egy mondat /a töröltek helyett/

Törölt tag2017. október 24. 08:04

Törölt hozzászólás.

Rozella2017. október 23. 22:06

Batta György határon túli magyar költő (1943, Rimaszombat) akinek fiatalkori irodalmi próbálkozásait Illyés bátorította, segítette. Az ő emlékére és az ’Egy mondat a zsarnokságról’ c. versének hatására írta meg az "Egy mondat a szeretetről" című, ars poetica szerű költeményét. Ha nem bánod, idehozom.

Batta György: Egy mondat a szeretetről

( Illyés Gyula emlékére)

Hol szeretet van,
ott szeretet van,
nemcsak a Bibliában
rögzült Isten szavában,

nemcsak jó anyák mosolyában,
megannyi mozdulatában,
lelkük minden zugában;
ott szeretet van

nemcsak bölcs vének
tanácsában: „az évek
ne a keserűséget
teremjék benned, a mérget”;

hol szeretet van,
ott szeretet van
és nemcsak abban,
ahogy mindegyik gondolatban

másokért dobban a költő-
szív szakadatlan,
ahogy az anya is
ott lüktet végig a magzatban -;

hol szeretet van,
ott szeretet van,
nemcsak mikor az ujjak
mell-kupolákra simulnak,

s forró szerelmi vágyban
tüzesedve a lázban
hevülnek vörösre gyúlva,
akár az űrhajó burka;

hol szeretet van,
ott szeretet van,
s fönnmarad holtodiglan;

nem számít, hogy a vágytól
feszülő kupolából
maradt csak roskadt sátor
az idő viharától,

s már nem az ujjak:
dermedt pillantások simulnak
enyésző testmezőkre,
mik eltűnnek örökre;

hol szeretet van,
ott szeretet van,
nemcsak az estben
aláhulló pehelyben,

e máris tökéletesben,
mert arányaiban
- jövendő világunk váza? -
is remekben,

mert simulásában,
arcodra hullásában,
ahogyan gyöngéden
megérint az éjben,

abban szeretet van,
s hol szeretet van,

puska nem dörren,
vér nem fröccsen,
nem sújt tudatlan
ököl sem váratlan,

edényeit a vér
nem hagyja el a testben,
kering erekben,
nem buzog sebekben;

torkolattüzek ibolyákban
égnek csak,
szelíd lángban;

hol szeretet van,
ott szeretet van,
szamócafej a vércsepp,
igézve nézed:

láthatsz fűszálat,
áldott, sörényes fákat,
tornyokat, kupolákat,
de sehol katonákat;

hol szeretet van,
nem baj, hogy más vagy,
más a honod,
a templomod,

s nyelvedben,
lélek-emelte versedben
másként zendülnek
az igék, csendülnek

rím-harangok;
hogy mongolos az arcod;
szabad, hogy a szavak
hozzád vonuljanak,

mint hegyről a nyáj,
és senkinek sem fáj,
hogy bennük még véreid rakta,
Szent István látta

tüzek parázslanak,
Mátyás felhői gomolyganak,
budai paripák fújnak,
holtakért gyertyák gyúlnak;

ott nem félsz,
élsz
csillagfénnyel a szemedben,
nem gyűlöletben,

hisz tudják, tüdő halványlik,
szív-moraj hallik,
oxigén-tüzek égnek
benned is, - piroskékek -,

s lám, arcodon is közös a bélyeg:
a halál sütötte enyészet –
nézheted,
mint állat bőrén a jelet -;

hol szeretet van,
-elpusztíthatatlan-,
űri áradatból,
az időfolyamból

aranyszemcséid kimoshatod,
s a világot belőlük összerakod;
mint ködből a tornyok,
felhőkből az ormok

ember s táj előragyog,
megláthatod
minden keservek könnyét,
fájdalmak fekete gyöngyét,

mert minden, mi kín,
a lélek fényútjain
hozzád is átszáll,
veled is munkál:

fáj, bárhol a zsarnok,
égetnek szenvedő arcok,
szemükből a kiáltás
roncsoló sugárzás;

fenyőtű hördül törten
füst fojtva a völgyben,
zengő kövekből hallik
vizeken halál iramlik,

rémülten hordod
kozmikus sorsod,
mint a bogár, ahogyan
löki-viszi a folyam,

sodorja hullt falevélen:
-nincs menekvés
földön-égen? –

kérded esetten,
félelem-sebzetten,
idő-szegekkel verten
a lét-kereszten,

már-már abban
a végső pillanatban,
ahonnan tovább nincsen –
s ekkor fénylik fel Isten

lelkedben
minden sejtedben;
általa emberré épülsz,
már csak a jóra készülsz,

röpít a kegyelem gyorsan
aranyló hit-burokban,
virágzol,
békét sugárzol,

s mint betlehemi fényözön,
elönti bensőd az öröm,
hogy benned szeretet van,
kiapadhatatlan;

látod,
hogy növi be a világot
mint fénylő moha
arcok s virágok mosolya;
halál nem rettent;
serkent,
a jóra törekedhetsz,
másokért cselekedhetsz,

nyújtod a kezed
s tenyeredre veszed
akár egy cinegemadárkát
a Földet, ezt az árvát,

ezt a vergődőt, vérzőt,
lángokban égőt,
csapzottat,
meggyalázottat;

simítod, ne remegjen,
gyógyuljon, ne ernyedjen,
űri fán fényesedjen,
csak arról énekeljen:

„ahol szeretet van,
remény és jövő van";
hit ez a dal is, ez a hű,
ez az érted is szóló mű,

mely majd ott áll
a sírodnál,
megmondja, ki voltál,
porod is neki szolgál.

skary2017. október 23. 10:59

@ezaz: ..és amott

ezaz2017. október 23. 10:55

itt-ott

skary2017. október 23. 10:43

lént fönt mindönütt

Mikijozsa2017. október 23. 10:33

s a zsarnok elmegy megkönnyebbülni, stb, dehát mért kéne félni tőle, egy kis féreg - akinek a törvény adott szabadkezet, s ha e jogot leveszi róla, mint rólunk a bilincset - puhatestűvé válik s széttaposni nem lehet mert ő lesz az, kagylóba menekítenek