Szájtár 🦉

Elmondom neked....

Vallomás....

Tavasszal mikor virágba borulnak a fák,

rügyek pattannak az ágakon.

Vadvirágok réteket mezőket beborít,

végeláthatatlanul zöldell a határ.

A szívemben egy húr megpendül,

elveszíti rögtön a jaj szavát.

Ilyenkor nem tudja mi a bánat,

hajtja a vágy egy érzelem után.

Mámorító ez az érzés,

felragyog az égen a napfény is.

Mosolya meleget áraszt a földre,

szerelem költözik a szívekbe.

Szerelmes szívek egymásra találnak,

egyszerre dobban a szív.

Hallod, hogy suhog a szél a csendben,

még a hajunk is egyszerre lebben.

Állunk csak némán egymás mellett,

szemünk tüzében testünk pucérra ég.

Hallgatjuk nekünk dalol a csalogány,

fent ül magasan a lombos fán.

Nem tudjuk mi történik körülöttünk,

csak hallgatjuk a szív szavát.

Míg egy ütemre lüktet s mozdul testünk,

lelkünk két testben mégis eggyé vált.

Így leszel életem szerelme egy nap hajnalán.

2023.07.06.

Pokol dala....

Csörögnek a láncok....

A pokol ura én vagyok,

ide nem járnak angyalok.

Én vagyok itt az ördög,

de senkit nem köszöntök.

Én parancsolok te meg tűrsz,

felteszem rád a rab láncot.

Kezedre kattintom a zárat,

itt húzogathatod a szádat.

Feladatom a törekvés,

minél több lelket törjék szét.

Míg a pokol tűzén égsz,

Testedet fájdalom tépi szét.

Senki nem hallja sikolyod,

ráébredsz a sötétségbe.

Annak idején miket vittél végbe,

miért kerültél le a mélybe.

A pokolnak vörös tűzébe,

a gőzölgő földön fetrengve.

Miként tettél keresztbe másnak,

Lesz idő a gondolkodásra.

Eljött már az ítélet napja,

ezért kerültél te a pokolba.

Rászolgáltál a sötétségre,

feneketlen mélység tűzére.

Láncaidnak fájdalmas zörgése,

nem hallatszik fel az égbe.

Ördögnek elvont világa,

sosem kerül napvilágra.

Nem állnak a sírodnál,

mindenki tudta gazember voltál.

Megszabadult a világ tőled,

A mocskos lelked az enyém lett.

Megbűnhődsz minden tettért,

amit életedben elkövettél.

Kapsz tőlem egy esélyt,

csak, ha jónak látom.

A gonoszság az én barátom,

ide ülhetsz mellém, 

Ha majd én úgy látom,

te leszel az én barátom.

Lehetsz a tűznek őre,

járhatod a pokol táncot.

Hol sok zsivány csörgeti a láncot,

fejvesztve kérik a bocsánatot.

2023.06.25.  

    ( Saját szöveg átdolgozása ) 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

//Eredeti :

Pokol dala....

A pokol ura én vagyok,

Ide nem járnak angyalok.

Én vagyok itt az ördög,

De senkit nem köszöntök.

Én parancsolok te meg türsz,

Felveszed a rab láncot.

Rád kattintom a zárat,

A feladatom a törekvés.

Minnél több lelket törjék szét,

Míg a pokol tűzén égsz.

Testedet fájdalom tépi szét,

Ráébredsz a sötétségbe.

Annak idején miket vittél végbe,

Miért kerültél le a mélybe.

Lesz idő a gondolkodásra,

Hogyan tettél keresztbe másnak.

Eljött már az ítélet napja,

Ezért kerültél te a pokolba.

Rászolgáltál a sötétségre,

Feneketlen mélység tűzére.

Láncaidnak fájdalmas zörgése,

Nem hallatszik fel az égbe.

Senki nem áll a sírodnál,

Mindenki tudja.

Gazember voltál,

Megszabadult a világ tőled.

A mocskos lelked az enyém lett,

Megbűnhődsz minden tettért.

Amit életedben elkövettél,

Kapsz tőlem egy esélyt.

Ha jónak látom,

A gonoszság az én barátom.

Ide ülhetsz mellém, 

Te leszel a tűznek őre.

Járhatod a pokol táncot,

Hol sok zsivány csörgeti a láncot....

2022 09.02. 

