Pokol dala 👿

erika5185•  2022. október 22. 21:58  •  olvasva: 53


Pokol dala....



A pokol ura én vagyok,

Ide nem járnak angyalok.

Én vagyok itt az ördög,

De senkit nem köszöntök.

Én parancsolok te meg türsz,

Felveszed a rab láncot.

Rád kattintom a zárat,

A feladatom a törekvés.

Minnél több lelket törjék szét,

Míg a pokol tűzén égsz.

Testedet fájdalom tépi szét,

Ráébredsz a sötétségbe.

Annak idején miket vittél végbe,

Miért kerültél le a mélybe.

Lesz idő a gondolkodásra,

Hogyan tettél keresztbe másnak.

Eljött már az ítélet napja,

Ezért kerültél te a pokolba.

Rászolgáltál a sötétségre,

Feneketlen mélység tűzére.

Láncaidnak fájdalmas zörgése,

Nem hallatszik fel az égbe.

Senki nem áll a sírodnál,

Mindenki tudja.

Gazember voltál,

Megszabadult a világ tőled.

A mocskos lelked az enyém lett,

Megbűnhődsz minden tettért.

Amit életedben elkövettél,

Kapsz tőlem egy esélyt.

Ha jónak látom,

A gonoszság az én barátom.

Ide ülhetsz mellém, 

Te leszel a tűznek őre.

Járhatod a pokol táncot,

Hol sok zsivány csörgeti a láncot....


    2022 09.02.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

erika51852022. október 23. 18:15

@kevelin:

Ez csak úgy jött.

Nem vagyok ördög 😊

kevelin2022. október 23. 07:47

Figyelemre méltó vers