erzsebet10 blogja

Személyes
erzsebet10•  2017. május 28. 11:32

Védőangyalom

Néha elveszek itt a mindenségben,

vágyom ölelésre féltő melegségre.

És akkor, mint madárszárny suhan a légben

szeretetet hozva lelkem szegletébe.

Magányos éjszakákon érzem, itt van velem

mint anyai ölelés megértő szeretet.

Picinyke porszemnek érzem folyton magam

kit csak a szél sodor kedvére tova.

Mikor a legmélyebb ponton vagyok

Ő átölel, fülembe súgja: - kelj fel, itt vagyok!- 

Megérint szava erőt ad nekem,

hogy folytassam földi létemet.

Sokan kételkednek, mondják, ez nem lehet

mert bezárja szívüket egy jeges lehelet.

Néha én is hezitálok. Talán mit mondanak 

az lehet az igaz? 

Csak agyamban született e szárnyas alak? 

Mégis úgy érzem, bár magányos vagyok

mikor eljön pillanatom ő itt lesz velem.

Kezemet fogva elkísér hosszú utamon

égi csillagok között együtt suhanunk...


erzsebet10•  2017. május 28. 10:52

Merengő ötéves Majám

Elmerengő kicsi lányka

vajon most hol járhat?

Mi bújik meg ott a mélyben

röpke léted emlékek kútjában?

Milyen képet rajzol

gondolatban agyad?

Talán egy szép tájat

hol sárkányok szállnak?

Smaragdzöld legelőn

egy királyfi vágtat?

Hercegnőként sétálsz

egy soktornyú várban?

Vagy Micimackóval ugrálsz

kézen fogva Százholdas Pagonyban?

Csak remélni tudom,

szép képeken merengsz,

nem valami valós rossz emlék

mérgezi kicsinyke lelkedet…

erzsebet10•  2016. szeptember 1. 11:59

Születésnapomra

Ötvennyolc év majdnem hatvan
sok - sok év mi rajtam csattan.
Érintések íze más lett
szeretet is új formát vett.


Nem sietek úgy, mint régen 
vágyom már a törődésre.
Simogató erős kézre 
oltalmazó melegségre.


Felidézett régi képek 
nappalok és fájó éjek.
Feketén fehéren tények
halványulnak régi vétkek.


Másként nézek már az égre
napra holdra, csillagfényre!
Rakódik, sok régi emlék 
mit szívesen lapra vetnék.


Egyre többen körülöttem
eleveztek más vizekre.
Volt ki után üvöltöttem
sírtam, csendben keseregtem.


Új életek megszülettek
szépen fel is cseperedtek.
Ősök vonása él bennük
kiket régen elfeledtünk.


E nap ne legyen, szomorú
csokrot kapok nem koszorút.
Kis unokám szeme fénye
éltet engem egész lénye.


Boldog vagyok hív az élet
láthatok még sok-sok szépet.
Vár rám csodák palotája
életem bakancslistája.

erzsebet10•  2016. június 3. 17:40

Évszakok

Unokám szemébe nézve ott a tavasz
mi mindig visszatér új csodát fakaszt.
Millió virággal hoz napsugarat,
életet varázsol hótakaró alatt.


Hangja csilingel, mint jég alól előtörő
hegyi-patak mi örömében folyton rohan.
Buzog benne tudásvágy az életerő
minden elvetett szó, tudássá fogan.
 
Fiam nyár őszi termést előkészítő.
Gondoskodó fészket építő, szépítő
Időnként még forrófejű, robbanó,
dacos, vitatkozó, vihart kavaró.


Néha érezni a megfontolt kései nyár
megnyugvó, letisztult féltő gondolatát.
Oltalmazó szárnyakkal védi családját,
szorgalmas méhként mindig tele a kaptár.


Én ősz vagyok ki még nem teljesen érett
még forr, mint édes must szüret idejében.
Mint zavaros újbor mi letisztulni vágyik
télen pohárba öntve nyárról dudorászik.


Csapongok, mint madár ősz idejében
még maradna, de fázik reggel hidegében.
Mint falevél mi megtévedt s bár még élne
mégis sárgán hull nyár zöld gyepére.


Szüleim a tél őrzik a szeretet tüzét.
Hozzájuk betérve melegség vesz körül.
forró tea, sütemény elűzi a nap dühét.
Beszélgetve múltról az idő röpül.


Mindig akad ölelés a testnek jó szó léleknek.
Rájuk nézek, tudom, gazdag vagyok, mert léteznek.
Szemükben ott csillog minden évszak melege,
ez a négy évszak együtt a természet remeke.




Boldog vagyok, hogy Isten megadta ezt nekem!


2015.11.13.


erzsebet10•  2014. december 25. 06:21

Boldog Karácsonyt!

Minden Poet tagnak és munkatársnak barátoknak kívánok szeretetteljes Boldog Békés karácsonyt!

 Nagy karácsonyi és poétaölelést: Erzsébet



 

Ady Endre - Karácsonyi Rege, Előadja: Szabó Gyulahttp://youtu.be/QQXp3XLjK3k