Rend a lelke mindennek

Rend a lelke mindennek...

Csipike és a homeopátiás Kalium carbonicum

„Csipike az erdőben élt. Akkora volt, mint a kisujjam, és gyöngyvirágot viselt a kalapján. Az Óriásnagy Bükkfa odújában lakott és mindenki szerette. Olyan kedves, szorgalmas törpét, mint ő, nem látott még a világ.”

Amikor a Kálium carbonicum homeopátiás gyógyszerképéről tanultam, és a Kalium carbonicum ásványba „rejtett” információ, a Kalium carbonicum alkat jellegzetességeit tanulmányoztam, rögtön beugrott a sokak által kedvelt, népszerű mese. Szerettem kislányként. És nagyon szerettem olvasni a gyerekeimnek. Imádom Csipike klasszikussá vált, kedves és megmosolyogtató meséjét, zseniális humorát. Felnőttként úgy hisszük, hogy kinőttük a mesék egyszerű világát. Pedig ugyanazokat a köröket futjuk, mint a mesebeli hősök, csak már más és más színpadon. A mesék a szívhez beszélnek.  A gyerekek hallgatják a mesét és lassan-lassan elringatóznak annak varázslatos világában. A mese hatni kezd és képek elevenednek meg belül.  A képekben ki nem mondható érzések és érzetek rejtőznek el és finom lenyomatokat hagynak a lélek terében. A gyerek ebből merít majd, mint mély kútból, amikor a saját kis életében tapasztal hasonlót. A hasonlóságot ő még nem tudja, értelemmel fel nem foghatja, pusztán „csak” érzi. Felnőttként más mesét hallgatni vagy olvasni. Már hozzászoktunk, hogy értelemmel, ésszel közelítünk mindenhez, és a szívünk jobb esetben is csak másodhegedűs. De a mesék bűvkörükbe vonnak és egyszerre mozgatják meg a gondolatainkat és érzelmeinket. Lehetőséget kapunk tudatára ébredni olyan igazságoknak, olyan felismeréseknek, amik mindennapi bonyolult ítélkezéseink és megrögzüléseink szövevényes hálójában már szinte el is vesztek, fonalak sűrű hálójába szorultak. De a saját, megélt tapasztalataink és a mese tanulságai itt-ott összecsengenek és a felismerés örömmel tölt el: Hiszen ez ismerős! Mindig is tudtam! Hogy lehet, hogy mégis megfelejtkeztem róla?!...

De lássuk csak Csipikét!

„Nélkülem az erdő nem is volna erdő, hanem csak pagony és csalit. Hiszen én ébresztem a Madarat és a Vadméheket, igen! Vadmalac, az Ebadta, már rég elpusztult volna gyomorgörcsben, ha én nem lennék! Kérdezd meg Kukucsit, a Botfülűt, mi lenne, ha nem ellenőrizném a túrásait!...És kérdezd meg Csigabigától, ki hagyja jóvá a lakásépítkezést? Mit gondolsz, a szúnyogok zümmögnének esténként, ha én nem inteném: „Na most!” Hát így áll a helyzet….”

Csipike egy kedves és jóravaló törpe. Minden helyén van az életében és gondja van rá, hogy mindez napról napra így is legyen. Rendben tartja magát, rendben tartja a környezetét, fáradhatatlanul és odaadóan végzi munkáját, fontossága teljes tudatában. És neki is helye van a világban. Az erdő, ami „nélküle talán nem is volna erdő”, és az erdő lakói azok, akikhez tartozik. A madár Madár, a nyúl Nyúl és a bükkfa az Óriásnagy bükkfa. Ez az erdő nem csupán egy erdő, hanem Az az erdő, ahová ő tartozik. És az az erdő, ami őhozzá tartozik. Egyszóval Csipike világa kellemesen kerek, és ezt a teljességet számára a „minden rendben” boldogító tudata adja.

