A hegedű

Halk hegedűszót hoz a szél az éjszakába.
Selymes hangja puha sálként jár lelkem zugába.
Mennyi érzés van egy fában, ha szívvel húzza
társa, a hegedű lelke előjön bentről, feledkezve
mindenről, behunyom szemem, az élményt beengedem.

Érzi a szépet a természet is, csatlakozik
a tücsökhad, békák regimentje társul szegődik.
Érzéki, kámforos, pajkos szél játszik a levéllel.
Szétrebbentek a felhők, az összhatás tökéletes,
Csillaglámpák ragyogják be e földi színteret.

Mint egy bájos mesében az árnyak, mind tündék,
zene ritmusára tüll ruhájukkal a füvet fésülték.
Kicsi manók körbeülnek, örömükben bukfenceznek.
Hegedű halkul, elfáradt vonó álmodja álmát.
Lassan egy felhő lekapcsolja a csillaglámpát.