(Saját szöveg)

Muhi János:  Mesélj apu

Mesélj nekem apu,

Mi az, hogy becsület?

Hogyha az van nekem,

Jár érte tisztelet?

Milyen lesz apu,

Az igaz szerelem?

És ha majd elmúlik

Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,

Ma is istenek?

Hisznek-e még bennük,

Most is az emberek?

Van-e tényleg élet

A halál után?

És ha ezt kérdezem,

Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,

Nekem is lesz sorsom?

Mert most a tanulás,

Az a legfőbb gondom.

Miért lesznek rosszak,

Apu, az emberek?

Hogy lehet, hogy vannak

Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig

Megkapod a béred.

A hónap végén akkor

Miért nincsen pénzed?

Ha rám nézel, látom,

Fátyolos a szemed.

Hogyha én nem lennék,

Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,

Nekem is lesz szagom?

És az unokákat

Én is elronthatom?

A szomszéd néniből

Mikorra lesz banya?

Hogy lesz egy országból

Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,

De egyet, elhiheted,

Megmutattad nekem,

Milyen a szeretet.

Ne búsulj, apa,

Nem számít a pénzed,

Mert jó, hogy velem vagy,

Én így szeretlek téged.

 EGY ÉRZÉS, EGY MÉLY ÉRZÉS....

(KITALÁLT TÖRTÉNET,
KITALÁLT SZEMÉLYEK.
EGY KIS RÉSZLET.)

-Antónia le-fel járkált ingerülten.
- Nem is értem, miért kellett nekem ilyen dolgokba keveredni.
- Magam sem hittem volna, hogy képes leszek ilyen viszonyba bonyolódni. Ráadásul még élvezem is,
ezt a helyzetet annyira, hogy már részemről kezd komollyá válni a dolog.
- Ismét az órájára nézett.
- Hol marad már ?
Igaz megbeszéltük, hogy a családja rovására nem mehet a kapcsolatunk, de már egy jó ideje összhangban vagyunk egymással. Azt reméltem mivel minden csodás köztünk szorosabbra fonjuk a szálakat. Titkon bízok benne, hogy engem választ és végre összeköltözünk.
Sajnálom a családját. Nem így akartam,
sőt kezdetekben nem is akartam sehogyan sem. De napról napra belebonyolódtam a dolgokba. Nem ezt akartam,
nem így akartam.
Legszívesebben odaállnék a felesége elé, hogy bocsánatot kérjek.
- Vagy mit is mondhatnék egyáltalán a dolgokon nem változtat.
Szegény asszony,
lehetnék akár én is a helyében, ha belegondolok..

Huuu... nagyon boldogtalan lennék fordított helyzetben éppen ezért.

- Oh, tényleg vajon igazából mi késztette, hogy ezt tegye a feleségével ?
- Vajon őszinte velem ?
- Három és féléve elmúlt már együtt.... Három év....
Együtt mégis külön.
- Szeretem, de éppen ezért,
ez így nem mehet tovább...
Lépni kell....előre kell menni szabadon.... Itt az idő, hogy normális életet éljek bujkálás nélkül.
Ha szeret akkor velem, ha nem akkor úgyis mindegy.
Igen, megfogom említeni, hogy nekem már szükségem van az igazi életre.
De kényszeríteni nem fogom semmire sem.
- Ismét az órájára nézett.
- Jó egy kicsit várok még és hazaindulok, ha akar megtalál elvégre tudja hol lakom. Nem az első eset lenne, hogy beesik az ajtómon.
Ha kevés időre is, de mindig eljön tudom érez valamit irántam.
- Lehetetlenség, hogy mindez csak játék a részéről ?
- Gondolataiba mélyedve elfelejtkezett az idő múlásáról.
Nézett lefelé a hídról. Milyen zagyva kusza a folyó vize. Felnézett az égre ragyogóan sütött a nap. Lehunyta a szemét élvezte a nap melegét az arcán. Ez a híd mesés,
a gyalogosoknak készült itt nem kell tartani közúti közlekedéstől. Nézte a nagy sodrású gyorsan folyó vizet. Megborzongott.
Nem hiába van kint mindenütt a fürödni tilos tábla. 

Veszélyes. 

