cicaálom - macskajaj

ezaz2022. október 23. 07:39

elmesélem, de csak neked, ez írás keletkezéstörténetét. egy délután hazafelé autóztam Pellérden, az Arany János utcában, Pécs irányába /és esküszöm újra és újra, hogy ennek itt fent összesen ennyi köze van az irodalomhoz/. amikorois 10-20 picinyke csirke, mint a vihar húzott át előttem keresztbe az úton, teljesen lelassítottam, sőt meg is álltam, nehogy elüssem őket, ekkor vettem észre, hogy az út jobb oldalán, a vízelvezető árok mellett egy kismacska lapul a fűben, el akartam indulni, de a cica beszaladt az autóm alá, nem tudtam, hogy ez öngyilkossági szándék volt, vagy menedékkeresés, mindenesetre megálltam újra és kiszálltam megnézni mi van. a kiscica ott lapult az autó alatt, én meg gondoltam megpróbálom kipiszkálni a napellenzővel, de félreértette molesztálásomat és váratlanul a bal oldali keréknél felugrott a motortérbe. jött az egyik szomszéd egy festőbottal, hogy segítsen, de minden hiába, nem mozdult. ígyhát arra jutottam, hogy a közben leállított autót nem indítom újra, nehogy ledarálja az ékszíjí hanem félretoltuk a szomszéddal és otthagytam, ő meg hazavitt, halaistennek vannak még jóemberek. gondoltam másnap reggelig csak-csak távozik a cica. de lőn meglepetés, másnap reggel ugyanott gubbasztott. szerencsémre a másik szomszéd autószerelő volt, aki hozott egy lámpát meg egy vékony pálcát és a célzott böködés hatásosnak bizonyult, ahol felment le is ugrott, ámde továbbra sem mozdult az autó alól, de ekkor már négyen voltunk az akcióban és egyikünknek sikerült megfognia. miként az állatorvos elmondta ő egy max két hónapos kis vörös, aki azóta a mienk, mivelhogy úgytűnik minket választott megpersze a faluface szerint senki másnak nem hiányzott.
és ennek itt fent kb ennyi köze van a macskákhoz.
abban nem vagyok biztos, hogy nélkülünk kihalnának és ezt a korábbi macskánk bejárati ajtóhoz bemutatásra odahordott áldozatai alapján gondolom, viszont biztos, hogy hatvan éves vagyok és talán az öregkori kapuzárási pánik miatt folynak belőlem ezek a dolgok folyton, avagy aki tudja csinálja, aki már nem, az meg beszél róla. szóval azt gondolom, ha valami egyszer meghal benned, az meghal örökre és nem támad fel többet, olyan jézuskrisztusosan sem. mostmár talán érted, ezek olyan hattyúdalok. vagy békasejhaj perspektíva. tovább nem látnok. beszűkültem. deszeretem a szűk tereket, vagyis beszélni róla.
köszönöm, hogy mindezt megoszthattam veled, bár tudom ilyen mélységig nem is voltál kíváncsi rám. demivel lelkes olvasóm vagy és nem utolsósorban fáradhatatlan kommentelőm, hát halleluja. aludj el békével a szívedben napra nap.
én most Zebegénynél hesszelem a fullpanorámát rontó végtelen ködhabcsók folyamot a Duna felett, tiszta tengerfíling Esztergom felé, miközben naponta kétszer-háromszor hatszor-hétszer extra élvezetekhez juttatok egy öregasszonyt.
holnap pedig egy hosszú útra indulok, át a Lamanson és az Atlanti óceánon, hogy hazaköltöztessem a huszonegy éve önszáműzetésben élő rohadt szemét legjobb barátomat írből, aki képes volt leélni az életünk egyharmadát nélkülem.
szia like.

liketorn2022. szeptember 20. 22:06

Ordítanak örömükben a macskák az éjjel, milyen jó nekik, aztán ha nincs ember ki is halnak, meg tök frankó hogy akkor is kölkeznek ha nincs mit enni, tényleg. Az egész romantikát mi képzeljük bele. A te nyersességed egy fokkal közelebbi szint a csupasz valóhoz, hogy biológiai robot minden földi lény. Minden művészet amit létrehoztunk, meghibásodáson alapszik, mint kagylóban a gyöngy, amúgy olyanok lennénk mint a pandamacik, ennénk, aludnánk hétágra.