Szájtár 🦉

Országúti száguldás....

Félelmetes út....

Egy sötét borús éjszakán,

vihar közepette.

Villámcsapások az égen,

a fény árnyakat szór széjjel.

Félelemmel útra kelve,

mikor érek ki a fényre.

Halk suttogást vélve,

ajkamat sikoly késztette.

Árnyak futkosnak szerte,

dörgéstől tán' dermedve.

Szívem hevesebben ver,

átkos sötét engem ijesztget.

Dús fákkal körül vett út,

vénséges vastag ágak.

Mind félelmetes árnyak,

horrorba illő látványt ad.

Vad szél hajtja térdre,

kúsznak a földhöz simulva.

Ágak reccsennek jajgatva,

kiráz a hideg a kocsiba.

Taposom a gázt repesztve,

mint akit tatár üldöz fejvesztve.

Ha nem merült volna ki a szufla,

a versem is tovább tartott volna.

2023.10.23.     

Reményik Sándor: Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább;

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidércfénnyel álmodik a láp

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább,

És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt

Messziről, mint egy mennyei vigaszt,

Egy lángot, amely forraszt s összefűz,

Én jártam Vesta ledőlt templomában,

Az örök-égő lángot ott találtam,

S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,

És eltemette a kis templomot,

De a lángot nem bírta eltemetni,

Én égve leltem ott;

És hozzá imádkoztam s benne hittem

S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.

Én égve hazavittem.

Azóta szívem mélyén ég, ragyog

A viharfújta, széllengette láng,

És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidércfénnyel álmodik a láp,

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább

És gondozd híven.

Változnak az idők...

Változtam én is...

Minden más lett e földön,

A nappal s a sötét éjszaka.

Nem látom a szépséget,

Csak a bosszúság kísért.

Más hangok szólítanak,

Eltűnt az a sok régi arc.

Új más vágyak gyúlnak,

Én is már más vagyok.

Eltűnt a gyermeki szív,

Helyére lépett egy új világ.

Más úton járok, ami már nehéz,

Felnőtté váltam ennyi az egész.

Reménykedek újra s újra,

A hitem ami örökké hajt.

Soká marad emlékeimben,

Az a sok szép csodás nap.

Áramlik ereimben a vér,

Szívemben a fájdalom véget ér.

Ébren álmodozom a múltról,

A jelen keserű s édes napjain.

Szőke kis lányból lett deres asszony,

Délceg testből egy görnyedt csont.

Nem látni a tengernyi csillagot,

De tudom, valamennyi ott ragyog.

S az eseménytelen napokból,

Hirtelen a napfénybe kiléptem.

Mert volt, aki imát mondott értem,

Együtt volt szomorú velem.

Hajolt hozzám s csodált engem,

Ismét egy erős ember lettem.

Újra szemekbe nézhetek,

Fekete Démonjaim Isten Veletek.

Ma már nem ijeszt fekete árny,

Sem ármány, sem szerelem.

Mi gond volt nekem egykoron,

Azt én mind elszállni hagyom.

2023. augusztus 28.

Ima a kegyelemért.... 🙏

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

Imádkozom.

          Óh... Uram !

Te legyél az ítélőm,

a szemem téged keres.

S figyellek, amikor

megyek a fény felé.

Segíts nekem, hogy

nyugodt, békés legyek.

          Óh... Uram !

Segíts nekem,

elengednem a földet.

Ha eljön az én időm,

bátran nézzek szembe, 

ne adj szenvedést.

Vezess engem kegyelmeddel.

           Óh... Uram !

Minden ember,

féltő imája és tudja.

Elvezeted őt,

egy szép helyre.

Ahol van az örök boldogság,

Vezess engem kegyelmeddel.

           Óh... Uram !

Egy helyre,

ahol minden szép,

várjuk jövetelét türelemmel.

S adj enyhülést,

Itt e földön,

Ahol sokszor oly nehéz.

Imádkozom.

Megtaláljam igaz fényed,

s szívemben,

féltőn óvom azt.

Te vagy a minden,

szívekben a remény.

A hit adója.

           Óh... Uram !

Ahogy fentről,

a sötétség minden éjjel leszáll.

Minden ember,

imája és tudja.

Vezeted őt,

végig kíséred útján.

          Óh... Uram !

Vezess engem kegyelmeddel,

egy helyre.

Ahol minden szép.

Mostan s majdan, 

ha eljön az időm.

Légy hozzám kegyelemmel.

          Óh... Uram !

Imádkozom.

Találjuk meg igaz fényed,

s a szívekben,

féltőn őrizzük azt.

Te vagy a mindenség,

szívekben a remény.

A hit adója számunkra.

          Óh... Uram !

S szívemben,

féltőn óvom azt.

Kell, hogy találjak,

egy igaz helyet.

Vezess engem kegyelmeddel.

            Óh... Uram !

Adj szívembe hitet,

ott biztonságban van.

Reményt a jóhoz, hogy

minden rendben lesz.

Vezess minket, 

egy szép helyre.

           Óh... Uram !

Vezess mindenkit kegyelmeddel.

Tisztítsd meg bűneinktől,

bűnős lelkünket.

Adj erőt a jósághoz,

szívünkbe  szeretetet.

            Óh... Uram !

                ÁMEN

            2023.08.18.

Évszakok....

Messze a kék égen,

Fent a mindenségben.

A hideg s meleg találkozik,

Egymással marakodik.

Az ég nagyot dörren.

                    (Nyár)

Hullanak az elsárgult falevelek,

Lassan földet érnek.

Elszáradnak, pihenni térnek,

Majd jön a selymes fehér hó,

Betakarja, eltemeti őket.

Vége lesz az ősznek.

                     (Ősz)

Téli hűvös napokon,

Beborul az égalja.

Didereg a falu apraja s nagyja,

Hópelyhek szóródnak szerteszét.

A reggeli fényes virradatra.

                     (Tél)

Lágy szellő simogatja a tájat,

Mindenféle madarak járnak.

Kopasz fák lombokat vernek,

A termők virágokkal integetnek.

Zöldel már a föld s a csipkés határ.

                 ( Tavasz)

2023.08.17. 

 ( Évszakokról kis részletek.)