erzsebet10 blogja

Vers

erzsebet10• 2014. szeptember 12. 15:07

Unokámnak

Kicsi lányka ,ha meglátlak a szívem

öröm tölti be mert oly szép és kedves vagy

apró fürtjeiddel csilingelő nevetéseddel,

piciny karod ölelésével mint tündér mese.

Köszönöm Istenem ,hogy nekem adtad fiamat

ki ezzel az érzéssel megjutalmazhatott.

És mellé egy társat olyat kitől

jobbat egy anya nem is várhat.

Kicsi unokám ki még bontogatja

mint madár a szárnyát,kívánom

magasra repüljél és soha le ne essél.

Mosolyogj mindég, hogy a rideg

szívekben is gyúljon melegség.

Soha ne légy önző, gőgös csak a szeretet

legyen mindig mi betölti szívedet.

Mosolyogj sokat vidáman nevess,

és bú csak ritkán érje kicsinyke lelkedet.

Szólj hozzá!

erzsebet10• 2014. szeptember 12. 12:28

Sok eső esett az éjjel,
vízcseppek csillognak
a hulló levélen ,
mintha siratnák a
leeső színes ruhát.

Ne sírjatok kedves fák
mert már megtettétek
az mit a természet
tőletek megkíván.

Tavasszal virágba
borultak a csupasz ágak,
mosolyt hozva mindenki
arcára.

Méhek hadai zümmögve
porozták virágaid
nem győzve gyűjteni
édes nektárjaid.

Azután felvetted zöld
palást, min még
egy-egy virág kacéran
billegette magát.

Majd eljött a nyár
és a meleg, nem bántad
ha a lombod alatt
egy-egy elfáradt
vándor megpihent.

Közben te kis hamis,
őrizted titkaid,
levelek közt csendben,
megbújva nevelted
kincseid.

Ágaidra kis fészkek
épültek, benne madarak
kikkel szövetkezve
a szállásért cserében,
termésed a férgektől
megvédve.

Mint egy pillantás,
az ősz oly gyorsan
belopta magát, a sok
kismadár kiröpült ,de
addigra termésed is
új gazdára várt.

Örömöt szerezve
állatnak, embernek
elrakva terméseidet,
hogy az újig,
odúba, kamrába
őrizze meg.

És te, mint Hamupipőke,
mikor hercegnő lesz,
átveszed ruhád, mit festő sem
tud színesebbre festeni tán.

Elbúcsúzol egy kis időre
leköltözik lelked mélyen
a földbe, hogy tavasszal
ismét új erővel,kezdődjön
ez a csodás körforgás.