eskarita blogja

Az utca, amin reggel végigmegyek…

 

Ami a szívedet nyomja (kortárs svéd gyerekversek)

című kötet verseinek nyomán:

 

Az utca, amin reggel végigmegyek,

olyan álmos, mint magam,

ballagok, egy eltévedt napsugárral

talán találkozok.

Jegypénztár, lépcső lefelé,

másfél földalattinyi tömeg,

néhol egy ismerős arc feldereng.

A „kis sárga”, amin reggel utazok,

csak néha romlik el,

iszonyúan nyikorog, főleg a kanyarban,

és amikor a Deák teret éri el,

újra felébredek.

Latin szavak, Julius Caesar,

fizika képletek, bocsánat,

de ily sokaságban nem csoda,

hogy a lábára léphetek.

Hetek és hónapok, Ferenc körút,

kiszállás, mozgólépcső,

közömbösek, fáradt munkásemberek,

kövér diplomaták, magoló diáklány.

A metróban, mint egy kiáltvány:

”Whiskast vegyenek”.

Galambos zóna, vigyázat, kérem,

talán a feje tetejére éppen…

Megúsztuk, menjünk csak tovább,

És még tovább, és még tovább…

 1993.

 

A kötetből pár kedvenc:

Siv Widerberg:

SÓDERPARTI

Daniel,aki az osztályunkba jár,

a vacsorát Sóderpartinak hívja.

"Sódert esztek vacsorára?"- kérdeztem egyszer

(mert szerintem ez a Sóderparti olyan lükén hangzik).

"Frászt" mondta Daniel,"húst eszünk,

és mindenki nyomhatja a sódert,

és senki se mondja, hogy fogd be a szád,

és mindig kipakolhatod, ami a szívedet nyomja”

mondta Daniel és nevetett.

Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti.

De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen!

Nálunk csak olyan közönséges Vacsora van.

 

Siv Widerberg: BÉLYEG

Bélyeget gyûjtöttem.

Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyűjtök bélyeget.