erzsebet10 blogja
VersAz ész és szív harca
Milyen gyenge is tudatos eszed,
mikor a szív szeret mindig ő vezet.
Hasztalan minden értelmes logika,
ha szerelmed látod lefagy az agy.
Lehet nagy az intelligencia,
mindig az a győző, miben nincs ráció.
Hiába a sok fölös szürkeállomány,
lehet magas az IQ, a szív az úr!
A tört szív párja
Már az első találkozás is olyan volt veled,
mintha mindig is te lettél volna a másik felem.Egymásra nézve tudtuk mit gondol a másik, beszélni se kellett csak a szemedbe látni.Mit egyikünk kezdett befejezte másik.Egy percig sem volt kétség afelől, hogy -e kapcsolat már sikerült.Az első csók mit a Duna parton adtál,beleremegtem, és szinte elvesztem a Duna fodros habján.
Január volt ,de az idő enyhe, sa szívem ott benn égett, mint nyári melegben.Még vibráltak a szilveszteri fények,olyan mély-e kép ,hogy még mindig érzem.
Most hogy nincs már itt velem a másik felem, úgy érzem nincs is életem.Nincs mit keresni ebben a világban, félemberként élni silányan.
Ez a fél nem tud már örülni, vidáman nevetni ,játszani, szeretni,szabadon repülni.Nem maradt már neki csak a bánat, mert elveszett a törött szív párja.
Magány
Fáradtan ébredsz fel a hosszú éjjel után,
kicsit még fekszel, mert hideg a lakás,
megjött már az ősz és vele a magány.
Átnézel ágyadnak másik felére hol
nemrég még társad pihent,
de Ő már nincs ott veled.
Végigjárja tested a remegés szele,
miért, kérded ,de válasz nincs vele.
Elment, elhagyott az önző csapodár,
mert teher volt neki a kihívás.
Egyedül maradtál az őszi hideggel
és a szomorú fájó szíveddel.
Elmúlik majd az ősz s jön a hideg tél,
egyedül hosszúak lesznek majd az esték.
Sokat gondolsz még hűtlen kedvesedre,
Kitől eszed elzárkózik,mert ő a józan
de szívedben még harc dúl, agyaddal
küzd rendületlen.
Ám ,ha megéred jön majd a tavasz,
és az új élettel megjöhet a vigasz.
Lehet elfelejted siratni a régit,
és e színes kavalkádban mit a tavasz
áraszt a boldogság madara,
újból válladra szállhat.
Az elveszett fény
Már látom az alagút végén
a fényt, úgy érzem kicsi vonatom mindjárt kiér.Egyszer csak lassul és kereke leáll, és ellepi a köd, az alagút bejáratát.
A kicsi motor próbálkozik,pöfög még, egy kettő.De feladja, kevés az erő.
Csak áll ott a ködben, némán, meredten pedig egy sóhajnyira a fény.
Ha elérné, talán be is indulna ez a kicsi gép.De itt maradt némán.
Berozsdállik és a fénytmár csak akkor látja, mikor ezt mutatja az álom szárnya.
Életem boldog szakasza
Életemben egy szakasz,
úgy indult mint mesében, a boldogság tava,mit ha elérsz a rossz megszakad.Jött, és rózsaszín lett a világ,minden mit eddig csak űr voltés hiány,eleven volt és úgy hittem szilárd.
Öröm ,szerelem ,egy társ ki lesi gondolatod, azt hitted életed alkonyán, mind ezt megkapod.
Nem volt bennem kétely csak mámoros öröm és minden szavam az volt a sorsnak, KÖSZÖNÖM!
Szép volt ez az idő, jó emlékezni rá.csak, hogy az a hiba,a boldogság tava is néha befagy.