alapú társadalom".
Az lesz az úticél.
Nem kell a klasszikus irodalom!
Az ember reklámon él.
 
Elég, ha csak azt olvasod,
ha nem leszel már gyerek:
"Tudás alapú társadalom",
és mozognak a hegyek.

"Tudás alapú társadalom."
Milyen szép szöveg!
A diplomámat eldobhatom:
bozótot vágni megyek.