fabijoe blogja

A Krisztina városban egész tavasszal egy plakát volt kitéve a megállókban: Vitorlát bontott a két tannyelvű iskola.

Vitorlát bontott egy taniskola.
Két nyelven szól a remény.
Hajnali széllel úszik tova:
gödör marad helyén.

Két nyelven folyik majd az oktatás.
Úszás az első helyen.
Sok szorgos kéz most csatornát ás
át a Várhegyen.

Tudás alapú társadalom.
Az lesz az úticél.
Nem kell a klasszikus irodalom:
az ember reklámon él.

Elég, ha csak azt olvasod,
ha nem vagy már gyerek:
"Tudás alapú társadalom",
és mozognak a hegyek.

Tudás alapú társadalom.
Milyen szép szöveg!
A diplomáimat eldobhatom:
most bozótot vágni megyek.

Valamiért zavart vagyok,
és szégyenlem magam,
pedig szégyenre semmi okom,
és a zavar csak bennem van.

Hogy társaságból egy nap este
indulok haza,
Anna, az a csitri beste
túlságosan laza.

Ahogy' kinéz, hogy' tántorog,
mind azt sejteti:
a két sör, amit benyomott,
megártott neki.

...

Karon ragadva fölrakom
a villamosra őt,
nagy a tömeg, szorít nagyon,
kevés a levegő.

...

Ha meggondolom, nincs már reám
továbbra semmi szükség.
Én nem vigyázok többet rád,
vigyázzon rád az ég!

Szerelemnek lángja
felgyújtja rímem.
A szépség virága
- beleborzong szívem.

Szemeidnek fénye
mélyen megigéz.
Lelkemnek éhe
majdnem felemészt.

Hamuvá ég szívem,
amikor rád nézek,
megbicsaklik rímem.
Jó, hogy veled élek.

A városban ma nincsen semmi gáz.
Az alvókra a kerek Hold vigyáz.
A kockakőre lámpák fénye önt
sárgát, csak a csillagok ott fönt
hunyorognak csalfán, éberen,
ugyanúgy, mint lázas éjeken
hunyorogtak ott fent egykoron
- az emlék agyamba beoson.

Ha az embernek fáj a foga,
nyelvével piszkálja.
Ha a szíve van oda,
szaggatja, vágja.

Értelmes ember a
rossz fogát pótolja:
ha a szívem rongyos, majd
kicseréltetem jobbra.