Erő

erzsebet10•  2024. május 15. 10:52  •  olvasva: 31

Szembe fordulok magammal

meghajlok levett kalappal.

Utamon túl sok volt a kín. 

Acélburkot nevelt a szív!


Tátongó mélység felett

testemből hidat teszek.

Átkelek rajta akkor is, 

ha lehúzna tüskés inda mind!


Orkánok süvítő erdejében

testem vitorlaként feszül

hegyek, tengerek erejével.

Pedig meghaltam legbelül.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

erzsebet102024. május 16. 08:51

@kevelin: Köszönöm, hogy itt jártál, de az nem jó, ha Te is azt érzed! Ölellek!

kevelin2024. május 16. 06:58

Jó vers, tetszik, valahogy én is így vagyok

erzsebet102024. május 15. 19:58

@Mikijozsa: Köszönöm szépen!

erzsebet102024. május 15. 19:58

@S.MikoAgnes: Kedves Ágnes! Nagyon kevés időm van és még attól is kevesebb erőm! Ritkán vagyok itt csak, ha a múzsa súg valamit amit gyorsan leírok. Megtisztelsz, hogy elolvastál! Köszönöm neked!

Mikijozsa2024. május 15. 16:41

nagyon jó, gratula

S.MikoAgnes2024. május 15. 15:09

Erős nő vagy!
2020-ban jártál nálam utoljára, egy téli versem kedvencelted....
Várlak a főoldalon szeretettel...ha gondolod...