megreperálom

ezaz•  2020. március 25. 12:45  •  olvasva: 36

Dzseniferlopez segge jó. Erről kár lenne vitát nyitni. Üzenem az összes rohadt Virág-elvtársnak, csak arról vitatkozok, amiről én akarok.

Lokál parti mókák.

Te hazugsághegyek mögül ki nem látszó, arrogáns kis faszfej, ágyékkorbácsod add másnak nyálazásra, faszlakk, motivált sleppmámorból soha fel nem ébredt víziókkal.

Megvan az a pillanat, mikor testidegen lett az Eszterházy minta? Az ellenvélemény a kitaszítás díszünnepélye. 

Prosztó félvér herceg. Ja nem. Király. Diktálok.

Paraszolvencia ízű, friss borból ivott Skizo élmény, hugyom. Sört lehellek. Szeretem, ha van eszetek, mint a tisztaszeszeket.

Parkolópályás agyak, nem egy startup kaland, de arra alkalmasak, hogy hallgassanak. Tahón virágzó biznisz. Kössz. Pénz Matyi. Műmájer Káder urak. Elvtakarítanak.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, ellenérzést vált-e ki, hogy véreskezű rőmai diktátorok megalomán kolosszeumokat építettek? Hát akkor mért zavar, ha a mi kis dikdikünk építkezik? A népnek kenyér kell, meg szórakozás. A magam pénzét meg arra szórom, amire én akarom.

Hullanak az ezüstforintok... aki kapja az Júdás? És aki más országban iskolát épít, csak azt zavarja a hazai. Ugyi? És a csecset, miből szopott, rágja le, ha úgy kívánja személyes érdeke.

Értik-e a mi dzseniferjeink isten akaratát, hogy szaporodjatok?

Mért zavarnak a párhuzamok? Ha benned szláv, német, tatár, kun, török tót, orosz, cigány vér kavarog. Mélymagyarok?

Álmokat kergetünk mindannyian. És van aki zavarosnak tűnő álmait valósítja meg. De te láss tisztán! Nem az. A pénz mozgatja a világot, minket meg az önérdek.

Szamaritánus lelkünk kihalt. Pléhtányér. Gondolj a háborúra. Cselvetők kapuink előtt tolongva enni kérnek. Migránsként jöttünk egykor mi is ide fehér lovon.

Tagadhatatlanul itt az iskolaszezon.

És bűnöknek bocsánatáért nem esedezek, engem az ilyesmi nem érdekel. Én mértéket adok, hogy pálinkába fojthasd bánatod.

/A kecskemellű tinilányok csak álmok./

Jó reggelt! Ma VÁLASZThatsz. Hogy dolgozol, vagy éhenhalsz. Érts! És legyen rálátásod! Szemben azokkal, akiknek nincs. Televény élősködők ők.

Származhat-e rosszakaratból jó gondolat?

Meditálok ezen. És álláspontjaimon.

Jólvanna! Tudom, meghasonlok veled és önmagam adom.

Szeretlek. Csak nehéz kimondanom.

Van e honban olyan lány, aki szívesen csókolná a harcsbajuszost?

Puszi a buszig. Ez messzire visz. Nem, nem buzi, csak rózsaszín ködök. Dehát a férfiember márcsak ilyen, aminek ki kell jönni, az kijön. Leánytestvéreim, húzódjatok hátra, mert mint tömjén ereszkedik rátok hímporom. Sok-sok szegény kirekesztett pára.

Bűn-e a jóérzés orgazmus után?

Takarítani járok egy gazdag családhoz, ott mindig a pénzről beszélnek, mintha nem lenne elég. Mintha sohasem lenne elég.

Fordított tollszárfogással írok. Ez ilyen privát baromság, de inkább erről beszélek, hogy tereljek, nehogy leragadjon elméd az ennél sokkal fontosabb dolgoknál. Színház az élet. És a színházban már nincs élet. Centralizált.

Na báj. Szűnt net jel. Szünetjel.

A festő nem színes tintákról álmodik, hanem hogy a munkának vége legyen, s ami este a kézfejére ráfolyt, érjen már végre egyszer testüreget.

Lepkeszárnybillegtetős tavaszi naplopást!

Vírusírtó távimám.

Kerekbe törlek.

