Kóbor angyal

evelajn•  2009. április 18. 12:03

Mert ez én vagyok...

Mit akarok én?
Mire vágyok? Mit keresek?
Látszólag mindenem megvan...
boldog kéne legyek...s talán halhatatlan...
de már oly sokszor meghaltam...
igen...majd újra föltámadtam!
Mert így van,
álmodtam...
a lelkem álmodott...
és...idővel meg is változott!
Jaj, nem értek már semmit,
úgy szeretném lemosni a világ szennyét,
hogy újra magamra találjak,
lássak, hidjek és csodáljak.
Miért vágyok elérhetetlen álmokra?
Gyötörve, szaggatva lelkemet...s magamat...
Átsírok éjszakákat átkozva azt...
azt aki én vagy, szídva a múltamat...
és nem tudom, az igazi hibás,
"én" vagyok...mégis ki más?
s már úgy érzem többé nincs kilátás!
De van! kell lennie!
valahol, mélyen elrejteve...
a tudattalatti mélységes bugyrában...
csak meg kell értenem igazi álmomat...
szállnom kell magasra, mint a pillangó...
majd újra földetérnem...akar a hullócsillagok...

evelajn•  2009. április 5. 19:28

Fohasz

A sikolyommal hegyeket mozdítanék el,
talán a Mounteverest csúcsát is,
ordítva nevedet.

Óh, Istenem könyörülj rajtam,
mutasd merre menjek,
mutasd az én utam!
Mit bíztál rám? Mit Uram?
Kérlek! mutasd a helyes utat.

Sokszor kísért a Sátán...
szólít a nevemen.
S nem tudom mit tegyek...
s hogy ki van ellenem...
Nem tudok harcolni,
és szeretnék meghalni.

De félek a haláltól,
magától a túlvilágtól.

Hisz röpke perc az élet és illó,
seperc elröpül, mint a pillangó.
Szeretném úgy élni tisztán,
és nemcsak a halált várván!

Segíts! óh, édes Istenem!
utam során fogd a két kezem...
leheld áldásod minden tettemre...
halálom után, hadd lépjek földedre...!  

evelajn•  2009. február 26. 20:04

Hiányzol...

Átjárja a lelkem a gondolat,
hisz már érzem hiányodat;
Fáj a lét, a magány, a szív,
és fáj, hogy talán csak én voltam naiv.

Igen...naiv voltam,
mert elhittem, hogy te nem vagy az;
könnyekkel búcsúztam...
bár, hogy lásd...nem akartam!

Miért bíztattál?
Majd hirtelen elhagytál...
Csalódtam, mert hittem benned,
csalódtam, mert neked adtam szívem.

Még érzem csókjaid ízét,
még érzem bőröd illatát,
de nem látom arcodat,
nem hallom hangodat.

Talán búcsúzom, örökre,
hisz a büszkeségem még él;
de feladjam? Talán ez tesz tönkre,
de szívemben a hiányod ég.

Ha vissza forgathatnék oly sok percet,
oly sok emléket, mely már elveszett,
talán nem ismernélek soha,
talán másképp kezdeném el...újra.

A csöndben tőr rám a félelem,
egyedül élem le életem...
De senki nem ért, csak biztatnak:
"elfelejted majd ezt a fájdalmat"

De úgy érzem nem...nem megy,
hisz minden perccel csak erősebb.
Kínoz emléked, nem enged el,
nem hagyja a múltat felejtenem...

evelajn•  2009. január 15. 16:49

Óh, Szerelem

Várlak.Hol vagy?
A hiányod már éget,
És remélem, hogy talán egy nap,
A magánynak te vetsz majd véget.

Hisz éreztelek már egyszer,
De csalódtam benned,
Most mégis, mint száraz tó a vizet,
Úgy kívánlak téged.

Vágyom érezni illatod,
Vágyom hallani hangod,
Látni szeretném, ahogy lángolsz,
De tudom, végül mindenért engem vádolsz.

Mondd, miért? Baj, hogy vágyom?
Rád, minden percben és nem hagyom?
Annyi időt vesztegettem már el,
Tudom mostmár, te vagy aki kell.

Óh, szerelem, hátat fordítottál nekem,
Eddig dacoltam, de most kérve kérem,
Találj rám újra, légy a végzetem,
Nélküled úgy érzem, semmi az életem.

Vágyom a csókra, melyre áldásod leheled,
A szóra, melytől remeg a lelkem...
Majd a test a testhez ér...lángol a vágy,
Tudom, hogy szeretem...ezért nincs határ.

Óh, Szerelem, mily gyönyörű álom,
Esdekelve kérlek, add igazzá váljon.
Hadd legyek boldog, vagy szenvedjek,
Hadd szeressenek...hadd szeressek.

Szerelem, te egyetlen reményem,
Hallgasd fohászom!
Hadd hidjek, szeressek, reméljek,
Küld el az igazi párom!!!

evelajn•  2008. december 4. 17:03

Jenő emlékére!

Elemntel es fel sem fogtad,
Magad utan csak a fajdalmat hagytad.
20 ev harc de te csak biztal..
Ha csuggettem mindig biztattal!

Miert?Miert ez lett a vege?
Belem hasit a halal szornyu kepe.
Elotted allt az elet,harcolnod kellett volna tovabb,
Es egy napon meglelted volna a csodat.

Fontos voltal nekem, nem tudtad mennyire!

Ha tudtam volna, hogy tragedia lesz a vege,
Talan kovettelek volna...oda fel...az Egbe!

Most mentel el, maris ures a lelkem,
Hianyzik valami, valami itt bennem.
Gyonge voltal, nem birtad, folattad,
Konnyezo szemmel allunk alattad.

Miert nem valaszolsz?..hisz kerdezlek!
Miert hagytal ily nagy sebet bennem.
Nem ertesz, nem erzed..ezt a fajdalmat,
Pedig ha latnad..ezt mind te hagytad!

Bant, hogy igy tortent, ez lett a vege...
Jeno kerlek nyugodj bekeben!