Anya

“elolvadt a világ, de a közepén,

anya ül és ott ülök

az ölében én” (Zelk Z. : Este jó)

 

 

Anya

Sürgésben-forgásban,

Sűrű jót-akarásban,

fürödtem fényedben,

melegedtem lényedben.

Nevettem mosolyodban,

jót aludtam karodban,

szépeket álmodtam,

félve fel-felriadtam.

Köztünk napi csivitelés

sosem lehetett elég…

de

Látod -e? … rég felnőttem …

Féltésed tán kinőttem?!

Hátad íve már meghajlott,

néha alig hallod hangom,

lábad lépte egyre gyengül,

szíved mégis, mindig pendül:

hogy csak adj, adj,

és adj még magadból,

hiába, fáradt öregkor:

Anya vagy. Az én anyám!

Drága, drága Anyukám!

2024. május.