erzsebet10 blogja

Kopog az eső az ablakon monoton,
mint a szíved esti alkonyokon.
Szomorú a hangulat, egyhangú
mit az ősz hozott, leszállva a balkonon.
Kedved sincs kelni mikor
a harang kondul  a templomokon.


Fázósan bújsz melegebb ruhába,
ablakon keresztül nézel a világra.
Fázós madarak készülnek az útra.
gyülekeznek sorban a fecske a gólya,
hosszú lesz nekik a túra.


Rövid volt ez a nyár már elmosta 
az eső,jön a zúzmara a hideg a meleg 
fejfedő.Jó volna elmenni nekünk is 
repülni ,valahol délebben megmelegedni.


Mivel ezt nem lehet készülünk a télre,
betakarítunk, eltesszük amit csak lehet, 
hogy télen elővegyük, mit a nyár üzent.
Egy kis jó befőtt és már is jön a rege.
Mi is történt mikor szedtük ezt?

Miért-e vonzalom

Megharcolt már ezért a prédáért.
Sok csatát vesztve, de végül
a háborút megnyerve.
De vajon megnyerted?

Viszi is mint a véres kardot,
hogy lássák megfogta, és nem
is ereszti koncát.
Otthonról folyton elcibálja
hogy mindenki meglássa.

Azt hiszed te kis naiv megáldozik,
aztán megváltozik?
Az ki eddig csak a 
ösztönének, hazugságban élt.
Tévedés ez kedves!

Ki rossz volt életében, 
és csalt annyiféleképpen.
Megváltozik egy ölelésben,
mikor mindez a vérében!

Hidd el gyorsabban szabadul,
mint a hajtincs mi visszalapul.
És ordíthatsz, de megérdemled
mert arra vágytál ki csak használt!

Életem legnagyobb hibája,

Borús az idő bánatos. 
Mint a lelkem levert,
szomorkodó, letargiás.


Melankolikus dallamok.
Boldogtalan szöveg.
Fakad ki belőlem,
e siralmas időben.