Akut: Hömpölygő

Sötétség nélkül nincs fény,

Nem lenne drágakő.

Veled egy életre beérném,

S nem lennék hömpölygő.

 

Nappal nélkül nincs éj,

S nem lenne homokóra.

Felülkerekedik rajtam a kéj,

Hogy veled térnék nyugovóra.

 

Sárban hagyni lábnyomot,

Rossz időkben félek magamtól.

Nem jelent mást, zuhanok,

De elég lett a bujdosásból.

 

Bujdosni a magány elől,

Hisz nem hallod sóhajom.

Hogy facsarj vért szívedből,

Nem más, mint gondolatom.

 

Ma nélkül nem lenne holnap,

Mi veled lenne tán, teljesedő.

Veled egy életre beérném,

S nem lennék hömpölygő.