Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Törekvés vagy irigység.. Járt utat a járatlanért..
erika5185 2023. május 6. 23:24 olvasva: 77
Járt utat a járatlanért....
Nem jártál más kitaposott cipőjében,
S nem jártad az útját végig,
Nem tudhatod mit szenvedett,
Mennyit sírt vagy épp nevetett.
Végig járta a saját ösvényét,
Lágyan simogató pázsit cirógatta,
Vagy vad tövis bőrét hasította,
Elnyűtt cipőjét a sors ráakasztotta.
A fák magas lombjai előbukkantak,
Kapaszkodtak felfelé magasan,
Messze a háttérben sötét hegyek,
Magasodtak a felhők közt megbújva az égig.
S mint féltve dédelgetett álom kép,
Ha majd felnövők s nagy leszek,
Az életben majd sokra viszem,
Tudom, egyszer feljutok a magasba én is.
Kínlódva mentem csak egyenest előre,
Nem törődve a vaderejű széllel,
Sodródtam a kanyargó fodros árral,
Félelmeimet legyőzve mentem előre büszkén s bátran.
Csináltam a rám bízott nagy feladatokat,
Ennél jobbra soha sem vágytam,
Most odalentről eltorzulva az irigységtől néznek,
De a bejárt utamat akkor senki sem irigyelte meg.
Feljutottam a magasba a célomat lassan elértem,
Már nem zavar, ha leskelődnek utánam,
Rólam sértőn s bántón beszélnek,
Mindez engem régóta nem érdekel.
Had pukkadjanak meg nem az övék az érdem,
Én sem sajnálom mások örömét,
Ők se foglalkozzanak vélem,
Ne bántson senkit, mert csak ballagnak mögöttem.
Inkább másszanak fel a magas csúcsra,
A sértéssel ellenem dicséretet nem aratnak,
S míg én elől járok mögöttem maradnak,
Kitaposott cipőm nyomában sem baktatnak.
Ronda irigy embereknek a fő bűne,
Lelkük ízig vérig van sérülve,
A szépet s jót ők másként látják,
Megfőzte őket a rút kajánság.
Aki élen jár az bújik ki a fényre,
Felhők mögül leskelődik a nap,
Mosolya sugarait ereszti a földre,
Árnyék vetül annak a lelkére kinek jéghideg a szíve.
Kinek hamis mosolya haragból sugárzik,
Kinek a lelke bús dallamban méregből dudorászik,
Aki példaként tart felérhet a csúcsra,
A kitaposott cipőt maga előtt tartva.
Másokat is hívva, ha már maga is megtanulta,
Egy helyben hiába topogva nem ér el a célba,
Céltalan kanyargós utakon sosem érzed,
A sötét homályban járva nem látod a szépet.
Kik az árnyékban megbújva szorongva élnek,
Ők azok akik sosem keresik maguktól a szépet,
Vidd hát a saját cipőd magad előtt tartva,
Ne törődj vele, hogy agyon van taposva.
Indulj vele felfelé a legmagasabb csúcsra,
Ahová tudsz kapaszkodj fel sorba,
Rájössz a félhomály nem az igazi élet,
Irigységből rosszindulatból ember így nem élhet.
Megkeseríti szánalmas unalmas napjaidat,
Nem múlhat el így egy emberöltő élet,
Térj végre magadhoz most másokért kapaszkodj,
Vénséges napjaidra kerüljön el a magány téged.
erika51852023. május 8. 11:49
@S.MikoAgnes:
Köszönöm szépen Ági.
Erika
S.MikoAgnes2023. május 7. 21:39
Küzdelmes élet, de megérte!
Kerüljön el a magány idős korodban is!
Ezért imádkozom én is....