evacsoki blogja

evacsoki•  2015. augusztus 21. 19:15

Édes apám emlékére


 
 
Gyerek korom óta tudom,
hogy egyszer meg kell halnom.
Most hogy elmentél , hirtelen.
Fel erősödött bennem a félelem.
 
 
Tudtuk hogy nagy beteg vagy,
mégis azt hittük örök vagy!
Szemünk előtt vívtad harcod,
azt hittük elég élni akarnod.
 
 
Meg tetted mégis amit lehet,
buzgón szedted a gyógyszereket.
Mikor láttuk , hogy bele nyugodtál,
mindenkitől búcsúzkodtál.
 
 
Amikor a legjobban érezted magad ,
akkor jött az utolsó nap.
Nem gondoltad te sem  mi sem ,
hogy életed többé nincsen.
 
 
Ki szállt  testedből az élet ,
de mi ugyan úgy szeretünk téged.
Az eszünk azt mondja nem vagy.
De szívünkben, míg élünk örökké vagy!
 
 

 
2013.03.21.

evacsoki•  2015. augusztus 21. 19:09

Mosoly




Fakó arcú emberek,
magukba zárkózva mennek.
Fénytelen tekintettel,
sugallják hogy szenvednek.

Szenvtelen arccal sietve,
senkinek nem integetnet.
Nem üvözölnek senkit,
pedig majdnem mindenki ismer mindenkit.

Le hervadt arcukról a mosoly.
Biccentenek olykor, olykor.
Amkor - rég leálltak beszélgetni.
Tudták hogy ezért nem szólja meg senki.

Most is tudják, biztosra veszem,
de el van hatalmasodva a szenvedelem.
Le hervadt mosolyú emberek.
Unottan csak jönnek mennek.

Pedig ha figyelembe vennék jobban,
a mosolytól a könnyedség szinte ki robban.
Át lendülnének szenvedésen,
ha mosolyra volnának készen.

Ahogy az ásítás ragadós,
a mosoly többször hathatós.
Amint elkezdünk mosolyogni.
Rögtön el fogják tőlünk lopni.


2015.06.14.