Ica, a gerlice

eskarita•  2024. február 4. 16:02  •  olvasva: 74

 

Ica, a gerlice

 

Hol a szalma? Elveszett!

Szélnek eredt! Most mi lesz?

 

Fészek készül diófára,

Diófának de jó ága

tetejébe, karikába,

oda kéne szalma szála.

 

Ica, a gerlice kétségbe van esve.

Nem vicc, hogy a szalmáját

szemtelenül, pimaszul

a szél elszelelte.

 

Most mi lesz?

Most mi lesz?

 

Hát, ha nincs a szalma,

szánj meg, te jó gazda!

Adj egy marék madzagot!

Kibogozom, lehorgozom,

az alját meg kifoltozom. 

 

Nem adok!

Nem adok!

 

Ica, a gerlice lógatja a csőrét,

fűnek, fának, lónak és bogárnak

panaszolja, siratja

szörnyű nagy keservét.

 

Most mi lesz?

Most mi lesz?

 

De a szél, a galád

elszégyelli már magát,

majdan három pelyhes sorsa

a szeles és szenvtelen

lelkén száradna.

 

És a gazda se volt rest,

Beismerte egyenest:

nem járja, hogy szegény pára

kint maradjon a sorsára.

 

Így azt fújták,

Így azt mondták:

 

Fészek kell a diófára!

Fészek kell a diófára!

 

1997.

 

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!