/Rózsi, Rózsi mi bajod, mért nem akarsz szólni?/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. március 29. 12:12

@ezaz: nekem nem tetszik csak erre akartam reflektálni de elfogadom, oké

ezaz2020. március 29. 11:41

nem, nem oké.
én nem azt mondtam, hogy neked kázva kéne mondanod, vagy írnod az ikes igék egyperegyét. az a jó, ahogy te csinálod.
én csak azt mondtam, hogy esetleg el lehetne fogadni azt is, ha valaki kázik, mert sokan káznak. valószínűleg a többség már kázik. tudod, a köznép, a nem annyira műveltek...stb, mint magam is. a nyelvészek is erről írtak.
a vita először csak az elfogadásról akart szólni részemről.
utána már sok mindenről, azért bocs!, lehet, kicsit elragadtattam magam.

Mikijozsa2020. március 29. 11:29

@ezaz: törődöm én azzal hogy ikes vagy iktelen? mindig azt láttam nem érdemes semmit elhinni ne higgy fiam senkinek, mondta életbácsi.. tod
a szabályokat szüleimtől vettem át, de most az egyszer neked legyen igazad és én akkor ikesedek /esetleg ikesedem /hozzád, hátha így oké lesz :)

ezaz2020. március 29. 10:59

nem gond, csak azt próbáld megérteni, hogy a megenni, kivitatkozni, stb igék nem ikes igék, ígyhát nem sok közük van egymáshoz ragozás szempontból. szerintem.

Mikijozsa2020. március 29. 10:53

@ezaz: feltételes módban mondta, he he he, na hagyjuk a vitát, te már megint kicsavartad szavaim, én csak rámutattam hogy aki azt írja hogy vitatkozok az igekötővel is erősítse meg, hogy kivitatkozok magam, vagy aki eszem helyett eszek - et mond na az mondja azt igekötővel is , hogy megeszek a kenyeret...stb - nem tom világos voltam, mert ott dől egy igeragozás helyessége ha igekötőt raksz eléje....mindegy tényleg igazad van éppen aggódtam miattad, nahát és meg sem hatódtál, na mindegy másodszor, bocs ha ennyire elnyújtottam a csevejt

ezaz2020. március 29. 10:21

ja és azt elfelejtettem, hogy a "nyelvkozmetikus" nem keverte össze szándékosan a dolgokat.
amit kifogásolsz, hogy én aludnám, te aludnál, ő aludnék - ez a feltételes alakú ragozás volt.

ezaz2020. március 29. 08:58

látom, bogaram, kibogarásztad a lényeget.
/és ezzel a sok bogárral nem akartam sugallni semmit, csak idéztem/
annyifélék vagyunk, mint a meg nem értéseink.
van aki szándékkal nem ért, hogy rugózhasson a témán, van ki felett elszállt az idő, ezért nem érti szavát, van ki mentális problémái miatt...és persze biztos van, akinél összetorlódik minden.
hogy ne kelljen elveszned a részletekben mégegyszer megpróbálom leegyszerűsíteni, hogy ezek az általad el nem fogadott, jelentéktelen nyelvészek /grétsy, lőrincze, nádasdy, marie marel(poet) / miről is vakerolnak: azt véleményezik, hogy mivel a köznép /plö itt nálunk tahófalván/ kázik, ezért szép lassan eltűnhet az mezés az ikes igék egyperegyes ragozásánál, miként a felszólítő és feltételes már el is tűnt, vagy egybeolvadt az iktelenekkel. /De azt hangsúlyozom, hogy jelen szabályok szerint még az mezés a szabályos - ezért nem tévedtél, vagy ha úgy tetszik neked volt igazad!!!/ De azt tagadni, hogy a nyelv változik /mint plö hogy eltűnt az ikesek felszólító és feltételes ragozása/ nemcsak vakság, hanem más személyiségjegyi zavarokat is feltételez.
a mi konkrét vitánkban /vitatkozok/ esetleg megpróbálhatnád elfogadni, bár tudom, hogy ez a lehetetlenség határait súrolja, hogy nem tévedésből írok ilyeneket, felénk tahófalván így beszél a köznép, nálunk az eszem-iszom eszek, iszok. de én tudok örülni, ha felétek még nem.
de nem gond, ha nem érted, vagy nem akarod érteni ezt az egészet...nem elvárás.
viszont aranyos, hogy aggódsz amiatt, hogy nem tudom helyesen írni a kivitatkozom magam szót /bár ez kicsit csúsztatás, mert nem ikes ige/, de emlékeztetnélek, hogy mikor idejöttél a poetra, sok írásodat helyesírási hibákkal raktad fel /"állrímek, blok, hobi..'/ és mikor jeleztem, azt válaszoltad, "a mai helyesírásnak nevezett valamivel nem vagyok kibékülve, mert úgy látom sok minden abban helytelen", de ezekszerint az ikes mezés rendben van benne.
ehhez képest most nyelvészként tetszelegve aggódsz az én helyesírásom miatt, ami akár jogos is lehetne, ha nem egy műmájertől jön, mert nem makulátlan.
ettől függetlenül nem gond, ha nem értesz egyet velem és okoskodsz itt.
az se gond, ha a nyelvészekkel nem értesz egyet, többen vannak, hasonlót állítanak, ígyhát nem gond eldönteni, hogy nekik, vagy neked higgyek.
ide írhatsz ennél gorombább véleményt is, mi több, írhatsz bármit az "az a szabály, hogy nincs szabály" jegyében.
egy dologban biztos lehetsz: ha egyetértek veled, ha nem, soha semmilyen hozzászólást nem törlök ki. és soha senkit nem tiltok le. veled ellentétben.

