Erősebbé válni

A koronának roppant súlya van,

Ha gyenge ember hordja,

Belerokkantak már sokan,

Kik léptek dölyfös útra.

Aranyból készült trónon,

Öntelt képpel ülnek,

Amíg az alattvalók,
Egyre tűrnek és tűrnek.

Bridge:

Mi lesz, ha az Igazság,

A nyakadnál egy penge?

Nem a király erős kezű,

Hanem a nép gyenge.

Refrén:

Nem született királynak,

Egy nap mégis színre lép,

Nem született királynak,

Mégis tiszteli majd a nép.

Nem tör kerékbe senkit,

S nem lesz akasztás

Számára a tisztesség,

A legjobb megoldás.

Nem vezérli hatalomvágy,

S hogy zsebeit tömje degeszre,

Csak az, hogy a népét,

Egy jobb világba vezesse.

Tán már köztünk él,

Tán még meg sem született,

Lehetsz önző,aljas lény,

Vagy ember mindenek felett.

Bridge:

Mi lesz, ha az Igazság,

A nyakadnál egy penge?

Nem a király erős kezű,

Hanem a nép gyenge.

Refrén:

Nem született királynak,

Egy nap mégis színre lép,

Nem született királynak,

Mégis tiszteli majd a nép.

Nem tör kerékbe senkit,

S nem lesz akasztás

Számára a tisztesség,

A legjobb megoldás.

/A dal végén próza/

Létezhet ilyen király?

 

 

 

A látnok szíve verdeső lepke,

Mit átjárt az ólomgolyó,

S akár a sólyom megsebezve,

Épp úgy hullt alá a szó.

„Bár ne jönne majd el soha,

Mikor felsír az első város,

Káoszból szült Anarchia...

Útjára lép a Békegyilkos.”

Úgy mondanék itt most

Valami igazán szépet,

De ha kifosztott üzlet

Mindössze már az élet,

Hazugságból foganhatna

Minden egyes szó,

Ez az emberből összegyúrt

Gyarló, pokoli show.

Bridge:

Ahol a király már Pénz,

Mi lesz az ember jussa?

Mondd, vajon mennyit érsz,

Előtte meghajolva?

Refrén:

Eljő a napja, s döbbenten nézed,

Ahogy porba hull holnapunk,

Akkor már késő, az lesz a végső,

Ha észbe nem kapunk.

Ha nem leszünk azzá, új útra lépve,

Ami elrendeltetett,

Tiszta szívből végre már ember,

Valami hibrid faj helyett.

A némán vérző utcákon,

Rongybabát kócol a szél,

Ha ez csak egy rémálom,

Talán van még esély.

De mi lesz ha felébredünk,

S mellbe vág a kérdés.

„Még meddig vezérfonal,

A kapzsiság és az önzés?”

Világgá kiáltanék,

Valami igazán szépet,

De mikor remeg a Föld,

És felsikolt az Élet,

A látnok némán bólint,

Ő megmondta jóelőre,

Ha penge élén sétálsz,

Sosem fogadj a jövődre.

Bridge 2:

Istennel vajon majd

Mikor teázol, 

Ha belőve az angyal,

Ördöggel táncol.

Refrén:

Eljő a napja, s döbbenten nézed

Ahogy porba hull holnapunk,

Akkor már késő, az lesz a végső,

Hogyha észbe nem kapunk.

Ha nem leszünk azzá,

Ami elrendeltetett,

Tiszta szívből ember,

Valami hibrid faj helyett.

A BETÖRHETETLEN

ének és zene:Kisvárdai Szilárd - szöveg:Kerékgyártó Dénes

https://www.youtube.com/watch?v=mCPXRQCH_kw&list=PLqgtzAozyg-kuI2z3-zK9N-_h7d51U2gh&index=

 /A dal, a novella folytatása/

1756   A helyőrség udvarán a katonák jó kedvűen beszélgettek, nevetgéltek annak ellenére, hogy akasztáshoz folytak az előkészületek. A kötelet egyszerűen a nagykapu keresztlécéhez rögzítették, és lényegében máris kész volt a bitó.

- Roppant furcsán viselkedett a rézbőrű, miután körbevettük. - jegyezte meg John barátjának. - Harcosként küzdenie kellett volna az életéért, akkor is,ha nincs semmi esélye.

- Még szerencse, hogy nem volt harcias fajta. - nevetett Ned. -Akkor most nem lenne részünk ebben a jó kis mókában. A gyáva indián is indián és szívmelengető érzés lesz az akasztása.

- Nem gyáva volt. - nézett maga elé elgondolkodva John. - Amikor körbefogtuk nyolcan, a lovához lépett teljesen nyugodt ábrázattal, valamit a fülébe súgott, mire az állat mintha megrázkódott volna egy kicsit. Ami aztán történt, teljesen váratlanul ért minket. Az eddig békésen álldogáló állat hangosan nyerítve két lábra ágaskodott, s aztán kitört közöttünk, mire észbe kaptunk volna. Furcsa, egyikünk sem érzett rá késztetést, hogy utána lőjön, persze a lényeg az indián volt. Üres tekintettel, mozdulatlanul állt, megadva magát sorsának. Fél perccel korábban még gyűlölet áradt a szeméből, s tudtuk, az utolsó leheletéig harcolni fog. Hiába fogtam rá a pisztolyt, mégis félelem járta át a szívem, s a többiek is így voltak vele szerintem. Aztán lépett a lovához. Nem értem én ezt az egészet.

