Evuskakowal kedvenc idèzetei

" Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy "mindent felejtés".
Talán egy "mindent újrakezdés"
a végső sziklaszálon."

"Próbálj úgy élni, hogy ha bármelyik pillanatban halni kellene, ne maradjon űr benned. Ne maradjon ki senki a számodra fontos emberek közül, aki ma nem hallotta volna tőled, mennyire szereted."

"Mit át nem érzel, kár azért a hajsza; 

"Valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon: egy (...) pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistennek.„ 

"Nem èrted? A mag az élet. A hagyma a rothadàs. Az èlet a rothadásbòl kikèl... De minden növénynek màs a termèszete. Mint az embereknek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan,aki csak a kövèr földben dìszlik,mint a màk ès a napraforgò,meg a jeges levelű lapu. Van olyan,akinek a szegénysèg a vilàga. A köviròzsa pèldának okàèrt,vagy a borostyàn,vagy az őszibarack. Ismèt màs növevènyek a társas èletet szeretik,mint a hangyàk vagy a farkasok,vagy az emberek: a fenyőfa,nyìrfa,bükkfa. Ismèt màsok a magànyos èletet kedvelik,mint a remetèk: a diòfa,hàrsfa,birsalma,berkenyefa. De berkenyefàt soha ne ültess...A berkenyefa ... nem terem addig...ameddig az ültetője èl... "  (Gàrdonyi Gèza)