Álom

Bekuckózom hozzád kedvesem

szívdobogásod altatóm legyen.

Ölelésed védjen, mint madarat fája

lassan nyugvó lelkem fátyolruhája.

 

Simogasd hajam, mint enyhe szellő

becéző szavakkal mesélj álomfelhőt.

Kuckód melegében majd elszunnyadok

álmaimban a Te hercegnőd vagyok.

 

Magas vár tornyából figyelem lovagom.

Selyemkendővel intek,- itt vagyok-!

Te űzöd, lovad mi tajtékzik nagyon,

majd hercegnőd karodba zárhatod.

 

Összeforr a szánk s vele a lélek

minden percét megőrzi emlékem.

Az álomból lassan feleszmélek,

lovagom elszállt a messzeségbe.