Mindennek ellenére évente fulladnak bele emberek figyelmen kívül hagyják a figyelmeztetést.
- Nem is értem meg, hogyan lehetnek ilyen felelőtlenek. Saját életük kockáztatásával is bemennek a nagy sodrású vízbe.
- Komolyan mondom nem tudom felfogni egyes emberek mit képzelnek magukról.
  - Szuper manusok megúsznak mindent ?
- Mennének inkább kirándulni a folyó menti erdőbe.
- Oké. Nem várok tovább hazamegyek.....
Elég volt....
Hazamegyek.....
- Elindult lefelé a hídról egyenest a parkolóhoz ott áll a kocsija. Hazaszalad egy fontos iratért. Szüksége lesz a papírra délután.
- A kocsi ajtaját nyitotta ki amikor hallotta a háta mögött a jól ismert bársonyos hangot.
- Antónia, Antónia....szerelmem !
- Antónia várj életem !
- Antónia hátrafordult .
- Nagyot dobbant a szíve.
- Hát megjött. Mégis eljött.
Mi ez, ha nem szerelem ?

Jonatán......
- Szia, azt gondoltam már nem jössz. Lassan mennem kell vissza dolgozni. Sokat késtél.
- Ne haragudj Antónia, de a feleségem, hisz tudod.......
- Tudom...., ekkor valami megtört Antónia szívében. Ráébredt mit is mondott Jonatán a kapcsolatuk elején, most döbbent rá igazán, hogy közöttük nem lehet komoly kapcsolat. Álmot kergetett az utóbbi időben, amikor közös jövőről álmodozott Jonatánnal.
- Csupán egy játékszer,
egy pótlék a férfi részéről.
Ő végig gátlástalanul kettős játékot játszik.
Becsapja a feleségét és őt is.
- Nem,
- Én éltem álomvilágban.
Ő nem ígért csak igényelte a két nőt az életében vagy ki tudja mennyien voltunk kapcsolatban vele.
- Antónia dühös lett pedig nem volt oka rá, hisz ő fogadta el ezt a kapcsolatot. Tudta, hogy Jonatán házas ember. Sokat ellenkezett, de a végén akkor is megtört. Az elején kellett volna erősebbnek lennie. Csak magát hibáztathatta, hisz a férfi csak kihasználta a lehetőséget,
a helyzetet.
Itt az idő pontot tenni a kapcsolat végére, mert neki is családra van szüksége. Saját családra nem pedig hazugságokra. Ha folytatja tovább akkor végén egyedül marad, mert Jonatán a családját választja. Ő meg ott fog állni teljesen egyedül.
Nem, ezt nem fogja tovább csinálni.....
Ő is férjet akar és gyerekeket....
Igen, este szakítani fogok vele egy vacsora mellett.
- Tudta mindenképpen ezt kell tennie.
Ha boldog akar lenni akkor bizony lépni kell.........

2023.06.17. 

(Kitalált kis történet... részlet.))

Ha majd nagy leszek....

Meseország....

Megszülettem.

Gyermekként bámultam a felnőtteket.

Azt gondoltam milyen szép az élet. Vártam türelmetlenül, hogy végre már nagy legyek. Nem is sejtve, hogy bizony nem úgy van az, ahogy elképzeltem. A felnőtté válással vége lesz a gondtalan életnek. Megkezdődik az igazi harc. Gyermekként elég gátlásos voltam.

Soha nem szerettem szerepelni. 

Soha nem akartam szerepelni. 

Igaz, soha nem is kaptam semmilyen biztatást, hogy én is próbáljak meg felszabadulni, hogy induljak el bátran. 

Nem szerettem, talán féltem is mindentől, ahogy nőttem sem sokat változott a helyzet. Sokat álmodoztam, ábrándoztam. Természetesen semmi sem alakult úgy, ahogy elterveztem. 

Sőt még a közelében sem jártam az álmoknak. Csalódások sorozata következett. Gyereknek lenni mesevilág, de soknak az sem adatott meg, hogy átéljen jó dolgokat. Meséből jöttünk és szeretnénk mesébe visszamenni. Felnőttként bizony küzdeni kell. Nincs mese álmodozás.

Csak a valóság.

Terheket cipelni, megoldani, próbálni helyesen cselekedni nap mint nap. 

Soknak nem sikerül különböző okok miatt helyes útra terelődni. De vannak akik megtalálják a helyes utat, hogy boldoguljanak. 

Vannak lehetőségek, de valószínűleg sokunknak nincs elég bátorsága változtatni lépni.

