Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Senkifia haragja.... ( Egy kis részlet.)
erika5185 2022. november 13. 16:29 olvasva: 57
Senkifia elégedetten távozik....
(Kitalált történet....)
- Hajtsd kocsis.
- Igyekezz sietek.
- Nem érek rá döcögni.
- A kocsis tudta, hogy az uraságok milyen dölyfösek. Hát a lovak közé csapott.
- Ezek az urak nem foglalkoznak senkifiával, hát az állatokkal sem. Nem számít ezeknek sem ember, sem állat.
- Egyszer az ő nyakába kellene csapni az ostorral, hogy megtanulja más is létezik a világon.
- Jó az bizony az ebadtának tele a zsebe. Ő dirigál, ő a gazda. De, ha mi szegény szolgák nem lennénk akkor elmehetnének a pokolba egyenest.
- Ők meg a kétkezű munka ? Na, persze.
- Bezzeg a finom dínomdánom az fekszik nekik.
Kegyelmességek fetrengnek a bűnbe. Miközben övék a tisztelet. Nincs ám náluk bűnbánat. Hogy is ne, tiszta fertő. Csak a szegényeket gyalázzák, de állítom a szegény tisztességesebbek.
- Átkozott a nap mikor rájuk virradat. Könnyen muzsikálnak osztják a parancsokat. Az íróasztal mellett ülve olvassák a vagyonukat mennyi a garas.
-De mit számolgatna, ha nem lennének szolgafiak ?
- Ezek ? - nem vennék nyakukba az igát.
- Ezek csak nyámnyilák . Gyenge kényes sima kezű kutyák.
- Mit mondtál kocsis ?
- Az utat nézd.
- Vagy szíjat hasítok beléd.
- Mocskos ember ez ha én mondom. Mind emellett hozzá nem nyúlhatok. Kivájnám a szemeit, ha tehetném. - Senkifia becsületesebb ember ennél.
- Senkifiában forrt a düh sokadszorra a szidalmakért. Hova hajtsa már ezt a szegény párát, ló ez nem mese állat, hogy vágtatnak mint a Szélvész.
- Látja amott egy éles kanyar. Na, most ha felborulunk is megmutatom én neki mennyit is bír egy élet.
- Fogsz te megijedni gazember.
-Az én életem gazdátlan mostoha nem kár érte. Legalább vége a kínomnak.
- Ekkor mérgében hirtelen elrántotta a gyeplőt.
- A lovak automatikusan a jelre tették a dolgukat.
-Hát bizony 'Isten bocsássa meg' épp csak fel nem borultak, éppen csak.
- Senkifia felkészült, ha halni kell, hát ő most halni fog.
De bizony az őrangyala vele volt.
- Hej... Az uraság megijedt szürkévé vált a rákvörös arca.
- Hogy a mennykű esne beléd te megátalkodott bitang.
- Meg akarsz ölni ?
- Mit csinálsz te kerge ember ?
- Te senkiházi sehonnani !
- Így szidalmazta tovább Senkifiát.
Nem érdekelte őt semmi, hogy miatta gurult méregbe a kocsis nem is sejtette. Senkifiának ökölbe szorult a keze. Alig tudta megállni, hogy megüsse ezt a talpig féreg embert. Nem tartotta normális emberi fajnak.
- Volt egy felesége fiatalabb korában.
A nagysága szép nő volt és nem csak szép, hanem jó szívű. Isten nyugosztalja. Hozzáadták ehhez a mocskos disznóhoz a pénzért, mert a lány családja tönkrement. A nagysága boldog volt, mert akkoriban még jól nézett ki az uraság, de nem is sejtette milyen élet fog várni rá.
- Nagy hódolója volt a női nemnek ez a disznó olyannyira, hogy a felesége belebetegedett. Mindig a botrányairól zengett a megye. Szegény lány annyira szégyelte, hogy egy napon mikor eszét vesztette egyenest belesétált a nagy Tabuk-tó vízébe. Azonnal belefúlt, de késő délután találtak rá, kereste a szobalány mindenütt mire rálelt a vízben.
- Ez az ittas lókötő mintsem törődött feleségével. Hidegen hagyta a lány halála. Nem sokkal később a lány anyja is meghalt bánatában az egy szem lányát vesztette el. De nem tudott ellene tenni, hogy a férje ne adja a lányukat ennek a disznónak. Megverte az Isten az apját is, mert mikor meghalt a lánya koldusbotra jutott, mert a vőura többé nem foglalkozott apósával. Így esett ez a szomorú történet.
- Az uraság kikászálódott a kocsiból. Tovább szidalmazta Senkifiát.
Szegény csak tűrt, de a haragja egyre hatalmasabb lett. Nehezen viselte már, hogy ez az emberállat a gazdája. Örökké gyalázza végül is mindenkivel ezt teszi aki rangon aluli. Dús gazdag mocskos üzelmekben vesz rész a bujálkodásról nem is beszélve.
- Egy ember meddig teheti ezt ?
- Ha valami baj érné bizony Isten nem sokan síratnák el őszinte szívvel. Egy emberbe hogyan fér el ennyi aljasság.
- Senkifia keze ütésre állt. Alig tudta türtőztetni magát.
- Csak még, még egy kicsit nyugodjál le. Istenemre mondom agyonütöm agyon én.
- Mondogatta Senkifia.
- Te örült nézd meg a kocsiba nem esett kár és a lovakban !
- Azonnal lódulj !
- Mondta tovább a magáét. Egyszer csak a szívéhez kapott hirtelen.
- Jaj, mi az ördög ez, mi történik velem ?
Megijedt igazán elsápadt.
- Az évek során sok felesleges kilót felszedett. A sok evészet meghozta gyümölcsét. Bizony zsíros disznó lett. Mozogni persze, hogy eszében sem volt majd a kocsi elviszi mindenhová. Csak a nagy dőzsölés és szórakozás az volt a mindene. Bizony, bizony itt az eredménye.
- Senkifia látta, hogy rosszullét fogta el ezt a gazembert. A közelébe se ment, gondolta Isten megbocsát, hisz látja miféle ember ez. Ha kileheli a lelkét csak a pénzéhes cimboráit éri veszteség. Nem fognak utána bánkódni a rokonai sem, sőt máris tartani fogják a markukat. Engem meg senki sem fog számon kérni, hogy mi történt vele. Megállapítják, hogy szívrohamot kapott. Ennyi.
- Nézte, ahogy összerogyott ez a disznó aki gyerekeket sem restell felpofozni az utcán, mert mellette mentek el. Ez volt a bűnük egy semmiség.
- Nézte, ahogy levegőért kapkod az út közepén fetrengve. Nem tudta sajnálni, őt nem. Nagyon rossz ember volt, ha meghalna, bizony már nyitva áll neki a pokol kapuja.
-Nézte, ahogy már mozdulatlanul fekszik az út porába. Odavaló volt a porba.
Közelebb lépet, hogy megnézze mi van már vele.
- Semmi.
- Néma csend mindenütt.
- Egy férfi fekszik az út porában mozdulatlanul.
- Senkifia most boldogan felnézett az égre és remélte mindezt látta a nagysága. Az a szép nő aki annyit szenvedett, hogy végül a tónak ment.
- Odament Senkifia a nagyságos úrhoz csizmája orrával belerúgott egyet, de semmi. Sarkon fordult felült a kocsira és elhajtott, hogy segítséget kérjen.
- Senkifia most az egyszer boldogan ült a bakon szépen békésen hajtva a lovakat hazafelé.....