A Kalium carbonicum homeopátiás szer hasonló szellemi, vagy energetikai mintázatot közvetít, rejt.  A Kálium carbonicum egy ásványi eredetű anyag, egy só, régies nevén hamuzsír. A homeopátiás Kálium carbonicum gyógyszerképének esszenciája szerint az ilyen alkat számára nagyon fontos a rend. Kitartóan és odaadóan követi a szabályokat, előírásokat, rendszeres, alapos, és legfőbb hivatásának véli, hogy rendet tartson maga körül, fontossága teljes tudatában. Jan Scholten, korunk egyik kiemelkedő homeopata gyógyítója a periódusos rendszer elemeit kezdte homeopátiás szempontból értelmezni: témákat és csoportokat állított fel. Az ásványi eredetű szerek, sók komponenseik szerint különböző témákat jelenítenek meg. Az ő értelmezésében a karbonátokhoz az alábbi hívószavak társíthatók: értelem és érték, önértékelés, méltóság, munka, apa. 

„Csipike ráébredt a rideg valóságra. 

 –A kötelesség több, mint az élet! - mondta, felállt a Nagy Kőre, és irányítani kezdte a gyarapodó pisztrángforgalmat.” 

A káliumot is tartalmazó szereknek közös jellemzője pedig a csoporthoz, közösséghez tartozás vágya, illetve ennek kiemelt fontossága az életükben. Szívesen és odaadóan tevékenykednek egy közösségért, legyen az a családjuk vagy egy munkahelyi csapat, egy egyesület vagy baráti kör. Függenek is a csoporttól, fontos számukra, hogy megéljék odatartozásukat. Szeretik kontroll alatt tartani a dolgokat és eseményeket, az értelem rideg kontrollja alatt, amely a biztonság illúzióját adja. Ritkán adják át magukat az érzelmeiknek. Egy érdekes és megmosolyogtató tünet is mesél erről: a Kálium carbonicum alkat a legkevésbé szereti, ki nem állhatja, ha csiklandozzák, különösen a talpán. A játékos, érzelemmel telített helyzetek, amelyben a kontroll elvesztéstől lehet tartani, nem neki valók. Minden panaszuk hajnalban, 2-3 óra között romlik, amikor a mentális kontroll lazul a féléber, ébredő, álmos állapot alatt, és az elfojtott lelki, érzelmi tartalmak megelevenednek. A kalium szerek másik jellemző tulajdonsága a szorongás, ami szintén a kontroll és a vélt biztonság elvesztésének félelméből ered. A szorongást kifejezetten a hasukban érzik, a solar plexus, azaz napfonat környékén. Az alkat jellegzetes panasza ez. Érdekes, de a napfonat jelentőségéről és szerepéről böngészve rögtön az alábbi pár sorhoz jutottam: „A napfonat csakra azzal az óriási örömmel kapcsolatos, amely az embert akkor tölti el, ha ismeri saját különleges, és mindennel összekapcsolt helyét a világegyetemen belül.” *A Kalium carbonicum alkat, ha kompenzált, azaz nem kibillent állapotában van,  akkor olyan, mint Csipike, a boldog törpe, akinek helye van a világmindenségben és van egy közösség, akihez tartozik. A hely és a közösség az ő megtartó ereje, és ezt a kincset ő kitartó szolgálattal őrzi. A Kalium carbonicum alkat nagy „kísértése”, hogy a rendet az öröm fölé helyezi, és ezáltal dogmatikussá, merevvé válik. A biztonság fontosabbá válik az örömnél. A ragaszkodás, a rutin, a megszokás pedig fontosabb lesz az élménynél. Az ész kontroll alatt tartja a szívet. A rend és az öröm együtt: harmónia. A rend előbb-utóbb üres lesz öröm nélkül, merev és élet nélküli. Bóna László így foglalja össze a Kálium carbonicum alkat világlátását egyik könyvében: …”Szeretné érezni, hogy ő csinálja azt, amitől rendben lesz a világ. Nem is a jó a fontos, hanem a rend. Ha minden rendben van, akkor jó is lesz minden. Akkor lesz önértékelése, önbizalma, ha érzi, hogy őrzi a rendet. Megfeszített, állhatatos munkával.”

