Kóbor angyal

Vallás
evelajn•  2009. április 5. 19:28

Fohasz

A sikolyommal hegyeket mozdítanék el,
talán a Mounteverest csúcsát is,
ordítva nevedet.

Óh, Istenem könyörülj rajtam,
mutasd merre menjek,
mutasd az én utam!
Mit bíztál rám? Mit Uram?
Kérlek! mutasd a helyes utat.

Sokszor kísért a Sátán...
szólít a nevemen.
S nem tudom mit tegyek...
s hogy ki van ellenem...
Nem tudok harcolni,
és szeretnék meghalni.

De félek a haláltól,
magától a túlvilágtól.

Hisz röpke perc az élet és illó,
seperc elröpül, mint a pillangó.
Szeretném úgy élni tisztán,
és nemcsak a halált várván!

Segíts! óh, édes Istenem!
utam során fogd a két kezem...
leheld áldásod minden tettemre...
halálom után, hadd lépjek földedre...!