ezaz blogja

mostanában elég szarok a verseid

olyan egyszerű kis átlagok

hiába vonultatod fel szavak erdeit

ha egyszál kopasz fának láttatod

jóreggelt - köszön be a való világ

sírhatsz-ríhatsz csak magadat áltatod

ha azthiszed hogy szavad hiány

most láthatod mindenki csak átlapoz

nyálazhatod fényezheted mondd csak ki bánt

ha a világ tehén lenne elbőgné a bánatod

ha meg nagyon szeretni vágy

legfeljebb majd szájbatosz

deazért az nem is olyan rossz

az öreg francia kancica álma

egy fiatal francia csajcica puncija, a melle, a lába,

meg úgy általában a járása, a mozgása,

ahogy illegve-billegve riszálja,

az egész olyan könnyed...

minduntalan azon töpreng,

nincs a holnapra semmi garancia,

jó lenne, ha beleférne vele még ma egy kis francia

nyilem-nyalom alkalom,

cicamicakicsapongások, kalandok...

vagy ha bátrabb a kan dalnok,

egész nap a környékén dorombol,

kéjes, éles hangokat ad ki csak torokból,

azthiszi számít az orgánum,

pedig csak az számít, amit majd aládug,

impozáns, jól álló, nagy farkat csóváljon,

akkor a kényes hölgy szája és csúnyája

kitárul úgy három-négy ujj tágra,

beszippant mindent lefele bordától

és elnyel, mint a legvadabb tornádó,

a nagy öröm majd szétvet, ollázol,

ő meg hangtalan odébbáll kontrából előled,

mielőtt kiveszed a részed belőle,

a szíved kiugrik úgy dobog,

de már nyugszanak a felajzott hormonok,

részéről ez az egész még testi vonzalom se volt, meg miegymás,

csak vaklárma a szívben, hogy szeretjük mi egymást.

a meztelen popsidra adott puszikra esküszöm,

minden más mellécash, ha veled szexfüggök,

a kanmacskalélek viszonylag egyszerű,

az élet derű vagy nem derű,

ígyhát annyi van,

dugni szeretnénk mindannyian.

szabadság ne érj el csak holnap, ilyenkor utállak,

játszani is engedd szegény fiad, orrba-szájba.

ezekkel az öreg kandúrokkal baj van:

inkább legyen belőlem undorító istenbarma,

minthogy legyőzzön valami hiány-karma,

mikor a prosztata még működni akarna.

kacsa vagyok vagy csak vicc

az utam sehova visz

olcsó húsom híg lével

felturbózott kérdőjel

a világom peremén

lepotyogok nincs remény

túllőttem a célomon

sátán jön fehér lovon

ha feléd hajlok tököm leng

kifordított köpönyeg

benézek a szoknyád alá

ott sincs más csak jesszus anyám

nevetek is magamon

hű de üres vagabond

hosszúlépés visszabeszél

kedvencem a szűznemzés

bedugom és belehányok

várjatok meg hableányok

tulipiros ez az élet

gondoltam hogy szarba léptem

az hoz ilyen szerencsét

szemenszedett olyan szép

angyal vagy vagy mennybefőtt

csókolom a teremtőt

rajtad is csak elrévedek

hülyegyerek mellékszerep

testbeszéded eszem-iszom

olyan heppi olyan frivol

szökök át egy aknamezőn

felállítom háton a szőrt

fujja erre-arra a szél

ez az írás mellédbeszél

piros tojás lógó orral

benéztem hogy minden jól van

egy pöcegödör mélyén ülök

szarból szarrá lényegülök

unalmas metamorfózis

sokk belőle egy dózis

de nem bánt ha nyál fest értérképet

a szubatomnyi részecskémre

bedőlhetsz de csak szivatlak

sakk a makknak

/avagy az özvegyasszony első megkísértése/

a tavasz faleveleken áttetsző duzzadt bimbókat sejtető

hírnökei nyomán fellépő reakció érzem a kémiát

baráti ölelésből átlényegülő sohakinembontakozás

dermedt hímporaim ébresztőn hessentsd el a magányt cicám

csupasz természetközeliség ritmuspróbálkozás

a kopasz tárolóedény falán tolva benedvesítek mindent

az öreg silány motorosképességekkel rendelkező pokhálószaggatóval

a lábak kitárt templomának ajtaján begyömöszölt hiány

csattog a kaján vigyorral köpködő egyfejű vándor dalán

táncol a mell tangót és csacsacsát

az újradöngölt test ünnepi hangorgánumkitöréses beteljesült diadalán

harmatnedveit bontja a hajnal

még szusszan egy-kettőt az elhalkult sikoly után

hogy feloldja lüktető édes bőrének feszültségeit a lágy simogatás

ordítoznak a farkasok

hideg akar lenni

ez már nekem kurva sok

meg akarnak enni

testem panír morzsában

habzik már a szájuk

nekik semmi sem drága

legyek vacsorájuk

vérszomjas egy társaság

jól sohasem lakók

mondanám hogy marhaság

de félig már bekapott

emberbőrbe bújtatott

farkas leszek én is

ki a szabad ég alatt

üvölt is meg fél is