Mikijozsa2020. március 27. 10:16

egyébként ezután nem azt fogod írni hogy kivitatkozom magam, hanem azt, hogy kivitatkozok magam, he he, itt dől el hogy kinek anyanyelve a magyar és kinek nem lejjebb a felhozott témában az a nyelvkozmetikázó ürge, valami olyant ír, hogy a "az “ő aludnék egy kicsit” mondatot a magyar beszélők nagy többsége egyszerűen hibának érzékeli, s nem választékos használatnak. Az “aludnék” és “laknék” alakok helyett az “aludna” és a “lakna” a szabványos. Ugyanez a helyzet első személyi alakokkal is, bár itt még fellelhető nagyon választékos beszédben a szinte teljesen elterjedt “aludnék” és “laknék” helyett az eredeti ikes “aludnám” és “laknám” alak egyes igéknél, azonban ennek ma már nagyon régies íze v
Nagyon régies az íze? Tényleg? csak azért mert ő egy nyelvkozmetikus - dőljünk be neki és mondjuk azt hogy aludnáK egy kicsit - ez tényleg normális ember?

helyeteken példát hozott fel ugyanis olyan hogy ő aludnék nem létezik
- az ő harmadik személy az aludnék meg első személy - szándékosan keverte össze a kettőt csakis azért hogy megtévessze a laikust és az ő kozmetikai érvelése legyen elfogadható, nevetséges

Mikijozsa2020. március 27. 08:52

Ez a teoria, hogy a nyelv változik egyszerűen baromság ugyanis a nyelv nem személy nem gép xagy robot,az az igazság hogy a nyelv sosem váltizik de vannak hozzá nemcértő emberek akik elszólják magukat rosszul monndanak ejtenek ki valamit s mit tehet ilyenkor? Ráfogja a változásra köszönöm a választ előre tudtam hogy ez lesz, nem csalódtam

ezaz2020. március 27. 07:36

hát, mit is mondjak erre?
nem tévedsz, viszont nincs igazad.
hm? hogy feloldjuk ezt az oximoront, kicsit bővebben:
láttam, hogy nyelvészkedtél már itt talánköltőcskével és másokkal is és nem akarnék kisverébként bagolynak észt osztani, de talán kezdjük azzal, hogy a NYELV egy élő organizmus, amely folyamatosan változik, fejlődik, vagy éppen visszafejlődik...stb. és akár arra is képes, hogy szép lassan megtisztuljon az olyan ma már műmájer, idejétmúlt, sznob képződményektől, mint az ikes ragozás. Sajnos az olyan dogmatikus, nehézkes rendszerek, mint a magyar oktatás /NAT/, amely inkább politikai, mint szakmai irányítás alatt áll, nehezebben követik a változást és gondolom /de nem tudom/, hogy a gyerekek még mindig a régi könyvekből tanulják plö az ikes ragozást. Biztos vannak, akik ezzel a 'változással' nem értenek egyet, hagyomány...stb okán, de reméljük a lelkes nyelvtanárok nem tartoznak közéjük.
én már folytattam itt vitát a káromkodás, vulgaritás szerepéről, vagyis inkább elfogadásáról az "irodalomban" /mondjuk POET/ és az IRODALOMban, Rőzsikával, mert úgy gondolom a köznép nagyobb százalékban használja a káromkodást, mint aki nem, de ő az irodalom és a nyelv szentségére hivatkozva teljesen elutasította ennek lehetőségét. én, mint icipici pontocska, akinek a véleménye semmit se számít, abban a témában és ebben is és ahol csak lehetséges az "az a szabály, hogy nincs szabály' elvet preferálom.
dehogy ne csak az én véleményem álljon itt, ikes ragozás ügyben, íme néhány szakértő:

Nádasdy Ádám
Az ikes igék értelme
[Magyar Narancs, 2002/12/12]

A nyelvészet szereti az alapkérdéseket. Például mi a többesszám és mire való? Nos, a többesszám - már amennyiben egy nyelvben van ilyen - formai eszköz, mely egy tartalom kifejezésére való. A magyarban ez a formai eszköz egy magánhangzó-plusz-k toldalék, a tartalom pedig az, hogy "egynél több". Megvettem a füzetet - Megvettem a füzeteket. Hasonló a helyzet a múltidővel: az is formai eszköz (alapvetően egy -Ott végződés: mos-ott, vérz-ett, lök-ött, helyenként -t alakra rövidülve: ken-t, kavar-t), mely olyasféle tartalom kifejezésére szolgál, hogy "már megtörtént", "előzőleg lezajlott".

