Senkifia haragja.... ( Egy kis részlet.)

erika5185•  2022. november 13. 16:29  •  olvasva: 57

Senkifia elégedetten távozik....

(Kitalált történet....)



- Hajtsd kocsis.

- Igyekezz sietek.

- Nem érek rá döcögni.


- A kocsis tudta, hogy az uraságok milyen dölyfösek. Hát a lovak közé csapott. 

- Ezek az urak nem foglalkoznak  senkifiával, hát az állatokkal sem. Nem számít ezeknek sem ember, sem állat.

- Egyszer az ő nyakába kellene csapni az ostorral, hogy megtanulja más is létezik a világon. 

- Jó az bizony az ebadtának tele a zsebe. Ő dirigál, ő a gazda. De, ha mi szegény szolgák nem lennénk akkor elmehetnének a pokolba egyenest. 

- Ők meg a kétkezű munka ? Na, persze. 

- Bezzeg a finom dínomdánom az fekszik nekik. 

Kegyelmességek fetrengnek a bűnbe. Miközben övék a tisztelet. Nincs ám náluk bűnbánat. Hogy is ne, tiszta fertő. Csak a szegényeket gyalázzák, de állítom a szegény tisztességesebbek.

- Átkozott a nap mikor rájuk virradat. Könnyen muzsikálnak osztják a parancsokat. Az íróasztal mellett ülve olvassák a vagyonukat mennyi a garas. 

-De mit számolgatna, ha nem lennének szolgafiak ?

- Ezek ? - nem vennék nyakukba az igát. 

- Ezek csak nyámnyilák . Gyenge kényes sima kezű kutyák.


- Mit mondtál kocsis ?

- Az utat nézd.

- Vagy szíjat hasítok beléd.


- Mocskos ember ez ha én mondom. Mind emellett hozzá nem nyúlhatok. Kivájnám a szemeit, ha tehetném. - Senkifia becsületesebb ember ennél.

- Senkifiában forrt a düh sokadszorra a szidalmakért. Hova hajtsa már ezt a szegény párát, ló ez nem mese állat, hogy vágtatnak mint a Szélvész.

- Látja amott egy éles kanyar. Na, most ha felborulunk is megmutatom én neki mennyit is bír egy élet.

- Fogsz te megijedni gazember.

-Az én életem gazdátlan mostoha nem kár érte. Legalább vége a kínomnak.

- Ekkor mérgében hirtelen elrántotta a gyeplőt.

- A lovak automatikusan a jelre tették a dolgukat. 

-Hát bizony 'Isten bocsássa meg' épp csak fel nem borultak, éppen csak. 

- Senkifia felkészült, ha halni kell, hát ő most halni fog.

De bizony az őrangyala vele volt. 


- Hej... Az uraság megijedt szürkévé vált a rákvörös arca. 


- Hogy a mennykű esne beléd te megátalkodott bitang.

- Meg akarsz ölni ?

- Mit csinálsz te kerge ember ?

- Te senkiházi sehonnani !


- Így szidalmazta tovább Senkifiát.

Nem érdekelte őt semmi, hogy  miatta gurult méregbe a kocsis nem is sejtette. Senkifiának ökölbe szorult a keze. Alig tudta megállni, hogy megüsse ezt a talpig féreg embert. Nem tartotta normális emberi fajnak. 

- Volt egy felesége fiatalabb korában.

A nagysága szép nő volt és nem csak szép, hanem jó szívű. Isten nyugosztalja. Hozzáadták ehhez a mocskos disznóhoz a pénzért, mert a lány családja tönkrement. A nagysága boldog volt, mert akkoriban még jól nézett ki az uraság, de nem is sejtette milyen élet  fog  várni rá.

- Nagy hódolója volt a női nemnek ez a disznó olyannyira, hogy a felesége belebetegedett. Mindig a botrányairól zengett a megye. Szegény lány annyira szégyelte, hogy egy napon mikor eszét vesztette egyenest belesétált a nagy Tabuk-tó vízébe. Azonnal belefúlt, de késő délután találtak rá, kereste a szobalány mindenütt mire rálelt a vízben. 

- Ez az ittas lókötő mintsem törődött feleségével. Hidegen hagyta a lány halála. Nem sokkal később a lány anyja is meghalt bánatában az egy szem lányát vesztette el. De nem tudott ellene tenni, hogy a férje ne adja a lányukat ennek a disznónak. Megverte az Isten az apját is, mert mikor meghalt a lánya koldusbotra jutott, mert a vőura többé nem foglalkozott apósával. Így esett ez a szomorú történet.

- Az uraság kikászálódott a kocsiból. Tovább szidalmazta Senkifiát.

Szegény csak tűrt, de a haragja egyre hatalmasabb lett. Nehezen viselte már, hogy ez az emberállat a gazdája. Örökké gyalázza végül is mindenkivel ezt teszi aki rangon aluli. Dús gazdag  mocskos üzelmekben vesz rész a bujálkodásról nem is beszélve. 

- Egy ember meddig teheti ezt ?

- Ha valami baj érné bizony Isten nem sokan síratnák el őszinte szívvel. Egy emberbe hogyan fér el ennyi aljasság.

- Senkifia keze ütésre állt. Alig tudta türtőztetni magát. 


- Csak még, még egy kicsit nyugodjál le. Istenemre mondom agyonütöm agyon én.

- Mondogatta Senkifia.


- Te örült nézd meg a kocsiba nem esett kár és a lovakban !

- Azonnal lódulj !


- Mondta tovább a magáét.  Egyszer csak a szívéhez kapott hirtelen. 


- Jaj, mi az ördög ez, mi történik velem ?

Megijedt igazán elsápadt.


- Az évek során sok felesleges kilót felszedett. A sok evészet meghozta gyümölcsét. Bizony zsíros disznó lett. Mozogni persze, hogy eszében sem volt majd a kocsi elviszi mindenhová. Csak a nagy dőzsölés és szórakozás az volt a mindene. Bizony, bizony itt az eredménye.


- Senkifia látta, hogy rosszullét fogta el ezt a gazembert. A közelébe se ment, gondolta Isten megbocsát, hisz látja miféle ember ez. Ha kileheli a lelkét csak a pénzéhes cimboráit éri veszteség. Nem fognak utána bánkódni a rokonai sem, sőt máris tartani fogják a markukat. Engem meg senki sem fog számon kérni, hogy mi történt vele. Megállapítják, hogy szívrohamot kapott. Ennyi.


- Nézte, ahogy összerogyott ez a disznó aki gyerekeket sem restell felpofozni az utcán, mert mellette mentek el. Ez volt a bűnük egy semmiség. 


- Nézte, ahogy levegőért kapkod az út közepén fetrengve. Nem tudta sajnálni, őt nem. Nagyon rossz ember volt, ha meghalna, bizony már nyitva áll neki a pokol kapuja. 


-Nézte, ahogy már mozdulatlanul fekszik az út porába. Odavaló volt a porba. 

Közelebb lépet, hogy megnézze mi van már vele. 


- Semmi.

- Néma csend mindenütt.

- Egy férfi fekszik az út porában mozdulatlanul.


- Senkifia most boldogan felnézett az égre és remélte mindezt látta a nagysága. Az a szép nő aki annyit szenvedett, hogy végül a tónak ment.

- Odament Senkifia a nagyságos úrhoz csizmája orrával belerúgott egyet, de semmi. Sarkon fordult felült a kocsira és elhajtott, hogy segítséget kérjen.


- Senkifia most az egyszer boldogan ült a bakon szépen békésen hajtva a lovakat hazafelé.....

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!