Kilépni abból amiben nem érezzük jól magunkat. 

A félelem amikor feltesszük magunknak a kérdést.

Mi lesz, ha nem.....,ha nem és újra és újra mi lesz, ha nem ? 

Hát, nem lesz semmi, ha meg sem próbáljuk. 

Megpróbáltam ugyan sokkal jobb nem lett. 

Talán ez a sorsom ?

Vagy a beletörődés ?

Elindulok és valahogy visszakerülök szinte ugyan oda. 

Elindultam egy úton, de a körülmények úgy hozzák, hogy valami mindig az utamat állja, mint valami gát.

Hol a lehetőség hiánya.

Hol a lehetőség meg van, de a pénz hiány a gond.

Sajnos, a pénz hiány ami sok tekintetben nem ad lehetőséget előre lépni, persze vannak dolgok amihez a pénznek semmi köze. 

A cselekedet hiánya, a lustaság, az igénytelenség vagy ki tudja még mi az oka.

De, ha és itt van az a HA nincs pénz akkor az emberek keze nagyon meg van kötve, hisz ma már szinte minden pénz kérdése. 

Sok pénz...., minden drága. A kényelem, a biztonság érzet stb...

Pénz nélkül vajon lehet boldognak lenni ?

Bele lehet vagy bele kell törődni, hogy ez van ?

Lehet rajt változtatni ?

Szerencsémre engem, ha az élet nehéz dolgok elé is állított, de azért szűkösen, mondjuk meg volt ami kellett. 

De messze álltam a jóléttől. 

De, HA nincs pénzed elég akkor, hogyan élj úgy, hogy jól érezd magad ?

Lehet annyi pénzt keresni főleg, HA nincs egészség ? 

HA nincs egészség akkor pénzt hogyan lehet teremteni egy egyszerű embernek ?

Különben is mire elég egy átlagkereset ?

Ezen is lehet gondolkodni, mert nagyon sokan csak minimálbérből élnek.

Akik egészségügyi problémákkal küzdenek plusz 4-6-8 órában dolgoznak.

Nem is beszéltem a munkahely hiányról. Mindenki nem tud kimenni külföldre dolgozni jobb pénzért. 

Fiataloknak nagyobb esélyük van rá illetve egészségesebb embereknek. 

De mi lesz a többi emberrel ?

Nekik nincsenek szükségleteik ?

Ők nem szeretnének előrébb jutni ?

Nyilvánvaló dolog, hogy azok az emberek akik csak a szenvedély betegségüknek élnek azokat nem sorolom ide.

Ők más kategóriák.

Ők nem tudnak akár segítséggel sem leszokni olyan dolgokról amik lehúzzák őket a mélybe.

Nincs akaratuk, nincs erejük.

Gyengék.

Van akiknek sikerült kimászni és sokra is vitték.

De térjünk vissza a folytatásra.

Vajon, hogyan van ez ?

Hogyan létezik ez ?

Valami mindig akadályozza, hogy előrébb jussak. Az eredménye, hogy az ember gátlásossá válik, hogy szerencsétlennek érzi magát az életben, az élethez.

Belekezd valamibe ami igazából "talán" nem is megy. Mindig visszakerül oda ahová nem szeretne.

Hiába próbálkozik nem, semmiért sem sikerül. 

Csak egy példa :

Elhagytam egy házat ahol rosszul éreztem magam. Pénz hiányában szülői ház, albérletek azután ismét szülői ház és.... mit ad a sors ?

Pénz hiányában visszakerültem ugyan oda, ugyan abba a házba, de már megváltozott helyzetbe. Tehát elindultam és visszaérkeztem 10 évvel később.

Itt állok értetlenül, hogy hogyan lehetséges ez ?

Hogyan süllyedhettem vissza ?

Tehát, az élet sok embernek tele van buktatókkal.

Nem csoda, hogy sok a depressziós ember.

A sok elkeseredett ember.

Mindazáltal a sok lenézett ember.

Nem hiába mondjuk, hogy jobb lenne inkább gyereknek lenni most is.

Miért ?

Főleg a mai világban kevés gyerek dolgozik az a dolga játsszon. De mi a játék ma már ?

Internet

Visszamennénk meseországba.

Oda ahol minden gondtalan. 

Ahol mindent megoldanak a szülők.

Ahol lehet még álmodozni.

HA majd nagy leszek akkor...

2023.06.13.