A nyelvtan kategóriái tehát egy bizonyos formával egy bizonyos tartalmat fejeznek ki. Ez így persze nem tűnik nagy felfedezésnek, csak akkor válik érdekessé, amikor nem így van. Például mi az ikes ige és mire való? Formailag adhatunk erre világos, egyszerű választ: ikes ige az, amely -ik ragot kap ott, ahol a többi igék -? (zérus) ragot kapnak, pl. esz-ik (de tesz-?), máll-ik (de száll-?), hisztiz-ik (de cikiz-?). Van ebben némi ingadozás meg rendhagyóság, mint mindenütt a nyelvben, de ahhoz nem fér kétség: az ikesség létező formai kategória. De mire való?

Nem tudjuk. Az ikes igék osztálya nem mutat sajátos tartalmat, nem vág egybe semmilyen értelmes kategóriával. Nem látjuk, hogy az ikes igék - mondjuk - mind mozgást jelentenének, vagy mind élettelen dologra irányulnának, vagy ilyesmi. Az ikesség nem fejez ki semmit. Hangtani oka sincsen, tehát hogy bizonyos hangokra végződő igék mindig ikesek volnának. A nyelvekben ritka, hogy valaminek se értelme, se oka ne legyen, de akad ilyen. Tartalmilag üresek például az olasz igeragozás osztályai, form-are "alakítani", de dorm-ire "aludni": az -are és -ire végű (azaz -a- és -i- tövű) igék semmi értelmes eloszlást nem mutatnak, önkényes, hogy melyik ige melyik csoportba tartozik.

Az ikesség tehát nem "való" semmire, üres formai kategória, azaz lexikális jegy. Az ikes igék azért ikes igék, mert ők az ikes igék. Ebből az következik, hogy az ikes igék eltűnése nem jelentené, nem jelenthetné a magyar nyelv kifejező képességének gyengülését, a külvilág megragadására (ha tetszik, "tükrözésére") való alkalmasságának csökkenését, hiszen egy olyan kategória tűnne el, amely nem tükröz semmit. Ha mondjuk azt tapasztalnánk, hogy a többesszám kezd eltűnni a magyarból, akkor talán helyénvaló volna az aggodalom (bár a nyelv mindig ellensúlyozza más helyen, amit elvesztett), de az ikes igék eltűnését csak egyetlen okból lehet fájlalni: hagyománytiszteletből. Ne hagyjuk eltűnni az ikes igéket - mondja a hagyomány­tisztelet -, mert régen is használták őket, a magyar nyelv pedig lehetőleg maradjon azonos a saját múltjával, "helyes" egyenlő "hagyományos", "hagyomány" egyenlő "kultúra". Ez tiszteletre méltó elv, nem kívánom bírálni. Vallja, aki akarja, csak nem szabad úgy tennie, mintha őt ebben a nyelvtudomány támogatná, hiszen a tudomány halála a hagyomány­tisztelet, a nyelv pedig változik.