 A káliumok, mint írtam, szorongó alkatok. A szorongás valójában egy kitartó agyalás, agymunka egy olyan helyzeten, amit jelenleg, valóságosan nem lehet megoldani. A szervezet mégis tényként kezeli az értelem által közvetített igényeket és a gyomor sósavat kezd termelni, a nyálmirigyek szintén aktívabbak lesznek. A test így próbál meg felkészülni arra, hogy valamit meg kell oldani. És a megoldás része, hogy valamit képesek legyünk bekebelezni és megkezdeni annak feldolgozását. A kálium élettani szerepe beszédes: „A kálium a makroelemek közé tartozik, vagyis olyan ásványi anyag, amelyre a szervezetnek naponta több száz milligrammos vagy grammos mennyiségben van szüksége.” -tehát az emberi test működése szempontjából igen fontos jelentőségű. „A káliumra szükség van a vércukorszint szabályozásában, illetve anyagcseréje szorosan kötődik a szervezet vízforgalmának szabályozásához. Szükséges a gyomorsav termelődéséhez, és számos enzim normális működéséhez is.” **A kálium élettanilag is szabályozó szerepű. A szervezet vízháztartásához is köze van, kontroll alatt tartja a „víz” elemet, ami szimbolikusan az érzelmek áradásával analóg. A Kalium carbonicum alkatra jellemző a vizenyősödésre való hajlam (például a felső szemhéj táskás duzzanata).

Érdekes tünete, jellemzője még a Kalium carbonicumnak az édessségek iránti erős vágy. Egy olyan alkat, aki mereven, feketén-fehéren, látszólag érzelemmentesen „funkcionál”, mégis ott rejtőzködik lényében a vágy arra, ami az ő mintájában inkább hiányként van jelen: az édes, a bohém, a könnyed, a szertelen, a kényeztető, az érzéki. Mi másban is ölthet testet jobban ez a tapasztalat, mint egy krémes-édes csokoládéban, süteményben…

És mi történik a mesében Csipikével, a boldog törpével? Nem sokkal több, mint ami megtörténhet az életben. Kecskebéka alakjában Csipike boldog világába hívatlanul és otrombán belép a gúny, a bántás, és kísérői, a kétkedés és harag. Pszichológus szemmel: a trauma. Csipike egész addigi, ártatlan kis világa kérdőjeleződik meg. Talán felesleges az a sok-sok munka és szorgoskodás? Talán haszontalan vagyok?  Talán nem is vagyok olyan fontos, mint gondoltam? A barátaim nem is a barátaim? Csipike boldog kis világa összeroskad, csalánlevelet tűz a kalapjára gyöngyvirág helyett és életében új fejezet kezdődik. Gonosz lesz, „példátlanul gonosz”.

Hát, ha így nem, majd úgy. Azért is megmutatom, hogy én irányítok mindent! Rend lesz, de ezentúl másképp! Nem szolgálattal, hanem uralkodással, rettegésben tartással és némi hazugsággal…Itt jön a képbe Rettenetes Réz úr, az erdő réme. Aki ismeri a mesét, már most tudja, hogy Réz úr, mint végül kiderül, nem más, mint egy kilincs. De az erdő barátságos és kedves kis lakói sokáig nem tudják és a maga okán mindenki más miatt retteg tőle.

Végül persze minden szépen a helyére rázódik, rendbe jön… ahogy a mesében illik. Csipike kezdetben furcsa megrészegültségben élvezi harag fűtötte hatalmát, de helyzete egyre szorongatóbb lesz.  Megszégyenül, de meg is bánja gonoszkodásait.

Fodor Sándor, a szerző a fejezet végén így beszél Csipikéről: „Amíg gonosz volt, példátlanul gonosz és az erdő réme, senki se mosolygott. És ez volt az a bizonyos valami, ami netovább óta hiányzott neki. Elhatározta, hogy ha megindulnak a kitartó esőzések, helyenkint zivatarokkal, új mesét mond Madárnak és Nyúlnak. Arról, milyen szörnyű dolog az, ha valakire nem mosolyognak.”

Az erdő újra mosolygott Csipikére. És Csipike is újra mosolygott. A valódi mosoly a legközvetlenebb híd két fél között. Csipike újra átélhette, hogy tartozik valahová. Az erdőbe, vagyis Erdőbe tartozik, mert ott van dolga. És madárhoz és nyúlhoz, vagyis Madárhoz és Nyúlhoz is tartozik, a barátaihoz, és a sok-sok kedves kis erdőlakóhoz, mert az ő kis élete hozzájuk kapcsolódik, és velük van dolga. Hiszen, ahogy Tamási Áron szállóigévé vált mondata szól: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.

 

*https://rejtelyekszigete.com/napfonat-csakra

**https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/5792/a-kalium-elettani-hatasai