Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Esti merengés
eskarita• 2024. április 12. 20:41 • olvasva: 101
„Te győzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
Hullámaidba lépek.
Tünődve benned görgetik
Fakó szívüknek terheit
A hallgatag szegények.”
Pilinszky János
Esti merengés
Szellő hajtja kint a fákat,
bent borong az este…
Egy kopott kis hangulat
szív-alagutat keresve
tévelyeg. Bolyong, szédeleg.
Milyen megfoghatatlan!
Rímek között botladozva,
esetlen foglalatban…
Úgy csavarnám helyére!...
Vágynám, hogy törékeny létünk
villanykörtéje ismét felragyogjon…
valami igazán, színnel sziporkázó,
szívmeleg fényt hozzon…
Lelkünkre ne égjen sötét korunk!
Ott vakon tapogatunk a semmibe,
elveszve emberi gyarlóságaink
és gyarló emberségeink
kanyargós útvesztőibe’.
Későre jár, az álom lassan,
fondorlatosan megtalál.
Íme, egy másik világ kapuja vár.
Lebben a lélek, a test pihen. Az agy,
ki tudja, éjjel mennyi mindent
összerak, szétszed, összerak.
Pihenj hát, fáradt test,
lélek, szálldoss, szenderedj!
Járd be gondok és vágyak
kódolt labirintusát, éld át,
éjről-éjre, öntudatlan,
nappal teremtett világod
rejtélyes metamorfózisát.