Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A tenger
Draug• 2018. augusztus 4. 20:59
Ha jól emlékszem, tízen hat évesen kezdtem el először írni. Akkoriban elragadott a fiatalság és az ezzel járó fellángoló érzelmek hada, ami ellen harcolni nem lehetett. Írtam érzelmekről, emlékekről, gondolatokról, igazából mindenről, amit úgy gondoltam, hogy érdemes lenne megosztanom másokkal. Sajnos nem volt esélyem nagyon arra, hogy mindent elmondhassak bárkinek is, mivel soha senki sem hallgatott meg végig.
Nem zavart, mikor valaki közbevágott a szavaim semmitmondó, meg nem szűnő folyamába, de bántott a tudat, hogy én képes vagyok mást meghallgatni, más engem miért nem képes? Sok harag gyúlt bennem, harcra vágytam, erőszakra. Megmutatni, beleverni másba, hogy nekem miért is rossz az élet. Rossz lenne?Sok panaszos énekemet írtam már meg, melyek sírva, vagy éppen pezsgő vérrel vetette be magát az életbe, még sem tudtam azt az elemi érzést „papírra vetni” ami bennem szunnyadt. Az érzelmek tengerében elveszve süllyedtem a habok alá, fuldokolva próbáltam a felszínre törni, de végül eltemetett a víz. Süllyedtem hát tovább és tovább, míg a fenékre nem értem, és mint a duzzogó kisgyerek vártam, hogy utánam ugorjon valaki. Az érdekes az volt, hogy végül volt társaságom. Mások is elmerültek és én, mivel már régóta itt vagyok, segítettem nekik elrugaszkodni a fenékről, hogy ismét kidugják fejüket a szabad levegőre. Könnyeket morzsolva néztem végig, hogy nekik sikerült. Megcsinálták! Én pedig lent maradtam. Értem senki nem jön el? Nekem soha nem segítnek? Nem. Nem fognak. Hány lélek veszett volna kárba, ha én nem lököm fel őket? Talán egy sem, talán mind. Talán mindenki ki tud úszni a partra, csak nekem nincs hozzá erőm. Nem tudom már meg talán soha sem. Úgy döntöttem itt maradok. Itt a tenger fenekén, és kérem azt, aki dönt, hogy ne kelljen segítenem másokon.- Nem bánhatsz el mindenkivel, érted? Nem lehetsz ilyen kegyetlen.- S mindig volt valaki. Mindig jött új lélek.Mára már eltűntek a lelkek a tengerből, én mégis itt maradtam. Várjak hát tovább, vagy próbáljak meg felemelkedni? -De az annyi nyűg, annyi teher, nincs hozzá erőm. Nekem mért egyedül kell?-