Életjátékok

Életjátékok

 

Gurult, pattant és megint gurult, úgy játszott velem,

mint piros, pöttyös labda régen, játszótereken,

magasra repült, az ég felé, csak hogy elkaphassam,

majd lepottyant a bokrok közé, hogy újra felkutassam.

 

Részleteire szétesett, mint gonddal épített kártyavár,

hogy csalódásom halmain az élek széle újra már

remegő kézzel, izgalommal simítson ismét tornyokat,

s ha megáll, akár egy pillanatra, beteljesítse álmomat.

 

Apró darabkák illesztésén fáradt legközelebb a szem,

kirakózott velem az élet, középen ültem, azt hiszem,

köröttem sok-sok tarkabarka, szétszéledt darab

azon töprengett, ugyan hol van közöttük kapcsolat.

 

Végül a dobozban találtunk egy régi ugrókötelet,

ketten hajtották, ám aki bent állt, feszülten figyelt,

mert sok közt egyetlen volt csak a kellő pillanat,

hol ugrás és kötél e táncos játékban maradt.

 

2024. Január.