De tényleg eltűnnek az ikes igék? Senki sem mond olyat, hogy *Béla sokat esz, vagy *Ibi vál a férjétől, vagy *Szabolcs divatosan öltöz. Az -ik szilárdan tartja magát. Sőt, új ikes igék születnek: netezik "használja az internetet", parázik "fél", stb. Ami valóban eltűnőben van, az az ikes ragozás többi alakja, szakszóval az ikes paradigma. (Ez a paradigma eleve is igen részleges volt, mert az ikesség csak az alanyi ragozásban, csak a jelenidőben, és csak az egyesszámban tud mutatkozni.) Lássuk a szökik ige régi ragozását: én %szököm, te ?szököl, ő szökik; feltételes: én ?szökném, [te szöknél], ő ?szöknék; felszólító: én ?szökjem, [te szökj(él)], ő ?szökjék. A ? jelűek elavultak, az élő nyelvhasználatból kikoptak. A [..]-ben lévőknél éppen az ikes ragozás vált általánossá: ezek tehát élnek, de nem tekinthetők már ikesnek, mert minden ige így ragozódik. Az egyetlen igazi ingadozás ma a % jelű alaknál mutatkozik: én szököm kontra én szökök. A magas kultúra hagyományőrző jellegéből következik, hogy itt az ikes -m érződik elegánsabbnak, műveltebbnek. (De már ott sem minden ikes igénél: a művelt nyelvben sincs *én elbújom előle, *én elválom a férjemtől, *én hazugnak tűnöm a szemedben, *én nem folyom bele a munkába.) Amikor tehát a hagyománytisztelő laikus azt kívánja, hogy "őrizzük az ikes igéket", akkor ezt reálisan csak egy dologra értheti: hogy a szököm/szökök, ugrom/ugrok, eszem/eszek közül az elsőt válasszuk. Összegezve: maga az -ik rag szilárdan és termékenyen él (ebben az értelemben az ikes igék száma nem csökken, sőt még nő is), de az ikes paradigma (tehát az ikes igék többi alakja) lassan egybemosódik az iktelenekkel.

Az üres formai kategóriák persze minden nyelvben eleinte valamilyen tartalmat fejeztek ki, csak ez feledésbe merült, összeomlott, a kategória tartalom nélkül maradt, s a nyelv értelmetlen örökségként hurcolja magával, mint a biológia a férfiak mellbimbóját. A magyar ikes igék kategóriája - ez még ma is kivehető - azt jelezhette, hogy az ige nem cselekvést, hanem inkább történést fejez ki. Rudi tör magának egy darabot (cselekvés), de A pohár könnyen törik (történés). A "történés" úgy értendő, hogy az alany (a pohár) nem végzi a cselekvést, nem kezdeményezi az eseményt, inkább csak elszenvedi, átéli. Tipikusan ilyen ikes igék mindmáig a fázik, válik, tűnik, hanyatlik, érik, szopik; sok ilyen pár van: ejt-esik, érez-érződik, szül-születik, folytat-folyik. Számos új vagy nem irodalmi szó is mutatja ezt a kettősséget: cikiz (cselekvés) - hisztizik (történés, átélés, elszenvedés). Ám mindez már csak sejlik, mint elöntött falu tornyai a víz alatt. Tömérdek ellenpélda van. Az azonos jelentésű húgyozik-pisál igepár értelmetlenül mutat szembenállást; a szárít-szárad, félt-fél, néz-lát, megöl-meghal, stb. párokból a másodiknak ikesnek kéne lennie; a labdázik, esküszik, eszik, netezik-nek viszont éppenséggel nem.

Az ikesség rég megszűnt tartalmas lenni. A nyelv pedig - hol gyorsan, hol lassan - kiküszöböli az üres kategóriákat. Hogy akkor miért marad meg maga az -ik? Nem tudjuk. Nem mindenre van válasz.

++++

Az ikes ragozás és a sznob

A sznobra leginkább az jellemző, hogy valamit tud, de csak félig és azt is szinte mindig rosszul. A másik jellemzője, hogy lenéz mindenkit, aki nem úgy tesz, ahogy ő azt helyesnek gondolja.

A sznob egyik kedvenc vesszőparipája az ikes ragozást szerinte helytelenül használók lenézése. A sznob eldöntötte, hogy minden ikes igét alanyi ragozásban kijelentő mód egyes szám első személyben -m végződéssel KÖTELEZŐ ellátni, s aki ezt nem teszi, az műveletlen bunkó. A nyelvi gyakorlatból hozott példákat a sznob lesöpri az asztalról “nem számít, a bunkó többség gyakorlata nem bont szabályt” felkiáltással. Az íróktól, költőktől idézett “bunkóságok” láttán már kicsit megdöbben a sznob, de aztán ezeket gyorsan “költői szabadság” címszó alatt minősíti rossz érvnek. Kijelenti, hogy pl. “válom”, “születem” a helyes alak, akkor is ha rosszul hangzik, akkor is, ha a magyar anyanyelvűek 99,99 %-a sosem mondja így, mert ez a szabály és kész. Persze ő se mondja így soha, viszont a helyes “válok”, “születek” alakot sem mondja, hanem kikerüli az ilyen igealakokat, helyettük más szavakat használ, körülír, hogy nehogy véletlenül a bunkóság bűnét kövesse el. Fokozott esetben a sznob még az iktelen igékhez is -m végződést tesz. Kijelenti, hogy a “hallom” (tárgy nélkül), “köhögöm” választékos alak. Amikor megtudja, hogy ilyen szabály SOSEM volt, sőt ezek az alakok egyenesen HIBÁSAK, csodálkozik. A kicsit engedékenyebb sznob már bevonja harci eszköztárába az álikés kategóriát, azaz az olyan igéket, melyek csak első szám harmadik személyben ikes ragozásúak, egyébként iktelen a ragozásuk minden más esetben. A nagyon kivételes sznob már arról is hallott, hogy vannak ingadozó ikes igék, melyek lehetnek ikesek és iktelenek is. De egy valamiben az összes sznob megegyezik: ha nem álikes az ikes ige, akkor a végződés kijelentő mód egyes szám első személyben -m és kész. Aki nem így mondja, az bunkó, vita lezárva. A sznob általában leragad a kijelentő módnál, azon belül is az egyes szám első személynél, mert arról általában még ő sem értesült, hogy az ikes ragozás más esetekben is létezik. Persze vannak csúcssznobok, akik a teljes ikes paradigmáról hallottak, ők csúcsbuták is egyben, mert a teljes paradigmát siratják, utálják a gonosz világot, hogy a régi jó így eltűnt, s a legszívesebben máglyán égetnék a “bunkókat”, azaz a magyar anyanyelvűek úgy 99 %-át. Úgy gondoltam, érdemes lenne egy kis alaptájékoztatást adni, hátha a sznobok is esetleg átgondolják egy kicsit mélyebben, hogy miről is van szó…

