erzsebet10 blogja

Gondolatok
erzsebet10•  2020. július 7. 18:43

Sorsfonál

Az életben egy változás

mint felhős égen villanás.

Megszakad a sorsfonál,

törött szilánk szerte száll.


Esik eső meg sem áll

utat mossa mennyi sár.

Tegnap még vagy holnap már?

Hogyan lesz a minden más?


Eljön-e a mindig nyár?

Eső után szivárvány.

Tövisek közt nő e rózsa?

Kezem mindig tövis szúrja.


Az életben egy változás

mint felhős égen villanás.

Megszakad a sorsfonál,

törött szilánk szerte  száll.

erzsebet10•  2020. július 4. 11:57

Vágy

Valami összeköt egy érzés mi már ezer éve a lélekbe költözött,

ott fészket rakott s talán még ezer évig dajkálja a pillanatot.

A test vergődik, küzd, engedné  - menj hisz oly nagy a világ!-.

 A távolság nő egye tovább elmúlt az ősz lassan a tél is tovaszáll.

 Kapuban a tavasz új élet virágok illata. Gondolja a test most jött el a pillanat!

 Ám az érzés ott benn nem enged, hívogat.

 Megszabadulni nem lehet, mint száraz tulipán szirmoktól

miket még nagy csokorban hoztál nekem egy tavaszi reggelen.

erzsebet10•  2020. július 1. 21:10

Szerelem

Érzés tombol, mint vad paripák

belülről rág, mint szú a fát.

Nyakig ér a tél és messze a nyár

fájdalom röpülj égig, mint sasmadár!

 

Most szeress, ne állíts fel képletet.

Szorítsd meg két kezem légy velem.

Őszintén mond, hiányzol, gyere

hallom eltávolodó  léptedet.

 

Ezután kinek mesélsz majd csodát?

Kit látsz, mikor csendesül a vágy?

Őrjít a kopott üres nászágy.

Érzed, a szó súlyát-mit kimond a szád?

 

Érzés tombol, mint vad paripák

belülről rág, mint szú a fát.

Nyakig ér a tél és messze a nyár

fájdalom röpülj égig, mint sasmadár.


2019.01.02.

erzsebet10•  2019. december 20. 18:34

"Kirándulás"

jönnek az ünnepek

egy állomás a vonat benn áll

az ablakában egy leány 

bár kicsit elszállt 

felette a nyár

integet kiállt 

majd jövök

és tatam tatam a vonat halad

felhő ereszkedik 

hófehér fodros mint 

menyasszony ruha

aztán elfoszlik csak a 

sin marad s a gondolat

vigyen a vonat jó messzire

bele a semmibe

beérni néha egy újabb állomásra

meginni egy kávét

mi erőt ad hogy újra beszálljak

aztán indul a vonat tovább

az ablakon benéz a táj 

havas hegycsúcs felett 

kacsingat a nap felhő

úszik a hósapka alatt

mint az oltár mikor azt vártam jön felém

a hajam fodrozza a szél

s a ruhám mint habos felhő szalad

s kitárva karját vár a nap

tatam tatam a vonat tovább halad újabb állomás 

de még nem érzem hogy ez a végállomás


erzsebet10•  2019. december 16. 20:21

Jerikói rózsák

Jerikói rózsaként élünk itt sok ezren bezárkózva,

sodródva, nyájként pásztort követve.

Ugye az nem lehet, hogy a fájdalom kontúrjai

csak nekem rajzolódnak oly élesen?

Egy odavetett csont ne homályosítsa el szemed!

Látod ugye Te is csak még csodát remélsz, 

mert a mesék varázsa agyadban erősen él.

Valamire vársz, mint Jerikó rózsája esőre.

Talán tudod is mi az mitől életre kelhetsz.                     

És mivel csodák csak a mesékben vannak

neked kell tenned, hogy életben, maradhass!

 

2019.04.26.