Homeopátia, mondd, hol a helyed?

Homeopátia, mondd, hol a helyed?

(Helyzete hazánkban, a gyógymód előnyei és korlátai)

Magyarországon, az 1990-es évektől kezdődően ismét elérhetővé vált a homeopátia, mint kiegészítő gyógymód. Kezdetben csak kis szakmai közösségek körében terjedt, akik maguk is külföldi, orosz, német vagy osztrák gyógyítóktól kapták az első ismeretanyagokat. Később Egyesület alakult, szakmai könyveket adtak ki, szakmai képzések indultak. A homeopátiás gyógyszerek hatóság által engedélyezett készítményekként patikai forgalomba kerültek, egyre nagyobb ismertségre tettek szert. Reklámok és információk lettek elérhetőek a homeopátiás szerekről. Ugyanakkor az emberek megszokták, hogy ha a patikába betérnek, kapnak fájdalomcsillapítót a fájdalmaikra, altatót, ha hajnalig forgolódnak, vagy vérnyomáscsökkentőt receptre, és még sok egyebet. A gyógyulni vágyó már hozzászokott, hogy mit várhat a gyógyszerektől. A homeopátiás szerek azonban egy, - a konvencionális orvosi, gyógyszerészi elvektől jelentősen különböző -  gyógyító eljárást képviseltek, melyet egy merőben más betegség-egészség szemlélet, más tudományos háttér, eltérő gyógyszerelőállítás és gyógyszerjavaslat jellemez. Fontossá vált, hogy ezekkel a terápiás különbségekkel a páciens is tisztába legyen, legalább alapszinten, hogy a homeopátiás gyógyszer valóban a gyógyulását szolgálhassa. Sok-sok ismeretterjesztő és könnyen kezelhető információs anyaggal együtt, és azok ellenére a homeopátiás szereket nálunk még mindig kevesen és kevéssé ismerik. Szakmai elfogadása vegyes, egyfelől nyitottságra talált, jelentős hazai szakmai közösséget kialakítva, egyetemen is oktatták, másfelől a konvencionálistól nagy mértékben különböző elvei miatt vitákat is kivált.

Vajon hová tegyük a homeopátiát? Ahhoz, hogy a helyét megleljük és megértsük, érdemes látni, miféle terápia is ez.  A homeopátia  a komplementer (azaz kiegészítő) orvoslás egy ága. Diagnosztikája egyéni, eltér a hagyományostól: a megszokott orvosi gyakorlattól teljesen idegen, hogy itt ugyanolyan klinikai diagnózis esetén különböző gyógyszert is adhatnak, más esetben ugyanaz a szer lesz alkalmas két különböző betegséggel diagnosztizált egyén esetére. Ez azért van így, mert a homeopátiában a betegre és nem a betegségre választják a gyógyító szert. Gyógyszerei természetes eredetűek. Az egész ember testi-lelki állapotát nézi és annak figyelembevételével tesz gyógyszerjavaslatot, vagyis holisztikusan gyógyít. Leginkább információs terápiaként határozható meg. Nagyon találó még az ingerterápia vagy regulációs (szabályozó) terápia megnevezés. A tudománytörténetben már számos előd fogalmazott meg olyan elveket, mely szerint a szervezet képes és törekszik is önmagát gyógyítani.

„Maga Hippokrátész is foglalkozott a pátosz és a pónosz kérdésével, és arra a megállapításra jutott, hogy a betegség nemcsak szenvedést (pátosz) jelent, hanem erőkifejtést (pónosz) is annak érdekében, hogy a test visszaállítsa épségét. John Hunter (1728–1793) ezt úgy fogalmazta meg, hogy a sérülés maga igyekszik meggyógyítani önmagát.Claude Bernard (1813–1878), a kutatómedicina egyik úttörője abban látta az élőlények egyik fontos tulajdonságát, hogy külső behatások ellenére is fenn tudják tartani belső miliőjük állandóságát.Walter Bradford Cannon (1871–1945) bevezette a homeosztázis kifejezést, mely az élőlények egyensúly fenntartó képességét jelöli.”http://semmelweismuseum.hu/az-izgalom-biologiaja-selye-janos-es-a-stresszelmelet-dimenzioi/

A homeopátiás gyógyító szer feladata így abban áll, hogy a szervezet saját öngyógyító folyamatait szabályozza, beindítsa. Ezzel szemben a  konvencionális orvoslás és gyógyszerelés, ha nem is kizárólagosan, de többségében a hatás-ellenhatás elvére teszi a hangsúlyt, tüneteket szüntet és eltüntet, biokémiai szinteken értelmez és avatkozik be.

Mi következik ebből?

Mindkét törvény, a hatás-ellenhatás és a hasonlóság törvénye is működik: jól megfigyelhető és tetten érhető a mindennapjainkban. Például, ha egy rakoncátlan gyerkőc a piros ellenére akar lelépni a járdáról az útra, az anyukája ösztönösen visszarántja. Hatás-ellenhatás. Nem gondolkozunk közben, hogy vajon meg fog -e rándulni a válla, nem magyarázunk, nem óvatoskodunk.  Napjaink orvostudománya élen jár a sürgősségi esetek megoldásában, a műtétek, a sebészeti megoldások, az indokolt esetben adott antibiotikumok komoly veszélyekből „rántják” vissza a rászorulót.

A homeopátia finomhangolást végez. Ha a test libikókája kibillen az egyensúlyból, egy olyan enyhe, ám határozott ingert ad, amellyel a szervezet ismét visszatérhet az egyensúlyi állapotba, mindaddig, amíg a szervezet öngyógyító képességei ki nem merülnek, amig a test, a testet átható életerő reakcióképes. Itt húzható meg a határa a homeopátiás kezelés lehetőségeinek. Ennek értelmében a homeopátia nem alkalmas anatómiai károsodások esetén, különböző hiányállapotokban vagy salaklerakódások esetén, életveszélyes, sürgős sebészeti ellátást igénylő esetekben, vagy ha súlyosan kimerült az immunrendszer. Továbbá a homeopátiával való gyógyulás figyelem és időigényes folyamat, különösen krónikus (hosszan tartó) betegségállapotok esetén, és kulcsa a megfelelő szer megtalálása, amelyhez a gyógyulni vágyó aktív közreműködése és adott esetben türelme is kell.

Mindezek értelmében az integratív orvoslásban a homeopátia szerepet kaphat, mint kiegészítő (komplementer) gyógymód. Mivel lényegesen kisebb mellékhatás-kockázatokkal jár, alapvető homeopátiás ismeretekkel, gyógyszerészi javaslatra házipatika jelleggel, kiegészítő kezelésként otthon is alkalmazható, kisebb (akut) megbetegedésekben. Krónikus betegségállapotokban a szerválasztás már homeopátiás szakember feladata.