32. hét Már közeleg az idő

evelajn•  2012. február 1. 04:31

Sziasztok!
Kicsivel több, mint egy hete írtam. Mostmár csak 7 és fél hét van hátra. Hát nem szuper? Már várom, hogy meglássam a napvilágot és szüleim óvó tekintetét.
 Többet mozgok, mint eddig és nagyobbakat. Anyukám néha elkacagja, hogy eldeformálom a hasát. Szerinte apukámra ütöttem, mert szeretek úgy pihenni, hogy összekucorodok és csufolkodok a fenekemmel. Egyszer nagymamám is elkacagta, hogy kinyomtam a fenekem. Dehát kivülről úgyis csak egy labdának látszik :)
 Biztos nehezebb mozogni anyukámnak, vicces lehet, mikor öltözködik, vagy átfordul az ágyban egyik oldaláról a másikra, figyelve még arra is, hogy nehogy engem megnyomjon. Nagyon szeretem a bújócskát. Néha elbújok édesanyám bárdáihoz. csoda, hogy kap levegőt tőlem. Nembaj, mert majd ha megleszek és valami bánt akkor is elbújok csak akkor az " anyukám szoknyája mögé "
 Már kialakult a szeme színe, megvannak a vonásaim. Vajon kire hasonlítok majd jobban? És vajon anyukám már elképzelte az arcomat? Annyi kérdésem lenne hozzá.
 Tudom, hogy fél a szüléstől, de majd azon leszek, hogy hamar - hamar kimenjek innen, hogy könnyen és hamar legyen túl rajta. és hogy vele lehessek. Én leszek majd az, aki megvédi őt az egész világtól és annak minden gonoszságától. Tudom még sokat kell tanuljak, ebben majd a szüleim segítenek. Fájni fog, ha megszidanak vagy megbüntetnek, sőt azt is fogom érezni, hogy nem szeretnek, de idővel rájövök, hogy épp azért kaptam a szidást, vagy büntetést, mert annyira szeretnek.
 Anyukám azt mondta nembaj, ha kicsit csintalan leszek, mert attól vagyok gyerek. Persze most fogadom, hogy nem viszem túlzásba, remélem be is tudom tartani ezt a fogadalmat.
 Ez még a jövő titka. Addig is igyekszek kifele. Várom, hogy anyukám ölelő karjába vegyen és megvédjen majd engem, mikor félek. Hogy megtanítson szeretni. Várom, hogy apukám rám mosolyogjon és büszke legyen rám. Rám és elsősorban anyukámra, mert ajándékba adott engem. Mert kihordott, még ha néha fájt is neki :) és megszül. Apukák! Az anyaság a legszebb és legtiszteletreméltóbb dolog. Az a pontja az életnek, amely elfeledtet minden gondot. Ha valamiért orroltok az anyukákra, gondoljatok arra, hogy megajándékozott egy csöppséggel, ami csodálatos. Gondoljatok arra, hogy egy nő porcelán és ti vagytok az őt körülvevő kőszikla, melyet verhet eső, süthet nap, úgyis megvédi az ő porcelánját. így tud majd meleg adni nektek, így tud vigasztalni és szeretettel betölteni.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

evelajn2012. február 2. 09:37

azon vagyok :) köszönöm

Mamamaci402012. február 2. 04:59

gyönyörű gondolatok...vigyázz rá nagyon!:))

evelajn2012. február 1. 22:03

köszönöm szépen :)

kapocsi.ancsa2012. február 1. 06:37

:)
remélem utánna is folytatod...
Olyan jó olvasni
szép napot nektek

juli482012. február 1. 05:15

Cuki! Puszi a picinek és az anyukának!

skary2012. február 1. 04:37

mond anyukádnak énekeljen neked :)

evelajn2012. február 1. 04:33

* 9. sorban nem bárdái, hanem bordái