Babát várunk...:)

sziasztok!

33 hetes vagyok, vagyis már annak a végén, mivel holnap töltöm a 34. hetet. Jó úgy-e? Mostmár kifejlődött az agyam és az idegrendszerem is fejlődésben van. Meg tudom különböztetni a nappalt az éjszakától, a világosat a sötéttől, de azt mondják, mikor majd megszületek ez elmúlik. Általában reggel és este mozgok sokat, de ha közbe rámjön a nap folyamán, akkor is beindulok. Mostmár nem férek úgy, mint eddig, ezért néha a mozdulataimmal fájdalmat okozok anyukámnak. De már nem sokáig.
Holnap megnéz a doktorbácsi. Már úgy várom, mert végre anyukám is újra láthat engem. Igaz mostmár nem egészben lát, majd a doktor bácsi mondja el neki, hogy éppen a lábam, a kezem amit mutat, vagy esetleg a szerveim közül valamelyik, de biztos így is örvend nekem :)
 Anyukám körül indenkit én foglalkoztatok, mindenki várja már a világra jöttömet. Megtudtam, hogy a családban nem nagyon van ilyen kisbaba, mint én. Ezért is tudnak olyan nagyon örülni nekem. Egy újdonság vagyok. És ha most hozzá tudnék szólni anyukámhoz megmondanám, hogy pihenjen sokat, mint ahogy azt neki már sokan tanácsolták. Úgy érzem fáradékony nagyon. Mindig hajnalban kelünk.
Jobban hízok, mint eddig. Eddig 12 és fél kg.-t hízott édesanyám, amiből másfelet az elmúlt egy hétben. Én kb. 2 kg körül lehet most és kb. 44-45 cm.
Szeretem, ha anyukám vagy apukám zenét hallgat, szeretem a zenét nagyon. És azt is, ha anyukám mesét mond nekem, olyan jó. Vagy egyáltalán, ha beszélgetnek velem, mert az azt jelenti, hogy törődnek velem és szeretnek.
Egyelőre most búcsúzom, de még jelentkezem :)
Anyu, Apu szeretlek titeket én is.

Sziasztok!
Kicsivel több, mint egy hete írtam. Mostmár csak 7 és fél hét van hátra. Hát nem szuper? Már várom, hogy meglássam a napvilágot és szüleim óvó tekintetét.
 Többet mozgok, mint eddig és nagyobbakat. Anyukám néha elkacagja, hogy eldeformálom a hasát. Szerinte apukámra ütöttem, mert szeretek úgy pihenni, hogy összekucorodok és csufolkodok a fenekemmel. Egyszer nagymamám is elkacagta, hogy kinyomtam a fenekem. Dehát kivülről úgyis csak egy labdának látszik :)
 Biztos nehezebb mozogni anyukámnak, vicces lehet, mikor öltözködik, vagy átfordul az ágyban egyik oldaláról a másikra, figyelve még arra is, hogy nehogy engem megnyomjon. Nagyon szeretem a bújócskát. Néha elbújok édesanyám bárdáihoz. csoda, hogy kap levegőt tőlem. Nembaj, mert majd ha megleszek és valami bánt akkor is elbújok csak akkor az " anyukám szoknyája mögé "
 Már kialakult a szeme színe, megvannak a vonásaim. Vajon kire hasonlítok majd jobban? És vajon anyukám már elképzelte az arcomat? Annyi kérdésem lenne hozzá.
 Tudom, hogy fél a szüléstől, de majd azon leszek, hogy hamar - hamar kimenjek innen, hogy könnyen és hamar legyen túl rajta. és hogy vele lehessek. Én leszek majd az, aki megvédi őt az egész világtól és annak minden gonoszságától. Tudom még sokat kell tanuljak, ebben majd a szüleim segítenek. Fájni fog, ha megszidanak vagy megbüntetnek, sőt azt is fogom érezni, hogy nem szeretnek, de idővel rájövök, hogy épp azért kaptam a szidást, vagy büntetést, mert annyira szeretnek.
 Anyukám azt mondta nembaj, ha kicsit csintalan leszek, mert attól vagyok gyerek. Persze most fogadom, hogy nem viszem túlzásba, remélem be is tudom tartani ezt a fogadalmat.
 Ez még a jövő titka. Addig is igyekszek kifele. Várom, hogy anyukám ölelő karjába vegyen és megvédjen majd engem, mikor félek. Hogy megtanítson szeretni. Várom, hogy apukám rám mosolyogjon és büszke legyen rám. Rám és elsősorban anyukámra, mert ajándékba adott engem. Mert kihordott, még ha néha fájt is neki :) és megszül. Apukák! Az anyaság a legszebb és legtiszteletreméltóbb dolog. Az a pontja az életnek, amely elfeledtet minden gondot. Ha valamiért orroltok az anyukákra, gondoljatok arra, hogy megajándékozott egy csöppséggel, ami csodálatos. Gondoljatok arra, hogy egy nő porcelán és ti vagytok az őt körülvevő kőszikla, melyet verhet eső, süthet nap, úgyis megvédi az ő porcelánját. így tud majd meleg adni nektek, így tud vigasztalni és szeretettel betölteni.