- Válaszra meglehet a vadló szemébe nézve lelhetnél. - jegyezte meg a jobbra mellettük álló ötven év körüli szakállas férfi. Johnnak már nem volt ideje reagálni a szavaira, mert elővezették a foglyot, és ez kötötte le figyelmét. Most is épp olyan üres, élettelen volt a tekintete az indiánnak, mint mikor elfogták. Mintha kiköltözött volna belőle a lélek.

NEM KÉREK MÁST

Zene, szöveg, ének: Kun Anita - Hangszerelte: Papp Béla

https://www.youtube.com/watch?v=bovUjI0UNLE

"Néha úgy eltévedek.

 Keserűédes a gépezet,

 És a napjaim szürkesége rám bámul. 

Mint ahogy őszi avaron, 

A szép nyár emléke sír

 Régmúlt lényem, gyermek énem szót kér."

Mivel a férfi nem volt látnok, így nem sejthette hazafelé tartva a munkából, hogy hamarosan olyan esemény következik be életében, ami keveseknek adatik meg. Körötte a járdán megannyi hozzá hasonlatos, közömbös arcú ember, szóval az Élet megszokott medrében hömpölygött a nagyvárosi utcán. Egyszeriben kibontakozott a tömegből számára egy koldus, úgy tízméternyire ült tőle a járda szélén. Furcsállotta, mert már öt éve tartott erre mindig hazafelé, de még sosem akadt az útjába hajléktalan. Bánatos tekintetű kiskutya lustálkodott mellette, ám egyszeriben felkapta fejét és izgatott morgás tört elő a torkából. Épp mellettük haladt el egy anya gyermekével, s a csöppség boldog, csillogó szemekkel lasztit szorongatott a kezében. Bizonyára most kaphatta, és alig várta, hogy hazaérve kezdetét vehesse az önfeledt játék. Ám a kutyus másképpen gondolta, mert ott és akkor akart játszani, így hát hangos vakkantások közepette előrevetette magát. A kisfiú ösztönösen felé perdült, mire a hirtelen mozdulattól a laszti kibukfencezett a kezéből, és pattogva egyenest az út felé vette az irányt. A gyermeknek nem volt kétséges mit kell tennie, s nyomba utána eredt, nem törődve azzal, hogy milyen veszély fenyegeti,ha lelép a járdáról. Csak a laszti létezett a számára.

Édesanyja pár pillanatra ledöbbent a váratlan fejleménytől, és felocsúdva már esélye sem volt, hogy utolérje gyermekét, még mielőtt lelépne az úttestre.

A hazafelé tartó férfi épp szemből érkezett, s először elhúzta a száját, hogy egy bolhás eb megmerészeli zavarni lelki nyugalmát. Neki talán egy gyors szökkenéssel lett volna esélye elkapnia a labdát még a járdán, de esze ágában sem volt strapálnia magát egy hülye játékszer miatt. Ám az egyenesen a száguldó kocsik felé szökellő gyermek látványa egy pillanat alatt ledöntötte vaskos Közönyfalát. A kisfiú már lépett volna le az úttestre, de egy ugrással mellette termett, és karjánál fogva visszarántotta. A következő másodpercben egy autóbusz száguldott el közvetlen előttük, és nem volt kétséges mi történik, ha tétlen marad.

Kicsivel később, miközben a hálás édesanya épp átölelte, megakadt pillantása a pár méterre ülő kolduson. Fehér szakállas, hatvan év körüli lehetett, és mintha emlékeztette volna valakire. De még ennél is furcsább volt, hogy kedves mosollyal arcán, aprót bólintott, mikor találkozott a tekintetük, de nem köszönés képen. Másnap, sőt hetekig várta, hogy újra felbukkanjon a járdán ülve, de hiába. Nem értette miért, de szerette volna újra látni, sőt akár szóba is elegyedni vele.

Aznap kora este nem focit nézett, mint ahogy szokott, hanem ténylegesen családjával töltötte a nap hátralevő részét. Társasjátékoztak, és ráadásul a hétvégén még focizott is az udvaron kisfiával, amire már időtlen idők óta volt példa.

Aznap tudatosult csak a férfiban, hogy a benne élő gyermek már hosszú ideje némán gubbaszt a lelkében, akár egy törött szárnyú kis veréb. De attól a naptól kezdve megváltozott minden. Többé nem hagyta magára, mert érezte, csakis úgy lehet teljes az élete, ha boldog az a bizonyos felnőtt lélekben élő gyermek.

AZ ALBUM 02./10 dalrészlet/

ének:Rudolf R. Péter - zene:Papp Béla - szöveg:Kerékgyártó Dénes

https://www.youtube.com/watch?v=MDsz5RUCGuI&list=PLqgtzAozyg-kuI2z3-zK9N-_h7d51U2gh&index=

TE HOGYAN DÖNTENÉL?

Ha lenne egy olyan tuti olajlámpásod, mint Aladinnak volt, de csak egyiket választhatnád a két lehetőség közül: 

1. Leszel törtető, hűvös szívű nagyon gazdag ember, akinek természetesen mindig a vagyonának a gyarapítása lesz az első.

2. Leszel becsületben élő, szerető szívű, szegény ember, akinek már esélye sincs meggazdagodni, sőt akár elveszítve a munkahelyét, akár még hajléktalanná is válhat.

Tehát ne feledd, a választásod egy életre szólna. Most pedig döntsél. A 10 dalrészlet talán segít a döntésben :)