ősz

Betakarja köd a tájat, 

mint menyasszony arcát fátyla.

Rejtélyes lesz közel s távol

oda lesz a nyári mámor.

Fecskék gólyák már elszálltak 

itt maradtak fák a házak.

Néznek ránk, mint csupasz vásznak

miről lefolyt nyár varázsa.

Hűvös lesz a hamar sötét

kandallóban száraz fa ég.

Felmelegít, másként látunk

szebb lesz az ősz a világunk.

Pohár borral összebújva 

a parázson elbambulva.

Emlékezni ifjúságra, 

szerelemre, boldogságra.

Elfeledni sok-sok ráncot 

az elfolyó ifjúságot.

Deresedő hulló hajat

nehezedő végtagokat.

Nem gondolni télre, fagyra

az elmúló szép tavaszra.

Hisz nyár tüze bennünk izzik

lelkünk ifjú nem öregszik!