ezaz blogja
Egyébraszputyin
Tanultuk az oroszt, de senki se tudta,
mégse volt soha bukta.
Nyomtuk az oroszt agyba-főbe,
hadd nőjön a bicepsz tőle.
Küldtük az oroszt, ruszkik haza,
csak így lehet a magyar szabad.
Visszajöttek, de nem a spájzba,
bizniszelni hosszútávra.
Nagybuli, nagybuli!
De ki járt jól a kanmutyin,
ki járt jól a kanmutyin?
E nép s vezére, kicsi, törpe,
tatár, török meggyötörte,
labanc, orosz agyonlőtte,
de ha bajusz s kalap pörge
visszasírjuk megint őket.
Egyre-másra azt ugatja
gyere vissza újra gazda.
Nagybuli, nagybuli!
De ki járt jól a kanmutyin,
ki járt jól a kanmutyin?
Hej te kórság mit művelsz itt?
Hiába húztunk kaput, falat?
A király kinyír minden welszit,
ha nem neki jut minden falat.
Nem jönnek a lengyel tesók,
s az összes júdás otthon maradt,
a nagytestvérnek valagbacsók,
Európa védd meg magad.
Nagybuli, nagybuli!
De ki járt jól a kanmutyin,
ki járt jól a kanmutyin?
Háború van, nocsak, nicsak,
mit szól hozzá a kis kipcsak?
Aszongya nem gondolunk ötvenhatra,
se tankra és nem számoljuk darabra
hány hulla jut egy napra,
ha mienk lehet Kárpátalja.
S a kis köpcös levédi ám
orosz földnek Levédiát.
Nagybuli, nagybuli!
De ki jár jól a kanmutyin,
ki jár jól a kanmutyin?
utolsó litánia
cikória jézus a sivatagban
enni, inni nincs mit, de hite az van
isten a te néped olyan szegregált
emberfia kersztjével meg-megáll
véred innám akkor is, ha borrá vált
tested enném szaporítsad mannámmá
éhezem és szomjazom a jóságot
keresem a nemismert boldogságot
de nem találok mást, mindenütt korlátot
szögesdrótot, megvetést és korbácsot...
vár a levonandó konzekvencia
hogy hazug népeknél hamis oltáron
feláldozható isten bármely fia
és harmadnap nem is szól értük ima
íme ez az utolsó litánia
versbe hívó
az ég vizét iszom meg
s a föld ad enni
én kicsi porszem
versnek hívom a semmit
hogy van az hogy nem
nem tudunk szállni csak menni
sok kicsi porszem
versnek álmodott senkik
ajkam post mortem
kedvesem akarsz-e lenni
két kicsi porszem
földben ölelkező semmik
a múlt csupa holt lesz
a jövőt éltető vegyszer
ne feledd porszem
versbe hívtalak egyszer
való
ma gazdagnak lenni sors nem érdem
titkosították a fészen
nappal lopnak este vérszem
az élet ha felszisszen
osztozkodnak egy ikszen
hiába rinyál a nép
azt mondja egy magasrangú szemét
nincs választás se csereremény
nem divat már kézre a csók
seggbenyalás az ma a jó
pénz paripa luxushajó
ilyen ez az elit való
here-induló
aládvaló zsoldos vagyok
szakasztott a nép heréje
te lehetsz a balbizsergőm
ki nyált juttat a herémre
egyszer élek egyszer halok
az élet az márcsak ilyen
minden nap más szájba farok
carpe diem carpe diem