Egy “alapigazság” a nyelvről

A nyelv a kommunikáció eszköze, szabályait a beszélők közössége alakítja ki, a “hivatalos” szabályok valójában UTÓLAG kodifikálják azt, amit a közösség MÁR kialakított. Mivel a közösség változik, változnak a szabályok is. Az új szabályok sokszor éppen úgy alakulnak ki, hogy a beszélők közösségének többsége “hibázni” kezd, azaz már – valamilyen okból – nem alkalmaz egy addigi szabályt. Amennyiben a jelenség elterjed és valóban tömegessé kezd válni, új szabály lesz belőle, a régebbi szabály pedig megmarad egy ideig a választékos beszédben, majd onnan is kiesik, s régies, majd előbb-utóbb vicces, sőt érthetetlen és HIBÁS használattá válik a beszélő közösség szemében. Amióta van írásbeliség is, a dolog annyiban más, hogy sokszor az írott nyelvben hosszabb ideig megmaradnak régebbi szabályok, olyanok is, melyek a beszélt nyelvből már hiányoznak.

Mi egyáltalán az ikes ragozás?

Az ikes ragozás az ősmagyar kor jellemzője. Az ősmagyar nyelvben kötött szórend volt, mégpedig alany-tárgy-állítmány sorrendben, tehát egy mai példával: nem lehetett azt mondani, mint ahogy ezt lehet a mai, kötetlen szórendű magyar nyelvben, hogy pl. “az ember eszik egy halat” vagy azt sem, hogy “egy halat eszik az ember”, az egyetlen alak az “az ember egy halat eszik” alak volt. A kötött szórend egyik előnye, hogy kevesebb nyelvtanra van szükség, mivel a szórend már önmagában megmutatja egyértelműen, hogy elől van az alany, a végén az állítmány, köztük meg a tárgy. A kevesebb nyelvtan az ősmagyar nyelvben meg is mutatkozott, a tárgyhoz nem kellett rag, hiszen önmagából látszott, hogy melyik szó a tárgy. Tehát az “az ember egy hal eszik” kifejezésből egyértelmű, hogy mit jelent, tudni lehet, hogy az ember eszi a halat, s nem a hal az embert, ezért nem kellett a hal szót tárgyraggal ellátni. Az igazság és a teljesség kedvéért érdemes hozzátenni: ez csak a határozatlan tárgyra volt igaz, a határozott tárgyat az ősmagyarban is tárgyraggal látták el, ily módon különböztetve meg azt, hogy a tárgy határozatlan-e vagy határozott. Ennek oka egészen más, részben a névelők történetével kapcsolatos, amit most nem részleteznék Egyszer csak a sok ősmagyar bunkó – bizonyára a korabeli gonosz globalizáció és a multinacionális-nemzetellenes médiák hatására – elkezdett “hibásan” beszélni, nem betartva a kötött szórendet, s hirtelen már nem lehetett tudni, hogy az ember eszi-e a halat vagy a hal az embert. Amikor valami nem egyértelmű, a nyelv segít magán, kialakulnak olyan alakok, melyek megszűntetik a kétértelműséget. Melyek ezek?