Hétfő van. Ma töltöttem be a 31. hetemet. Még csak 9 hét vagyis 2 hónap. Mostmár növögetek és sokat mozgok. Figyelek mindenre. A doktorbácsi szerint mindenem egészséges és kisfiú leszek :)
 Anyu és apu már nagyon várnak. Azt mondták a nevem Örs lesz. Nem tudják fog-e nekem is tetszeni ez a név. Majd elárulom nekik, de egyenlőre maradjon ez az én titkom :) Már látok és hallok is. Sőt már a magzati szőrzetem is növekedik és mostantől egyre inkább a sújom is gyarapodni fog. Anyunak sokan mondják, hogy akkora pocija van, mintha 9 hőnapos lenne. Ez azt jelenti, hogy nagy baba vagyok úgy-e? :)
A szüleim sokat törödnek velem. Ezt onnan tudom, hogy sokat beszélnek hozzám. Főleg este. Igaz válaszolni nem tudok, de a mozgásommal próbálom jelezni, hogy értem és felismerem őket. Apukám sokszor megpuszil. Igaz néha csiklandozza anyu hasát, de én örülök, hogy szeretnek engem. Anyukám mindent elmond nekem és sokat simogat, amit én úgy szeretek.
Igaz néha nehezen helyezkedek. Ilyenkor úgy fekszem, hogy anyunak kényelmetlen, de biztos ő is tudja, hogy én még nem tudom, hogy az neki nem jó. Persze apu huncut :) mindig biztat, hogy rugdossam meg anyut, és képzeljétek egyszer apu ráhajolt anyukám pocakjára és én arcon rugtam :) Remélem nem fájt neki.
Néha érzem, hogy anyu szomorú, fáradt, esetleg sír. De azt mondják ilyenkor az anyukák érzékenyebbek. Kár, hogy nem tudom megvigasztalni, de majd ha világra jövök ÉN megvigasztalom. volt, hogy azt hittem miattam van elszomorodva, de mikor megsimogatott tudtam, hogy tévedtem. Próbáltam is ezt jelezni, és azt is hogy ne legyen szomorú én vele vagyok. Remélem érezte és tudta ezt.
Nagyon várom, hogy ő is meg tudjon puszilni, nemcsak apu. Majd szólok apunak, hogy borotválkozzon többet, mert néha szúr. De a szúrós puszi is jól esik, mert biztos szeret engem. Majd viszonzom neki én is. Büszke lesz rám. Anyu, apu! Ne aggódjatok, már kevés idő van hátra és meglátjuk egymást. Már én is várom, hogy a mosolyommal örömet szerezhessek nektek!

                                      A ti drága kis csöppségetek!