Magány

Fáradtan ébredsz fel a hosszú éjjel után,
kicsit még fekszel, mert hideg a lakás,
megjött már az ősz és vele a magány.
Átnézel ágyadnak másik felére hol
nemrég még társad pihent, 
de Ő már nincs ott veled.


Végigjárja tested a remegés szele,
miért, kérded ,de válasz nincs vele.
Elment, elhagyott az önző csapodár,
mert teher volt neki a kihívás.
Egyedül maradtál az őszi hideggel
és a szomorú fájó szíveddel.


Elmúlik majd az ősz s jön a hideg tél, 
egyedül hosszúak lesznek majd az esték.
Sokat gondolsz még hűtlen kedvesedre,
Kitől eszed elzárkózik,mert ő a józan
de szívedben még harc dúl, agyaddal 
küzd rendületlen.


Ám ,ha megéred jön majd a tavasz,
és az új élettel megjöhet a vigasz.
Lehet elfelejted siratni a régit,
és e színes kavalkádban mit a tavasz 
áraszt a boldogság madara,
újból válladra szállhat.