evica920 blogja

Az idő a történelemben, a tudományban mindig is az egyik legrejtélyesebb kategóriába tartozott... Sokat gondolkodtam fizikai és filozófiai értelemben is, csillagászati tanulmányok mellett is rajta. Sajnos kevés volt az idő kifejteni, bár kétségtelenül régészetileg is az egyik legismertebb, legjobb tudományos téma. Beleértve a leleteket és a régészeti lelőhelyeket, valamint az írásba foglalt elméleti és gyakorlati munkák leírásait, összefoglalásait is. Néha azért kénytelen az ember talán egy kis nyilvános blogbejegyzésre, nyilvános megmutatkozásra, gondolatokra: valahogy mindig elérhető helyre írt gondolatokra, bármi történik, bárhol van, hozzáférhessen. Talán mégis kisebb az esélye a sérüléseknek, nyilvánosan publikálva. Bár az elmúlt évtizedek során legalább 9 olyan portál van, ami nyom nélkül minden írással tűnt el az Interneten, a szerzőknek nem adva lehetőséget a mentésre... és máig nem szerepel sehol nyilvántartásban, hivatkozhatóan. 

Igen, bizony az idő megy, és elment. Mára már lassan én is őszülő hajjal ülök le a gondolatok mellé, teljesen feleslegesen váltott és színészkedett közösségi jellemmel (nem kívánt szereppel olykor), hátha a szép szó hatástalansága után a szidalommal valamit elér az ember. Kétségtelen, nem kedvelt szerepjáték, de szükséges rossz a kutatások, az orvoslás és a művészet terén is néha... Személyiségkutatáshoz, személyiségfejlesztéshez... etikához. 

A másik kérdés, hogy vajon milyen szerepet szeretne az ember és milyen szerepet vállal nyilvánosan, mások érdekében, és a közösség érdekében...

Sokkal könnyebb néhány fizikai és matematikai képletet leírni, közzé tenni, mint egy lélek, vagy konkrétabban egy író, költő, festő, szobrász, szegedi papucskészítő, halasi csipkeverő és mások  lélekrajzát úgy irányítani vezetőként, hogy alkotások is szülessenek, élet is maradjon utána, és a hagyaték, hagyomány is megőriztessen...

Ha hallanád a lélek irányítását, sokkal könnyebb lenne. Az etika fejleszthető, nem  csak az egyénnel született... az idővel is eltűnik és megjelenik minden... a szándékoktól, környezettől, kapcsolattartástól függően...

Természetesen, az idő megy.. minden leütéssel, minden írással, gondolattal, fotókkal és kis képecskékkel, amelyeket gép nem, viszont a szellem, az agy rögzít, és sorozattá avanzsál valamilyen módon az elmében... 

Azért, mégis csak te vagy az Úr, és nem sok más ember képes a helyedben érezni, helyedbe gondolni magát, ... még kevésbé helyetted gondolkodni, bármennyire is szeretne!

(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva (Kékrózsa Bíborvirág)

Csillagvirág – mese

(Anyák Napjára) 2020)

Csillagvirág-álom

Szállt a réteken át

Friss illattal lengve be

Az égbolt kapuját

Elringatva kelyhe

A méhecskét szépen

Pillangó hímporát

Hintve szét az éjben

Ragyogó sugárban

Fürdött meg a mező

A Hold udvarában

Lopva szivárvány jött

Ünnepre készülnek

Összhangban, térden

Álmos kisgyermekek

Odakünn, a széken

Csöndben mormolják

Verseiket éppen

Mikor virágillat

Oszlik szét a réten

Mámorító, édes

Mint ahogy az álom

Szét is oszlik rögtön

Ím az egész tájon

Fáradtan szundít el

Vörös, barna gyermek

A szőke néhány percig

Még cukrot szemezget

Kezükben ajándék

A szívükben béke

Csöndesen pihegnek

A szellők köntösében

Zizegnek fűszálak

Surran a kis nyuszi

Piciny vizes orra

Olyan mint egy puszi

Anyu csókja oson

Odakünn a légben

Titkon féltve őket

Varázs-köntösében…

Hajnal-pírral ébred

A picinyke gárda

Fejük alatt éjjel

Virág volt a párna

Hajnal hullámain

Szikrázik a napfény

Szemeikben csillan

Megannyi csillagfény!

Anyák napja van ma,

Ébredj, erdő mező!

Illatos harmattal

Nyisd a sátortetőt!

Kandikáljon rajta

Szőke legény, leány

Barna kösse csokrát

A vörös hozzon teát!

Harsogva, vidáman

Zengje a természet

Neked készítették

Íme az egészet!

Friss reggeli, ágyban

Olyan, mint az álom!

Alma és sok gyümölcs

Lapul a kis tálon

Édes csöppben hull le

Poharadba a méz

Az elkészített rajz

Csodás kertet idéz!

Selyemben, bársonyban

Sorakoznak szépen

Izegnek-mozognak

A sok csöppnyi széken

Énekszó hangzik fel

Csicsergő madárdal

Válaszol refrénként

Harsogva a tájban

Verseket szavalnak

Virágokat hoznak

Minden édesanya

Szívébe lopóznak!

Sziromerdő, szélben

Méhecske lovagol

A pillangó szárnyán

Hímpora csillagpor!

Csillagporral hinti

Ím az egész mezőt…

Csillagvirág álma

Így végtelenre nőtt!

Ma van Anyák-napja!

Köszöntsen a mesém

Dédi, nagymamóka

S édesanya, serény…

Szeged, 2020. május 2.

Holnap Bálint napja lesz. A latin eredetű név magyar egyezéseire azért kíváncsi lennék, meg a pontos kutatásokra. Szerintem lenne még eltérés és magyarázathiány is a következő idézetek mellett... Mivel a Wikipediát sokan szerkeszthetik, bárki átírhatja, és mindig van vita lap is, jó lenne, ha szakemberek nem nyivákolnának, hanem nekilátnának a javításoknak. Amúgy is, sokszor van az ő munkájukban is hiba....

"Az ókorból eredő ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.

A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római-katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill († Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.[1]"

Forrás: Wikipedia

Csak direkt így hagyom a címet. Mert nem fer, hogy egy beviteli mezőben a cím, a cégnév, stb karakterszámát korlátozza valaki, és leszűkítse a gondolataimat...

Kedves Író és előadó társak!