Kialakult a tárgyas ragozás (az ősmagyarban nem létezett külön alanyi és tárgyas ragozás), hogy ily módon jelölve legyen az állítmány, amikor tárgy kapcsolódik hozzá.
A tárgyrag átterjedt a határozatlan tárgyakra is.
Kialakult egy bizonyos jelentésű igék esetében egy külön igetípus: az ikes ige.
A fenti ember-halas példában pl. a második esetről van szó. De hagyjuk ezt a példát, mert az ikes igék szempontjából ez nem releváns a továbbiakban. Az ikes ragozás szerepe az volt, hogy megkülönböztesse, hogy egy ige aktív cselekvést jelez-e vagy pedig arra utal, hogy valami elszenved egy adott történést ill. a cselekvés visszaható jellegű. Pl. “tör” és “törik”. Mivel időközben a fentebb felsorolt első és második pont is megjelent, az ikesség szerepe feleslegessé vált, hiszen a tárgyas ragozás és a tárgyrag már tökéletesen megszűntette a kétértelműséget, már nem lehetett összekeverni, hogy “a fa magától törik el” vagy pedig “valakik eltörik a fát”. Ezzel is magyarázható, hogy az ikesség nem is alakult ki teljesen, pl. ennek jele az, hogy SOSEM alakultak ki többes számú ikes ragok, az ikes ragozás megmaradt az egyes szám három személyére korlátozottan. Azért nem alakult ki teljesen az iges igeragozás rendszere, mert MÁR nem volt rá szükség. A már kialakult ikesség és az ikes ragozás azonban nem tűnhetett el egyik percről a másikra, hanem ehelyett lassú haldoklásnak indult. Közben a középmagyar korban már olyan igék is ikessé váltak, melyek nem voltak sem szenvedő, sem visszaható típusúak. Az ikes rendszer lényege eltűnt, már semmilyen megkülönböztető funkciója nem maradt. Ami megmaradt, az a tudat, hogy vannak ikes és iktelen igék. Sokszor keveredtek is, változtak, a megszokáson kívül semmilyen ok nem maradt létezésükre. Mivel a nyelv nem tűr felesleges kategóriákat, lassan meg is szűnt az önálló ikes igeragozás, ami eleve is csak jelen időben, egyes számban és értelemszerűen csakis alanyi ragozásban létezett. Többes számú, ill. tárgyas ragozású ikes igeragozás SOSEM létezett. Tárgyas ikés ragozás eleve nem is létezhetett, hiszen az ikes igék eredetileg csakis tágyatlan igék lehetettek, az időközben megjelent tárgyas ikes igékre pedig a nyelv nem alakított ki külön tárgyas ragozást, hanem egyszerűen alkalmazta az iktelen tárgyas ragozást – ennek nyoma, hogy mind a mai napig nagyon sokan keverik az ikes és a tárgyas ragozást, a kettőt ugyannak gondolva. Úgyszintén múlt vagy jövő (ill. a többi, már kihalt) időben sem alakult ki sosem ikes ragozás.

Lássuk az eredeti ikes igeragozást!

Vegyük az “alszik” és a “lakik” igéket. Összehasonlításként legyen mellettük két iktelen ige is: “beszél” és “olvas”.

alszom lakom beszélek olvasok
alszol lakol beszélsz olvasosz
alszik lakik beszél olvas
Jól látható, hogy második személyben az ikes és az iktelen ragozás egyesült. Az eredeti tipikus -l ikes rag ma már nem az ikes igék sajátossága, hanem minden -dz / -s / -sz / -z végződésű ige -l ragot vesz fel, az iktelen igék is ezt teszik. Az “olvasosz” forma ma már annyira régies, hogy még egy nagyon igényesnek tűnni kívánó sznob sem venné a szájára. Az iktelen “olvas” ma – illetve immár 2-3 évszázada – az eredetileg ikes -l ragot viseli. S ez fordítva is igaz. A nem -dz / -s / -sz / -z végződésű ikes igék pedig az iktelen -sz ragot viselik, az ikes ragozásért életét adni kívánó sznob is “laksz”-ot mond “lakol” helyett. Tehát nincs ikes és iktelen ragozás második személyben, a kettő egyesült, s szimpla hangási szempontok szerint alakult ki, hogy minden – ikes és iktelen – ige, mely dz / -s / -sz / -z hangra végződik, -l végződést kap, s minden más ige pedig -sz végződést. A sznob kedvence persze az első személy. Itt mosolyog fölényesen, ha valaki – egyébként teljesen helyesen – iktelenül ragozza az ikes igéket. Az “alszok”, “lakok” alak már teljesen helyes. Az úgynevezett választékos nyelvben még az ikes alak (“alszom”, “lakom”) élvez előnyt, de a magyarul beszélők nagy többsége már nem használja az ikes alakot, sőt esetleg hibásnak is érzi az ikes alakot, azt már hibásan használt tárgyas ragozásnak érezve, s így használja, teljesen logikusan: “Iszok a kocsmában. Most éppen ezt a korsó sört iszom.” Azaz az átlag magyar beszélő első személyben NEM használja az ikes ragozást. Ezt hibának, sőt bunkóságnak nevezni ugyanolyan abszurd, mintha bunkónak nevezné valaki azokat, akik “lakol” helyett “laksz”-ot mondanak, azaz a magyarul beszélők 100 %-át… pedig értelmetlen itt a kettős mérce, hiszen miért lenne elfogadott második személyben nem használni az ikes ragozást, amikor meg első személyben nem az??? A sznob nem tudja, hogy melyek az ikes és az iktelen igék, neki a legfontosabb az -m végződés, ezért igyekszik sokszor iktelen igéket is ikesen ragozni harmadik személyben, sőt egyes alakok el is terjedtek: pl. “köhögöm”, “edzem”. A sznob is fejleszti, gazdagítja a nyelvet: az eredetileg hibás és logikátlan “könyörgöm” annyira elterjedt, hogy már meghonosodott önállósult kifejezésnek tekinthető.

