evacsoki blogja
Édes apám emlékére
Gyerek korom óta tudom,
hogy egyszer meg kell halnom.
Most hogy elmentél , hirtelen.
Fel erősödött bennem a félelem.
Tudtuk hogy nagy beteg vagy,
mégis azt hittük örök vagy!
Szemünk előtt vívtad harcod,
azt hittük elég élni akarnod.
Meg tetted mégis amit lehet,
buzgón szedted a gyógyszereket.
Mikor láttuk , hogy bele nyugodtál,
mindenkitől búcsúzkodtál.
Amikor a legjobban érezted magad ,
akkor jött az utolsó nap.
Nem gondoltad te sem mi sem ,
hogy életed többé nincsen.
Ki szállt testedből az élet ,
de mi ugyan úgy szeretünk téged.
Az eszünk azt mondja nem vagy.
De szívünkben, míg élünk örökké vagy!
2013.03.21.
Mosoly
Fakó arcú emberek,
magukba zárkózva mennek.
Fénytelen tekintettel,
sugallják hogy szenvednek.
Szenvtelen arccal sietve,
senkinek nem integetnet.
Nem üvözölnek senkit,
pedig majdnem mindenki ismer mindenkit.
Le hervadt arcukról a mosoly.
Biccentenek olykor, olykor.
Amkor - rég leálltak beszélgetni.
Tudták hogy ezért nem szólja meg senki.
Most is tudják, biztosra veszem,
de el van hatalmasodva a szenvedelem.
Le hervadt mosolyú emberek.
Unottan csak jönnek mennek.
Pedig ha figyelembe vennék jobban,
a mosolytól a könnyedség szinte ki robban.
Át lendülnének szenvedésen,
ha mosolyra volnának készen.
Ahogy az ásítás ragadós,
a mosoly többször hathatós.
Amint elkezdünk mosolyogni.
Rögtön el fogják tőlünk lopni.
2015.06.14.