Őrület vagy valóság

Őrület és valóság 

vékony határán táncolok.

Múló napokkal versenyt futok.

Mindennapok forgásában 

agyam zúgó fogságában.

És az élet semmit sem mutat

csak rácsokkal körülvett utat.

Kitörni innen odébbállva,

de a rácsok, mint szilánkok

elzárják a kinti világot.

Mint vak ablak előtt állva

elképzelni a kinti tájat.

Szépnek látom vidámnak.

Vajon én, vagy a világ 

van bezárva ?

Agyam fogaskerekei között

őrlődő tézis hegyek mögött

gyullad e fény, hogy szétáradjon

e bizarr teremtett glóbuszon?

Vagyok, aki lettem 

érzékeny  szenzor a lelkem.

Célkereszt közepén állok. 

Köröttem felajzott vadászok.

- Lőjetek!- kiáltok.

És meggyötört lelkem,

mint ablakot kitárom...