aludnám laknám beszélnék olvasnék
aludnál laknál beszélnél olvasnál
aludnék laknék beszélne olvasna
Látható, hogy a második személyben sosem volt külön ikes ragozás. Ami a harmadik személyt illeti, ma már a választékos használat sem ragoz ikesen, az ikes ragozás régiesnek, sőt már értelemzavarónak minősül, az “ő aludnék egy kicsit” mondatot a magyar beszélők nagy többsége egyszerűen hibának érzékeli, s nem választékos használatnak. Az “aludnék” és “laknék” alakok helyett az “aludna” és a “lakna” a szabványos. Ugyanez a helyzet első személyi alakokkal is, bár itt még fellelhető nagyon választékos beszédben a szinte teljesen elterjedt “aludnék” és “laknék” helyett az eredeti ikes “aludnám” és “laknám” alak egyes igéknél, azonban ennek ma már nagyon régies íze van. A sznob egyébként általában nem is hallotta, hogy egyáltalán létezett valamikor is ikes ragozás feltételes módban. Levonhatjuk a következtetést: feltételes módban az ikes ragozás gyakorlatilag teljesen eltűnt a magyar nyelvből.

aludjam lakjam beszéljekk olvassak
aludjál lakjál beszéljél olvassál
aludjék lakjék beszéljen olvasson
Látható, hogy a második személyben a felszólító módban sem volt soha külön ikes ragozás. Ami a harmadik személyt illeti, ma már erősen választékosnak, ünnepélyesnek minősül az ikes ragozás. Az “aludjék” és “lakjék” alakok helyett az “aludjon” és a “lakjon” a szabványos. Kivétel az önálló kifejezésként rögződött “tessék” szó, bár a “tessen” is használatos. Ugyanez a helyzet első személyi alakokkal is, bár itt még valamivel gyakoribb az ikes alak választékos beszédben a szinte teljesen elterjedt “aludjak” és “lakjak” helyett. A sznob igyekszik itt ikesen ragozni elsősorban harmadik személyben, nagyon műveltnek gondolja az -ék végződést, ezért nagy igyekezetében sokszor az iktelen igéket is megpróbálja ikesen ragozni: így lesz pl. “számoljon”-ból teljesen tévesen “számoljék”. Levonhatjuk a következtetést: felszólító módban az ikes ragozás gyakorlatilag teljesen eltűnt a magyar nyelvből, leszámítva a nagyon választékos használatot egyes igék esetében.

Tehát a kijelentő mód egyes szám harmadik személyű alakot (-ik) kivéve NINCS a mai magyar nyelvben ikes igeragozás, maradványai vannak csak a választékos nyelvhasználatban, melyek teljes kihalása csak rövid idő kérdése. Tehát, sznob, ne beszélj ezentúl félre!

++++

És akkor megint én: már 2013-14-ben itt a POET-on is megjelent néhány írás Marika nénitől ezügyben, plö a Lörincze féle "ikes ige - ikes iga" szállóige címmel és az akkori helyi nagymenők hszpolemizálásával. érdekes olvasmány. sajnos linket másolni nem tudok, de Marie Marel Verstan és környéke blogjában megtalálhatók.

minden jót!
és köszönöm, hogy olvastál. és külön, hogy reagáltál is.

Mikijozsa2020. március 26. 09:55

szerintem vitatkozom a helyes, de bocs ha tévedek

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom